Moziban jártam! zóna

Kopaszkutya 
Moziban jártam!

Eltelt egy év, ismét hozom a statisztikát. :)

2016–2017 itt: https://snitt.hu/karcok/32718

– újranézésekkel együtt 35 filmet láttam moziban
– újranézések nélkül 31
– két ország, három városának három mozijában voltam összesen
– egy nap alatt legtöbb megtekintett film: kettő
– legtöbb újranézés száma: kettő (Bosszúállók – Végtelen háború (2018), Solo – Egy Star Wars-történet (2018), A Hangya és a Darázs (2018), Predator – A ragadozó (2018))
– magyar szinkronnal megtekintett filmek: 35
– magyar felirattal, eredeti nyelven megtekintett filmek: 0
– 3D-ben megtekintett filmek: 11
– 2D-ben megtekintett filmek: 24
– legjobb filmélmények: A legsötétebb óra (2017), Bosszúállók – Végtelen háború (2018), Bohém rapszódia (2018).
– legrosszabb filmélmények: Fekete Párduc (2018), Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018)

5 hozzászólás
Londonna 
Moziban jártam!

Moziban jártam (2018. november 22.): KURSK

Amikor szervezni kezdtem eme – soron következő – Colinos programot, még nem lehetett tudni / nem volt biztos, hogy a film eljut a magyar mozikig, így hát, úgymond biztosra mentem. (Ráadásul a január közepe a novemberhez képest Makó Jeruzsálemtől táv, na. Nem bírtam addig elülni a fenekemen.)
Hogy költséghatékony legyek, próbáltam előrelátóbb lenni a szervezést illetően, mint legutóbb. Kb. 5000-ből (készpénz) sikeredett is kihozni a kétszemélyes mozizást külföldön, egy éjszaka szálláson való abszolválásával és meleg ebéddel együtt.
Nade. Ezúttal a határon innen szervezkedtem. Ennek ellenére – jó szokásomhoz híven – tudtam infarktusközeli állapotokat produkálni.

(1) Bár most Magyarországon volt a szállás, így is sikerült eltévedni. Pedig előtte még használtam a Google Mapst is, mert az a biztos. Ezzel nem is volt gond. Kb. 25 perc alatt elvergődtünk a dimbes-dombos, kátyús, kavicsos-sáros úton a címre, ahol egy szó szerint omladozó, félig már megrogyott és lakó nélküli épület fogadott. A hátsó telken dolgozott két munkásbácsika, tőlük érdeklődtünk. A válasz: itt évek óta nincs már semmilyen vendégház, a tulajdonos is réges-rég meghalt. Na… (akkor most tessék elképzelni a Londonna-reakciót)

Valamivel később aztán – szerencsére – kisült, hogy tkp. a házszámozás a xar, és a bácsikák tudása sem 100%-os. Szállás – ha nehezen is, de – PIPA!

