Moziban jártam! zóna

Londonna 
Moziban jártam!

Mi máson, mint egy újabb Colin-filmen jártam? Ezúttal Budapesten.
A sztorizást egy nappal korábbal, július 16-tal kezdeném, mivel e napon utaztam fel a fővárosba, és mert már hétfőn „alkottam” – jó szokásomhoz híven – a másnapommal kapcsolatosan.
A telefonomat kikapcsoltam éjszakára, így aztán, amikor másnap megpróbáltam visszakapcsolni a vonaton, beütött az agyi gebasz. 11 éve ez a telefonom, a számom / PIN-em még ennél is (jóval) idősebb, ennek ellenére sikerült 3x bakizni. Vagyis, iktathattam be magamnak még egy (sürgős) teló-újjáélesztő programot. Ami, megjegyzem, végül szerencsére sikerült.
Ezt követően elhatároztam, hogy a biztonság kedvéért elmegyek én ahhoz a mozihoz, csakhogy ne közvetlenül előtte kezdjek el bóklászni, mi-merre-hol lészen.
Hát, hiába volt térképem (okosteló híján nyomtattam), tehetségesen elindultam az ellenkező irányba. Egy idő után azért feltűnt ám, hogy nincs ott semmilyen WestEnd. Nos, hátraarc.
MEGLETT a WestEnd. Szuper. Bemegyek. Oké, de hol a mozi? Annyit tudtam, hogy valahol LEGFELÜL. De hol a mozgólépcső? Nem tudom pontosan, hogy hány kört róttam le, mire nagy nehezen meglett. Hurrá! Megjegyzem, ugyanezt eljátszottam az Arénában is, pedig ott már voltam [nem sokkal korábban].
Visszafelé gondosan memorizáltam a legrövidebb útvonalat, csak hogy praktikus legyek. Aztán elmentem szépen a Frida Kahlo kiállításra.
Ott is eltévedtem. Mivel akkor már nagyon fájt a lábam a sok trapptól (és mert mondhatni viszonylag frissen beszerzett cipőben sikerült útnak indulni), ezért lusta voltam visszafordulni. Szóval, vettem egy nagy levegőt, és felmásztam a várnál az egyik igencsak meredek "domb"oldalon, miközben derék, meglett fák gyökereibe kapaszkodtam. (Alapvetően szépséges hófehér öltözékemben. :'D) DE! megúsztam hempergés nélkül.
Aztán meglett a bejárat is, amin végül kissé fáradtan bevonszoltam magam. spoiler Egyébként jó hír, de aznap már nem tévedtem el többet. :D
Másnap. 7.45-re kértem a szállásomon a reggelit [kicentiztem]. Gondoltam, hogy lemegyek csak úgy, telefont sem viszek, felesleges.
Lent megreggelizem, indulok vissza. Beszállok a liftbe, megnyomom a gombot, hogy hová kívánok feljutni. A lift elindul. Aztán egyszer csak megáll. Se fel, se le. Nyomkodom a gombokat, már mindegyik világít, lift nem moccan. Mondom, csodálatos, mert ha én most ide beszorulok, akkor 1000%, hogy nem érek oda a mozihoz. Már elég ideges voltam, amikor egyszer csak a lift érzékelhette a negatív rezgéseket, mert beindult. Igaz, hogy végül a LEGFELSŐ emeleten rakott ki, de én ugyan vissza nem szálltam többet. Inkább lépcsőztem.
Sikerült percre pontosan beesnem a mozihoz, de akit megkérdeztem, nem tudott SEMMIT a vetítésről. Kiderült, hogy más sem. -.-"
Végül nem sokkal a beharangozott kezdés előtt beszállingóztak a szervezők, amiről szintén csak úgy sikerült értesülnöm, hogy fél fülem résen volt. Amikor pedig odamentem érdeklődni, az volt a válasz, hogy EZ volt a regisztráció (mármint, hogy rákérdeztem). Szóval, nyugodtan menjek csak be a terembe… xD
Bent aztán egy darabig azon sikerült idegeskednem, hogy biztosan jó terembe jöttem-e, mert ez sem volt teljesen egyértelmű. De amikor láttam, hogy mindenki hírportálokat csekkolgat a telóján, kezdtem megnyugodni. :D
A filmet – Mamma Mia! Sose hagyjuk abba – már értékeltem, így erre nem térnék már ki. Annyi, hogy picit meglepetésként ért, hogy feliratos verziót kaptunk, de ez inkább volt kellemes, mint kellemetlen. :)
A stáblistát lelkiismeretesen végigvártam, és milyen jól tettem, az extra jelenetről így aztán – sokakkal ellentétben – nem maradtam le. :)
Kis kulisszatitok: a sajtó képviselőit eléggé megosztotta a film, találkoztam mindkét véglettel. (A mellettem ülő leányzó például velem értett egyet, miszerint nem is volt ez annyira hűdehá.) Illetve, hogy igencsak kevésszer nevettünk, öhmm… :) Az viszont picit kínos volt, amikor egyedül én nyerítettem fel egy Colin-Stellan jeleneten. És még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy én értékeltem túl az ominózus poént, vagy csak szimplán másoknak nem esett le? xD :)
Hát, ez volt a legutóbbi, szerény budapesti kalandom. Nem egy Horvátország vagy Ausztria, de… Magamhoz képest így is „nagy teljesítmény”. :'D

