Erről szól most a Snitt
Ázsiai filmek
Dorama
Minden, ami MARVEL
Magyarország a filmekben
Egy-kép-kocka játék
Criterion Closet Picks
Snittelők, segítsetek!
Star Wars
Filmzenék
Retró Sorozatok és Filmek
Fordítgatunk?
Anime
Filmes Idézetek Játék
Hírek
Mit nézzek?
Snittblogolók
Middle Finger Moments from Movies
Mindenféle jószágok!
Moziplakátok
Filmes képek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Megvallom őszintén, számomra Django karaktere volt a legkevésbé érdekes a filmben, nyilván azért, mert az elejétől fogva tudja az ember, hogy mit várhat tőle és kb ezt is hozza, Christoph Waltz azonban elkápráztatott, ismételten, végig ő vitte a filmet a humorával, legalábbis amíg el nem kezdett osztozni a színen DiCaprio-val és Samuel L. Jackson-al, mert az ő karaktereik (főleg Jackson-é) igazán elborult, szadista megfestést kaptak és velük együtt a feszültség is nő. Tetszett, hogy egy lineáris sztorit kapunk, a negatív karakterek a Kill Bill óta fejlődtek, de már a Becstelen Brigantik-ban is Waltz vitte a pálmát… A Django hátrányára legfeljebb annyit tudok, mint az átlag újabb Tarantino filmek hátrányára felhozni, hogy csöppet hosszúak, de még így sem unalmas sehol, és mesterien idézi a western-ek hangulatát, úgyhogy talán a legjobb filmje ez.