(2) A moziba ebéd után indultunk, és kb. egy óra alatt meg is érkeztünk a plázához – már kora délután. Én elszontyolodva vettem tudomásul, hogy a mozi még zárva van. (Kivételesen nem sikerült előre foglalni, mivel rutinosként már kivártam a moziműsort, ami 2 nappal előbb lett csak nyilvános, így nem zizegtem rá a témára már hetekkel korábban. Az ismerős mozis srácra pedig nem mertem ráírni a privát e-mail címén, mert mi van, ha már nem dolgozik ott? Így maradt az általános e-mail cím (= "nagy kalap"), ahol amúgy hivatalosan nem is lehet foglalni, mert azt csak telefonon lehet, én meg nem beszélem az ominózus nyelvet, de legalább nem is értem.) Sejtettem, hogy így nem biztos a siker, a plakát része meg pláne, de sebaj. (A film itthon is lesz, a magyar poszterre már kaptam ígéretet, ami ugyanaz a stíl, mint a kinti, ráadásul úgyis csak Colin neve szerepel rajta.) Viszont, mivel az útitársam vásárolni is akart, nyugodtabb lettem volna, ha legeslegelőször megvan a fix mínuszköltség, és tudjuk, mennyit lehet költeni. (Jegyárról szintén nem volt infóm, abból tudtam kiindulni, amennyit legutóbb fizettem.) Végül mégis a bolt jött előbb, majd anya – hisztizve – közölte, hogy ő dohányozni akar, mozgólépcsőzni nem, úgyhogy ő a maga részéről aztán fel nem jön a legfelső emeletre, vegyek jegyet egyedül. Történt mindez kb. 15-kor, mikor is újabb jegyvásárlási kísérletet tettem: sikertelenül.
A mozi még mindig zárva. Itt már gyanús volt, hogy aznap a Kursk lesz az első vetítés (ezt sem tudtam), amiből kimatekoztam, hogy a mozi 15.30-kor fog nyitni. 15.25-kor szól a mobilom, hogy hol vagyok. Mondom, még mindig várom a nyitást. Jó, ha végeztem, menjek le érte. ??! Itt kezdtem pipa lenni, miért én menjek le, jöjjön fel ő, mi vagyok én, díszkíséret? (plusz igencsak mennem kellett volna már akkor oda, ahová a király is csak gyalog jár) Erre sértetten kinyomott…
Megveszem végre a jegyeket – első vásárlóként –, boldogság van, ráadásul ugyanaz a terem, mint legutóbb, és ugyanaz a szék (az enyém), mint legutóbb. Megyek le összeszedni morcos anyukámat. Nincs. Hívom. Nem veszi fel. Kimegyek a pláza elé, szétnézek. Nincs. Hívom. Nem veszi fel. Ideges leszek. Visszamegyek, teszek bent még egy kört. Hívom. Még mindig nem veszi fel. Ideg szétvet, kb. 10 perc a kezdésig. Már nem tudom, mit csináljak, keringek, körözök, mint egy eszelős, közben megfordul a fejemben, hogy történt anyuval valami. Egyszer csak valaki utánam szól: hé! Pff. Ott ült lent / bent az egyik padon. Én meg… nem, ezt nem írom le. :D NAGYON NEM voltam kedves. Mint kiderült, ő nem hallotta a telefont (ja, a hívásaim amúgy nem ilyen 1-2 megcsörgetések voltak, hanem addig tartottak, míg maguktól meg nem szakadtak), és még cigizni sem mert kimenni (!) egyedül a pláza elé.
5 perc volt a kezdésig, terelem fel vadul, és még neki áll feljebb, hogy rá sem gyújthatott. (??!)
Én meg végre kijutok a mosdóba… Ehh.

16-kor beesünk a terembe. Senki. Később is senki. Ketten vagyunk az egész vetítésen, mire az én anyukám felteszi a lábait a szemközti fotelra (?!?), és amikor először feltűnik a vásznon Colin, vigyorogva csapkod vállon, és „tapsikol”. xD

A film – egyébként – (szerintem) nagyon jó volt, írtam is már róla, itt: https://snitt.hu/ertekelesek/617748

Aztán, egyből indultunk is vissza a szállásra, persze, csak miután el lett szívva az a nyüves szál cigaretta… -.-"

Szóval, most sem volt teljesen izgalommentes az út, bármennyire is igyekeztem, de sebaj, ennyi azt hiszem, még nekem is megjárt. 1,5 napnyi lógás a munkahelyről spoiler, ez volt a minimum. :P

Kapcsolódó filmek: Kurszk (2018)

Kurszk (2018)

6 hozzászólás
crissy
Moziban jártam!

Ismét moziztunk Zolikával. :)
Amint láttam a Legendás állatok és megfigyelésük (2016) filmet moziban, tudtam, hogy a következő részt is így kell megnézzem. Fast forward két év, el is jutottam odáig. Hál' Istennek, Zolikát se kellett győzködjem sokat arról, hogy legyen szíves, jöjjön már el velem Kolozsvárra, pedig tudtam, hogy a HP biza nem az ő világa – szerintem amúgy soha nem is fogja megérteni a rajongásom érte, de hát ő egy mugli. Most mit tudnék vele csinálni? Amúgy 3D-ben néztük meg a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018) filmet, és eredetileg 4D-ben néztük volna meg, de arra nem lehetett csak foglalni, hanem egyenesen meg kellett volna venni online a jegyet, s ha véletlenül nem érjük el, akkor mi lesz? Úszik 80+ lej (kb. 5500 ft.) Mondjuk az is nyomott egyet a 3D felé, hogy szinte fele annyi volt a jegy… De nem hiszem, hogy nekem való a 3D világ, borzasztóan zavarja az amúgy is gyenge szemem. Amúgy tetszett a film, tetszett a helyszín is. A harmadikat vajon hova helyezik? De az első rész jobban tetszett. Szabad ilyet mondjak? Nem fognak megkövezni?
Előtte persze ott volt a Bohém rapszódia (2018), amit bűn lett volna kihagyni, legalábbis a családom szerint. Zolika először húzta a száját erre a filmre – persze csak azért, hogy bosszantson, mert ő amúgy abból él, hogy engem bosszant – s majdnem szembe kellett nézzen a 6 testvérből és szülőkből álló, hatalmas Queen rajongó családom haragjával (bátyám már szólt, hogy a baseball ütőjét itthon hagyta, ha netán kellene.) Viccet félre téve, a hideg is kirázott ettől a filmtől, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom.
A mozizás egyelőre szünetelni fog. Ígértek nekünk jövőre Zilahra egy bevásárlóközpontot, Cinema City-vel benne – hátha be is tartják az ígéretüket. Addig is nézünk Aranyéletet az HBO Gon…

Kapcsolódó filmek: Legendás állatok és megfigyelésük (2016) · Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018) · Bohém rapszódia (2018)

Legendás állatok és megfigyelésük (2016) Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018) Bohém rapszódia (2018)

3 hozzászólás
Londonna 
Moziban jártam!