Kapcsolódó filmek: Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (2018)

4 hozzászólás
crissy
Moziban jártam!

Ismét moziztunk! :D Ezuttal szülinapi kiadás volt a kalandunk, a barátom szépen kitervelte az egészet, felvezette külön utasításokkal, és meglepett egy mozizással teli nappal, Kolozsváron. Sajnos csak két filmre jutottunk el, mert éhesek voltunk, amikor megérkeztünk, és több olyan film is egyszerre esett, amit én meg szerettem volna nézni.
Sebaj, mert legalább életünkben először voltunk 4D vetítésen. Bár a film, amit láttunk (Jurassic World – Bukott birodalom (2018)) nem volt épp a legtökéletesebb, és a kiszámíthatósága kicsit elvett a 4D mozi élményéből, de ezerszer inkább ülnék végig egy kiszámítható film vetítésén, mind megnézni 4D-ben mondjuk egy horror filmet.
Később megnéztük a Deadpool 2 (2018). Ez már 2D volt, de mit számít az? Most nem az effektek miatt remegett a székem, hanem a saját nevetésemtől. Nagyon jó volt, nem csalódtam egyáltalán.
Nem tudom, hova visz a következő kalandunk, de remélem, hamarosan bekövetkezik. :)

Kapcsolódó filmek: Deadpool 2 (2018) · Jurassic World – Bukott birodalom (2018)

Deadpool 2 (2018) Jurassic World – Bukott birodalom (2018)

Londonna 
Moziban jártam!

