00:08 (2014) 55% 8★

A rendező szavai szerint: „This piece takes 8 seconds, and creates intervals between the frames, and then makes them bigger. It’s about expansion and enlargement, not the passage of time. 8 seconds becomes that much more luxuriant.” Valami hasonlóra gondoltam én is, miközben néztem ezt a különös művet. A szürrealizmus annyira távol áll tőlem, mint a Naptól a Neptunusz, de nagyon tetszett, ahogy azt ábrázolta, hogyan is telik az ember saját szubjektív ideje. Engem először megtévesztett a nulla, mert rögtön az éjfélre gondoltam, úgy pedig annyira nem állt össze a kép. Az is érdekes, hogy vajon miért pont nyolc másodperc?
Hogy elkalandozik az ember, össze-visszakavarognak a gondolatai a reggeli kávé (tea?) felett.

Ez a rövidke mese nem is annyira mese.
Tanulságos kis történet.
Arra figyelmeztett,hogy álljunk meg, különben beszippant bennünket ez a rohanó világ.
Nagy taps jár az alkotóknak,amiért ezt így öt percben össze tudták foglalni.

/Látványilag engem arra a homokmesére a https://snitt.hu/filmek/vilag-mesek
emlékeztetett./

A szürrealizmus az 1920-as évek elejétől terjedt el, egyaránt jelen volt az irodalomban és a képzőművészetben, így nem is csoda, hogy ez az egyetlen olyan művészeti mozgalom, ami az egész világon elterjedt és ami összeköti a magas kultúrát a tömegkultúrával. De ez számomra túlságosan elvont. Nekem nincs ennyire túlcsorduló fantáziám, hogy ilyeneket kreálna az agyam. Mintha drogoztak volna közben…
És persze a kávés csésze a végén is úgy tűnik mind ha egy kortyot se ittak volna belőle, pedig vagy 30× a szájához emelte a pasi. Érdekes egyébként, hogy elkalandozik az ember, a reggeli kávéja fölött.
A szürrealizmus és a dadaista mozgalom annyira távol áll tőlem, hogy annál távolabb már nem is lehetne, egyszerűen nem értem, sem festményben sem filmben sem semmi másban. Salvador Dalí, Joan Miró, René Magritte, Pablo Picasso és Alberto Giacometti művei, sok más magyar művész mellett a Magyar Nemzeti galériában voltak kiállítva, megnéztem, és mind ha leszívták volna az agyam. Nem igazán tetszett, de jól ábrázolták hogyan telik egy ember szubjektív időérzékelése. Az is érdekes, hogy vajon miért pont nyolc másodperc? Gondolkozott ezen valaki?