Mi máson, mint egy újabb Colin-filmen jártam? Ezúttal Budapesten.
A sztorizást egy nappal korábbal, július 16-tal kezdeném, mivel e napon utaztam fel a fővárosba, és mert már hétfőn „alkottam” – jó szokásomhoz híven – a másnapommal kapcsolatosan.
A telefonomat kikapcsoltam éjszakára, így aztán, amikor másnap megpróbáltam visszakapcsolni a vonaton, beütött az agyi gebasz. 11 éve ez a telefonom, a számom / PIN-em még ennél is (jóval) idősebb, ennek ellenére sikerült 3x bakizni. Vagyis, iktathattam be magamnak még egy (sürgős) teló-újjáélesztő programot. Ami, megjegyzem, végül szerencsére sikerült.
Ezt követően elhatároztam, hogy a biztonság kedvéért elmegyek én ahhoz a mozihoz, csakhogy ne közvetlenül előtte kezdjek el bóklászni, mi-merre-hol lészen.
Hát, hiába volt térképem (okosteló híján nyomtattam), tehetségesen elindultam az ellenkező irányba. Egy idő után azért feltűnt ám, hogy nincs ott semmilyen WestEnd. Nos, hátraarc.
MEGLETT a WestEnd. Szuper. Bemegyek. Oké, de hol a mozi? Annyit tudtam, hogy valahol LEGFELÜL. De hol a mozgólépcső? Nem tudom pontosan, hogy hány kört róttam le, mire nagy nehezen meglett. Hurrá! Megjegyzem, ugyanezt eljátszottam az Arénában is, pedig ott már voltam [nem sokkal korábban].
Visszafelé gondosan memorizáltam a legrövidebb útvonalat, csak hogy praktikus legyek. Aztán elmentem szépen a Frida Kahlo kiállításra.
Ott is eltévedtem. Mivel akkor már nagyon fájt a lábam a sok trapptól (és mert mondhatni viszonylag frissen beszerzett cipőben sikerült útnak indulni), ezért lusta voltam visszafordulni. Szóval, vettem egy nagy levegőt, és felmásztam a várnál az egyik igencsak meredek "domb"oldalon, miközben derék, meglett fák gyökereibe kapaszkodtam. (Alapvetően szépséges hófehér öltözékemben. :'D) DE! megúsztam hempergés nélkül.
Aztán meglett a bejárat is, amin végül kissé fáradtan bevonszoltam magam. spoiler Egyébként jó hír, de aznap már nem tévedtem el többet. :D
Másnap. 7.45-re kértem a szállásomon a reggelit [kicentiztem]. Gondoltam, hogy lemegyek csak úgy, telefont sem viszek, felesleges.
Lent megreggelizem, indulok vissza. Beszállok a liftbe, megnyomom a gombot, hogy hová kívánok feljutni. A lift elindul. Aztán egyszer csak megáll. Se fel, se le. Nyomkodom a gombokat, már mindegyik világít, lift nem moccan. Mondom, csodálatos, mert ha én most ide beszorulok, akkor 1000%, hogy nem érek oda a mozihoz. Már elég ideges voltam, amikor egyszer csak a lift érzékelhette a negatív rezgéseket, mert beindult. Igaz, hogy végül a LEGFELSŐ emeleten rakott ki, de én ugyan vissza nem szálltam többet. Inkább lépcsőztem.
Sikerült percre pontosan beesnem a mozihoz, de akit megkérdeztem, nem tudott SEMMIT a vetítésről. Kiderült, hogy más sem. -.-"
Végül nem sokkal a beharangozott kezdés előtt beszállingóztak a szervezők, amiről szintén csak úgy sikerült értesülnöm, hogy fél fülem résen volt. Amikor pedig odamentem érdeklődni, az volt a válasz, hogy EZ volt a regisztráció (mármint, hogy rákérdeztem). Szóval, nyugodtan menjek csak be a terembe… xD
Bent aztán egy darabig azon sikerült idegeskednem, hogy biztosan jó terembe jöttem-e, mert ez sem volt teljesen egyértelmű. De amikor láttam, hogy mindenki hírportálokat csekkolgat a telóján, kezdtem megnyugodni. :D
A filmet – Mamma Mia! Sose hagyjuk abba – már értékeltem, így erre nem térnék már ki. Annyi, hogy picit meglepetésként ért, hogy feliratos verziót kaptunk, de ez inkább volt kellemes, mint kellemetlen. :)
A stáblistát lelkiismeretesen végigvártam, és milyen jól tettem, az extra jelenetről így aztán – sokakkal ellentétben – nem maradtam le. :)
Kis kulisszatitok: a sajtó képviselőit eléggé megosztotta a film, találkoztam mindkét véglettel. (A mellettem ülő leányzó például velem értett egyet, miszerint nem is volt ez annyira hűdehá.) Illetve, hogy igencsak kevésszer nevettünk, öhmm… :) Az viszont picit kínos volt, amikor egyedül én nyerítettem fel egy Colin-Stellan jeleneten. És még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy én értékeltem túl az ominózus poént, vagy csak szimplán másoknak nem esett le? xD :)
Hát, ez volt a legutóbbi, szerény budapesti kalandom. Nem egy Horvátország vagy Ausztria, de… Magamhoz képest így is „nagy teljesítmény”. :'D

Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

4 hozzászólás
crissy
Moziban jártam!

Ismét moziztunk! :D Ezuttal szülinapi kiadás volt a kalandunk, a barátom szépen kitervelte az egészet, felvezette külön utasításokkal, és meglepett egy mozizással teli nappal, Kolozsváron. Sajnos csak két filmre jutottunk el, mert éhesek voltunk, amikor megérkeztünk, és több olyan film is egyszerre esett, amit én meg szerettem volna nézni.
Sebaj, mert legalább életünkben először voltunk 4D vetítésen. Bár a film, amit láttunk (Jurassic World – Bukott birodalom (2018)) nem volt épp a legtökéletesebb, és a kiszámíthatósága kicsit elvett a 4D mozi élményéből, de ezerszer inkább ülnék végig egy kiszámítható film vetítésén, mind megnézni 4D-ben mondjuk egy horror filmet.
Később megnéztük a Deadpool 2 (2018). Ez már 2D volt, de mit számít az? Most nem az effektek miatt remegett a székem, hanem a saját nevetésemtől. Nagyon jó volt, nem csalódtam egyáltalán.
Nem tudom, hova visz a következő kalandunk, de remélem, hamarosan bekövetkezik. :)

Kapcsolódó filmek: Deadpool 2 (2018) · Jurassic World – Bukott birodalom (2018)

Deadpool 2 (2018) Jurassic World – Bukott birodalom (2018)

Londonna 
Moziban jártam!