Ezúttal Bécsbe mentem a szélesvászonért, s bár kisebb volt az izgalomfaktor, mint márciusban Horvátország esetében, még így sem volt meg a tökéletes Zen… :P
Úgy kb. két hónappal ezelőtt fedeztem fel, hogy a The Happy Prince (2018) egészen az osztrákokik furakszik, így viszonylag hamar sikerült meggyőznöm magam, hogy én biza erre is befizetek… A döntésben további segítségemre volt, hogy május végével egy igazán szép összeg jár(t volna) le a szépkártyámról, amit valahogy haladéktalanul le kellett rombolni, máskülönben elveszik. És azt ugye még véletlenül sem akarjuk. :D No, és akkor megvilágosodtam: álljuk belőle a soproni szállást! Eddig oké. Két főre, két éjszakára foglaltam, remek. De még így is maradt egy „rakás” kess. Mi legyen azzal…?
Következő szikra: győzzük meg a szállásadót, hogy szervezzen nekünk valahogy oda-vissza transzfert Bécsbe, amit én állok neki a kártyámról, plusz közvetítési díj. Csak, hogy mindenki jól járjon.
Na, itt volt egy kisebb idegbaj: a szállás a felvetésemre nem reagált. Indulás előtt pár nappal aztán ismét zaklattam őket, mire aztán érdekes módon arra már sikerült válaszolniuk. Így, ha rohamtempóban is, de megoldódott a dolog: transzfer pipa!
Vagyis: a soproni szállás, az út Bécsbe, és onnan vissza Sopronba kijött „0 forintból”. Hip-hip, hurrá! Igen ám, de mivel adódott ez az autós-fuvar, mindeggyé vált, hogy egyedül megyek, vagy útitárssal. Először úgy volt, hogy jönnek velem, aztán a körülmények miatt végül mégis le lett mondva, és akkor bevillant; viszem anyut, mivel ő még úgysem járt Bécsben. És nekem sem kell egyedül kóvályogni…
Anyukámról azt kell tudni egyébként, hogy a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem ért és nem is beszél. Vagyis ilyen tekintetben nem volt segítségemre. Sőt, kaptam egy plusz adag felelősséget is a nyakamba. De hát teher alatt nő a pálma, ahogy szokták volt mondani. :D
A mozi: szintén kb. két hónapja ráírtam a kérdéses (művész)mozira, hogy hogyan működik náluk a jegyfoglalás, mikor lesz műsoruk. Azt a választ kaptam, hogy esetemben még sokára, majd a premier előtt egy héttel nézzek vissza a weboldalra, akkor lesz műsor is, és akkor nyílik meg a foglalás is. Hát, jó…
Én, mint a jógyerek, kivártam az időpontot, de nem történt semmi. Vagyis de, felkerült a műsor, a létező összes filmmel, kivéve pont azt az egyet, amit repesve vártam. -.-" Mondom, ilyen nincs, már itt is szívatnak. Ismét írtam a mozinak, hogy mégis mi van már, mikor lehet foglalni?! Erre jött a válasz: örülnek, hogy érdeklődöm, és már fel is tették a vetítéseket, foglaljak bátran. Pff. Nem kellett kétszer mondani. Legnagyobb meglepetésemre „csak” stúdióba került be a film, így oda foglaltam két jegyet.
A premierre, naná.
Aztán írtam a mozinak. Újra. Megkérdeztem, lehetne-e kunyizni plakátot? Nem válaszoltak. Írtam megint, arra már igen: poszter a nevemre elrakva, ha megyek, kérjem el / vegyem fel a jegypénztárban. *-*
A „vicces” dolgok akkor kezdődtek, amikor Kelenföldön felszálltunk a soproni vonatra. Sikerült egy nagydumás hölggyel szemben foglalnom, aki végigbeszélte a 2,5 órás (!) utat. Nem mondom, alapvetően érdekes dolgokat mesélt, de hogy az illető „levegőt se vegyen” közben… Szinte lestem a pillanatot, mikor tudok kiosonni a mellékhelyiségbe. Áldottam is érte a kalauzt. :'D A néni tanárnő volt, emellett lelkes költő, zeneértő és „irodalmár”, aki öt nyelven beszél. Nekem is tartott „gyorstalpalót” franciából. :D A körülöttünk ülők mind vigyorogtak, mekkora hős vagyok. xD A nénitől pedig mindenki füle hallatára megkaptam, hogy öröm olyannal találkozni, aki bizalomgerjesztő és művelt személyiség, meg érti és értékeli azt, amiről beszél. :D xD
Sopron. Végre, néni balra el, mi anyuval meg elindulunk a belváros felé, hogy keressünk olyan éttermet, ahol elfogadják a szépkártyámat. Caplatunk, caplatunk. Semmi. Nekem időközben leesik mindkét cipősarkam… Déjà vu! Étterem nincs, mi nem eszünk, mert én ennyire nagyon skót vagyok. :D
Délután három, mehetünk a szállásra. Sima út a busszal, rendezem a cehet a szépkártyáról (!!!), majd – immár fent a szobában – fogom magam, és rendelek meleg ételt – online. Szintén szépkártyám terhére. Velem csakazértsem szúrnak ki! :D
Másnap. