A rendező szavai szerint: „This piece takes 8 seconds, and creates intervals between the frames, and then makes them bigger. It’s about expansion and enlargement, not the passage of time. 8 seconds becomes that much more luxuriant.” Valami hasonlóra gondoltam én is, miközben néztem ezt a különös művet. A szürrealizmus annyira távol áll tőlem, mint a Naptól a Neptunusz, de nagyon tetszett, ahogy azt ábrázolta, hogyan is telik az ember saját szubjektív ideje. Engem először megtévesztett a nulla, mert rögtön az éjfélre gondoltam, úgy pedig annyira nem állt össze a kép. Az is érdekes, hogy vajon miért pont nyolc másodperc?
Hogy elkalandozik az ember, össze-visszakavarognak a gondolatai a reggeli kávé (tea?) felett.