Ezúttal Bécsbe mentem a szélesvászonért, s bár kisebb volt az izgalomfaktor, mint márciusban Horvátország esetében, még így sem volt meg a tökéletes Zen… :P
Úgy kb. két hónappal ezelőtt fedeztem fel, hogy a The Happy Prince (2018) egészen az osztrákokik furakszik, így viszonylag hamar sikerült meggyőznöm magam, hogy én biza erre is befizetek… A döntésben további segítségemre volt, hogy május végével egy igazán szép összeg jár(t volna) le a szépkártyámról, amit valahogy haladéktalanul le kellett rombolni, máskülönben elveszik. És azt ugye még véletlenül sem akarjuk. :D No, és akkor megvilágosodtam: álljuk belőle a soproni szállást! Eddig oké. Két főre, két éjszakára foglaltam, remek. De még így is maradt egy „rakás” kess. Mi legyen azzal…?
Következő szikra: győzzük meg a szállásadót, hogy szervezzen nekünk valahogy oda-vissza transzfert Bécsbe, amit én állok neki a kártyámról, plusz közvetítési díj. Csak, hogy mindenki jól járjon.
Na, itt volt egy kisebb idegbaj: a szállás a felvetésemre nem reagált. Indulás előtt pár nappal aztán ismét zaklattam őket, mire aztán érdekes módon arra már sikerült válaszolniuk. Így, ha rohamtempóban is, de megoldódott a dolog: transzfer pipa!
Vagyis: a soproni szállás, az út Bécsbe, és onnan vissza Sopronba kijött „0 forintból”. Hip-hip, hurrá! Igen ám, de mivel adódott ez az autós-fuvar, mindeggyé vált, hogy egyedül megyek, vagy útitárssal. Először úgy volt, hogy jönnek velem, aztán a körülmények miatt végül mégis le lett mondva, és akkor bevillant; viszem anyut, mivel ő még úgysem járt Bécsben. És nekem sem kell egyedül kóvályogni…
Anyukámról azt kell tudni egyébként, hogy a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem ért és nem is beszél. Vagyis ilyen tekintetben nem volt segítségemre. Sőt, kaptam egy plusz adag felelősséget is a nyakamba. De hát teher alatt nő a pálma, ahogy szokták volt mondani. :D
A mozi: szintén kb. két hónapja ráírtam a kérdéses (művész)mozira, hogy hogyan működik náluk a jegyfoglalás, mikor lesz műsoruk. Azt a választ kaptam, hogy esetemben még sokára, majd a premier előtt egy héttel nézzek vissza a weboldalra, akkor lesz műsor is, és akkor nyílik meg a foglalás is. Hát, jó…
Én, mint a jógyerek, kivártam az időpontot, de nem történt semmi. Vagyis de, felkerült a műsor, a létező összes filmmel, kivéve pont azt az egyet, amit repesve vártam. -.-" Mondom, ilyen nincs, már itt is szívatnak. Ismét írtam a mozinak, hogy mégis mi van már, mikor lehet foglalni?! Erre jött a válasz: örülnek, hogy érdeklődöm, és már fel is tették a vetítéseket, foglaljak bátran. Pff. Nem kellett kétszer mondani. Legnagyobb meglepetésemre „csak” stúdióba került be a film, így oda foglaltam két jegyet.
A premierre, naná.
Aztán írtam a mozinak. Újra. Megkérdeztem, lehetne-e kunyizni plakátot? Nem válaszoltak. Írtam megint, arra már igen: poszter a nevemre elrakva, ha megyek, kérjem el / vegyem fel a jegypénztárban. *-*
A „vicces” dolgok akkor kezdődtek, amikor Kelenföldön felszálltunk a soproni vonatra. Sikerült egy nagydumás hölggyel szemben foglalnom, aki végigbeszélte a 2,5 órás (!) utat. Nem mondom, alapvetően érdekes dolgokat mesélt, de hogy az illető „levegőt se vegyen” közben… Szinte lestem a pillanatot, mikor tudok kiosonni a mellékhelyiségbe. Áldottam is érte a kalauzt. :'D A néni tanárnő volt, emellett lelkes költő, zeneértő és „irodalmár”, aki öt nyelven beszél. Nekem is tartott „gyorstalpalót” franciából. :D A körülöttünk ülők mind vigyorogtak, mekkora hős vagyok. xD A nénitől pedig mindenki füle hallatára megkaptam, hogy öröm olyannal találkozni, aki bizalomgerjesztő és művelt személyiség, meg érti és értékeli azt, amiről beszél. :D xD
Sopron. Végre, néni balra el, mi anyuval meg elindulunk a belváros felé, hogy keressünk olyan éttermet, ahol elfogadják a szépkártyámat. Caplatunk, caplatunk. Semmi. Nekem időközben leesik mindkét cipősarkam… Déjà vu! Étterem nincs, mi nem eszünk, mert én ennyire nagyon skót vagyok. :D
Délután három, mehetünk a szállásra. Sima út a busszal, rendezem a cehet a szépkártyáról (!!!), majd – immár fent a szobában – fogom magam, és rendelek meleg ételt – online. Szintén szépkártyám terhére. Velem csakazértsem szúrnak ki! :D
Másnap. Bécs: sehol nem volt nyüves – ingyenes, felkapható – várostérkép, én meg ennyire nem készültem, szóval így csak korlátozottan tudtunk mozogni, amennyire a saját jegyzeteimből tőlem futotta. Az is mázli, hogy egyáltalán nyomtattam metrótérképet, mer' még az se vót ám… -.-" Mindegy, anyunak megmutogattam pár nagyobb nevezetességet, sokat mentünk, aztán amikor már késő délután volt, mondtam, hogy oké, menjünk akkor a mozihoz, legyen meg a környék, hogy ne közvetlenül előtte kelljen kolbászolni, mert mi van, ha „nem lesz meg”.
Hmm. Én addigra már agyilag zokni voltam, álltam az utcán a térkép előtt, hogy You are here csak auf Deutsch, én pedig a saját nyomtatott példányomat forgattam fel és le, jobbra és balra, hogy akkor merre. Nagy nehezen kimatekoztam egy irányt… Mire aztán a parkban kiderült, hogy mi egy rossz parkban vagyunk, ez másik park, a teljesen ellenkező irányban. Ejj. Nem baj, nem baj, majd metrózunk, a metró jó barát, pont oda visz, ahonnan már világos az útirány. Mentünk egy (!) megállót. Sétálunk, sétálunk, mire én: „Ó, b+, hát egész délelőtt itt mászkáltunk!” És tényleg: ott sasszéztunk el többször is a mozi előtt, és NEM tűnt fel. ??! Igaz, akkor épp nem bújtam a térképet, mert maga a környék meg volt fejben is, tudtam, merre vannak a dolgok. Anya meg jól kiröhögött. Kedves. :D
A mozi: csak fél órával az első vetítés előtt nyitott, ezért addig a szemközti parkban csöveztünk. Ültünk, ültünk egy padon, mire teljesen váratlanul beindult az automata öntözőrendszer, és kis híján „bőrig locsolt” bennünket. Én még egész jól megúsztam, de szegény anyut nagyon eláztatta. xD Még jó, hogy mire aktuális volt az indulás, megszáradt. :P
A jegypénztárnál aztán én voltam az első delikvens: átvettem a foglalást, és kikértem a plakátot. Amikor pedig a srác a kezembe nyomta, elhagyta a szélesen vigyorgó számat egy „Oh, thank you VERY MUCH!” :D
A mozi kívülről elég lepukkant, belül viszont meglepően jól néz ki. A stúdió a föld alatt van, és pont szemben van a kis büfével. Anya látványosan aggodalmaskodott, hogy biztos, hogy nekünk ide kellett jönni? :D Erre kiugrott a srác az ajtó mögül, és elrikkantotta magát: „That's Happy!” xD Én meg önelégülten: na ugye… :P :D
A stúdió tényleg aprócska, mindössze 11 soros, ahol mi leghátul ültünk. Ha előre tudom, hogy ilyen, akkor valószínűleg előrébb foglalok, de így is szuperül lehetett látni. Amúgy nem volt sok néző, összesen 7-en ültünk bent, és én voltam egyedül „fiatal” (?). 50-től felfelé kell elképzelni a többieket… :D
Nos, hirtelen ennyi. Tényleg nem volt annyira kalandos, mint a múltkori, de egy karcot talán ez is megért… (?) :D

Kapcsolódó filmek: The Happy Prince (2018)

The Happy Prince (2018)

7 hozzászólás
Hirdetés
Leah 
Moziban jártam!

Amikor leültem egy 8-9 éves kis fiú mellé a moziban már akkor éreztem h itt valami baj lesz.
És ahogy bejött a világok mutatása különböző fantasy univerzumok és minecraft. A gyerek révületbe esve felkiáltott : MINECRAFT!! ANYU ! MINECRAFT!!
(⊙﹏⊙)
Ez egy easter egg-ekkel teli tűzdelt film… ha minden jelenetnél amit felismer így reagál …
Ok.Én akkor most átülök máshova..
Nem is láttam milyen világokat mutattak még be mert akkor ültem át(; ̄ェ ̄)

Lehet rászólt az anyja mert utána csöndben maradt. :D

Kapcsolódó filmek: Ready Player One (2018)

Ready Player One (2018)

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Botond
Moziban jártam!

[Facebook állapot copy következik, de ilyet még nem pipáltam eddig! :D Először történik meg az velem, hogy egy filmre másodszorra is elmegyek majd]
Szóval, elmentem megnézni egyedül a Tomb Raidert – ezzel nem lett volna baj, szeretek egyedül moziba menni, sokszor még jobban is, mintha valakivel mennék, amolyan terápiás jellege van így egymagam.
Na, de! Olyan nyolc percig egyedül voltam a teremben, azután beállított 3 nemnaponbarnult kissrác, akik telefonoztak, ordibáltak, rohangáltak, öngyújtóval marhultak. Többször erélyesen rájuk szóltam – tudom, ez most bizonyára hihetetlennek tűnik neked kedves olvasó, de hidd el, hiába nézek ki a gyönyörű halványrózsaszín színű tavaszi kabátomban egy tavasztündérnek, aki ismer, az tudja, hogy azért eléggé jól fel van vágva a nyelvem, és amikor a magyar mondat már szerintem is alany + állítmány + b#szd meg, akkor elszakadt a cérna és run for your life. Közben csatlakozott még kettő delikvens, akik kb 20 percet, ha bent voltak (a fent említett magatartással ugyanúgy, természetesen. Sőt, egyszer még a leghátsó sorba – ahol én ültem – is feljött az egyik és egy: „Dikkmá, itt ül valaki!” felkiáltással konstatálta, hogy nem csak övék a terep. Persze, nem mintha ez olyan sokat nyomott volna a latba. Semmit, obviously). Egy órát bírtam, amikor már úgy döntöttem, nem ér ez annyit, hogy bent maradjak, hisz a filmre amúgy is lehetetlenség figyelni. Kifele megállítottam egy ott dolgozó hölgyet, felvázoltam neki a szituációt és kértem, hogy ugyan már, küldjön egy biztonságit. Jött a mozi vezető is, el is kapták a hármast, akikről hamar kiderült, hogy valahogy sikerült jegy nélkül belógniuk. Szóval le is ültették őket, hogy akkor most megvárják a rendőrt. A sztori végét nem tudom, kérdeztem, hogy talán a jegyzőkönyv miatt szükséges-e a jelenlétem, de azt mondták, hogy nem. Miután a kedves kérdésre, miszerint: „Most hogy ők hárman kijöttek, nem szeretnél visszamenni?” egy határozott nemmel válaszoltam, kaptam kárpótlásul két tiszteletjegyet. :D
Huh. Szóval, nem tudom, hogy ez Himiko átka-e, ami átszivárog a mozivásznon keresztül, vagy szimplán az az oka, hogy Miss Vikanderrel a 2012-es Anna Karenina óta nincs jó viszonyunk, de kedves ismerősöm, aki azt állítod, hogy „ veled soha nem történik semmi – csak unalmas és átlagos” itt a példa, hogy bár nem tudom mit szeretnél hallani, szerinted mi féle csoda történhet szakdoga írás közben, tessék! Csak egy délután akartam itthonról kimozdulni és lám… nem is én lennék, ha velem ilyen nem történne. Mint a Futrinka utcában, itt mindig történik valami. B#szd meg. – csak hogy tisztességes magyar mondat legyen. ;)

Kapcsolódó filmek: Tomb Raider (2018)

Tomb Raider (2018)

4 hozzászólás
Londonna 
Moziban jártam!

Az idei március 15-e számomra rendhagyóan telt, ugyanis gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy moziba megyek. Igen, de nem ám akárhová: életemben először külföldre. Ráadásul az utolsó pillanatban az is kiderült, hogy teljesen egyedül.

Az ominózus film a nálunk nem forgalmazott The Mercy, amit már azóta vártam repesve, mióta kiderült, hogy kit kértek fel a film főszerepére. A hír hatására spoiler kicsit jobban belemélyedtem abba, ki is volt Donald Crowhurst, miről híres ő. Ettől pedig csak még kíváncsibb lettem…

Bánatomra a tavalyi őszi londoni premierről „lecsúsztam”. Egészen konkrétan volt egy beharangozott angliai dátum, amit látva direkt akkorra időzítettem az ottani tripemet, ám az utolsó pillanatban a Mamma Mia 2 forgatása miatt fúúúj visszahívták a dátumot, és kitolták a bemutatót idén februárra. Vagyis; hiába tartózkodtam Londonban októberben, se Colin, se vitorlázós múvi nem jutott nekem. :(

Aztán történt egy aprócska „csoda”: ha itthon nem is, a szomszédban műsorra tűzték a mozik, így hát nem volt kérdés, hogy ennek örömére megreckírozom.

Időben felvettem a kapcsolatot a CineStarral, ahol viszont tájékoztattak, hogy aktuális műsor és foglalási lehetőség csak 2 nappal közvetlenül a premier előtt lehetséges, addig nem tudnak mit tenni, bukkanjak fel akkor. Ez nem kicsit nehezítette meg az utam tervezését, különös tekintettel a szállásra.

Gyors voltam: az ominózus napon elsőként foglaltam jegyet a premiervetítésre, sőt, elmesélve „kis történetemet”, sikerült egy eredeti filmes plakátot is szerezni magamnak.

Mivel ezek után már volt értelme foglalkozni a „piszlicsáré részletekkel”, végre vetettem egy pillantást arra, hol is van ez a mozi. Csak mert az első filmszínház, amit kinéztem, kiderült, hogy nem vetíti, viszont rendesek voltak, és ajánlották figyelmembe a CineStart. Nos… ez kint lészen a francban, egy pusztában, kb. másfél óra gyalogtúrára a belvárostól / szállástól. Újabb nehezítő körülmény, de sebaj, lelkes Londonnának semmi sem állhatja útját, ha Colinról van szó. xD

Mivel a szállásommal nagyon megszívtam spoiler, ezért az előre kigondolt transzfer / taxi megoldás nem jöhetett szóba, csak a két lábam. Így hát, némi tipródás után elindultam a plázához…

Több mint egy órányi trapp után végre beestem, majd tettem pár kört a plázában.
Átvettem a jegyem, meg a plakátot a pénztáros leányzó már vigyorgott, amikor mondtam, mi lenne még az a bizonyos "anything else". :)
Hogy jobban teljen az idő 18:05-ig, leültem a mozinál lévő bőrkanapéra, és bámultam bambán az előzeteseket…

A filmről magáról most nem ejtenék külön szót, alkottam már hozzá már értékelést, így akit érdekel, tud rá vetni egy pillantást: https://snitt.hu/ertekelesek/511041 :)

A horvát mozik műsorpropagandája egyébként érdekes: a Mercyt konkrétan 0 reklámmal viszik. :( Az előtérben volt egy (!) darab plakát, amit még éppen sikerült lefotóznom „emlékbe”, mielőtt a mozis fickó lekapta volna a szemem láttára a hirdetőből. A heti műsort tette ki a helyére. (Jelzem, a Mercynek AZNAP volt a premierje.) Szóval, durva. :( Amúgy a neten sincs róla kb. semmi, mintha nem is lenne. Csoda, ha végül csak másodmagammal ültem a vetítésen? (Egy ötvenes pasi jött még be rá nem sokkal utánam.)
Minden csak Tomb Raider, meg – még – Vörös veréb. (utóbbi mondjuk figyelemreméltó, de… na)

A film után – mivel a szállást továbbra sem tudtam elérni, és az egy szem taxi is akkor húzott el, amikor befejeztem a kísérletezgetést – gyalog indultam vissza (immár tök sötétben) a belvárosba. -.-" Újabb több mint egy órás séta várt rám, és mikor újfent megtapasztaltam, hogy fedélről a fejem fölé tényleg ne is álmodjak, bevetődtem a vasúti váróba. Szolid 7-8 órára, míg jött az első vonat. -.-"

Itt – többek között – megismerkedtem a kedves, ötvenes Gorannal, aki bár egyáltalán nem beszélt angolul, de ennek ellenére lelkesen igyekezett kommunikálni velem. Gondoskodott rólam, meg arról, hogy még véletlenül se unatkozzak. Amikor pedig végre elindult hajnalban a vonatom, ő kézcsókkal búcsúzott, a peronig kísért, ahol időnként megkocogtatta az ablakomat, meg integetett, amikor elindultam. :))))

Kapcsolódó filmek: The Mercy (2018)

The Mercy (2018)

18 hozzászólás
crissy
Moziban jártam!

Idén olyan ötlettel fordultam a páromhoz, hogy menjünk el legalább havonta egyszer moziba. Tudniillik, én egy kis városban élek, ahol régen volt mozi, de bezárt, volt aztán egy kicsi 3D mozicska is a plázában, de az is bezárt, úgyhogy a legközelebbi mozik minimum 80 km-re vannak tőlünk, nagyobb városokban. Eddig minden terv szerint alakul, pedig nem sok reményt fűztem az ötletem megvalósításához, de mégis sikerült januárban is és februárban is mennem moziba. :D
Januárban néhány barátunkkal Kolozsváron voltunk az egyik Cinema Cityben, és a Jumanji: Vár a dzsungel (2017) filmet néztük meg. Nem mi választottuk, de cseppet sem bántuk meg, hogy mégis ezt néztük meg, mert nagyon élveztem, vicces volt, és sokat röhögtem rajta.
Most februárban Debrecenbe mentünk el, mert kb. egy órával hosszabb az út odáig, mint Kolozsvárig, s én még amúgyse voltam itt soha. Persze, vágytam nagyon, úgyhogy amikor az egyik barátunk mondta, hogy ők mennek a menyasszonyával Debrecenbe megnézni szinkronosan A szabadság ötven árnyalata (2018) című filmet, akkor nagyon boldog lettem, hiszen felajánlotta, hogy tartsunk mi is velük. Mondjuk mi nem akartuk ezt a filmet nézni, úgyhogy a párom szépen döntött 5 film közül IMDB pontszám alapján, hogy mi mit nézzünk meg. Így jutottunk el a Szólíts a neveden (2017) vetítésre. Hatalmas élmény volt, nagyon tetszett mindkettőnknek a film. Mondjuk az kicsit furcsa volt, hogy amikor már vége volt a filmnek, felkapcsolták a villanyokat, és nem történt már csak annyi, hogy felsorolták a stáblistát, mégis mi voltunk az egyetlenek, akik felálltunk, hogy menjünk. Kicsit ciki volt, de a többiek már kijöttek a másik filmről, úgyhogy nem akartuk sokáig megváratni őket, s lépnünk kellett.
Kiváncsi vagyok, hogy hogyan fog alakulni a továbbiak az év, mozizás szempontjából. Én remélem, hogy tényleg eljutunk havonta valahogy moziba, bár eddig úgy jött mindig össze, hogy nem nagyon terveztük be. Remélem, hogy ezután is így lesz. :)
u.i.: bocs az offért. :D

Kapcsolódó filmek: Jumanji: Vár a dzsungel (2017) · A szabadság ötven árnyalata (2018) · Szólíts a neveden (2017)

Jumanji: Vár a dzsungel (2017) A szabadság ötven árnyalata (2018) Szólíts a neveden (2017)

10 hozzászólás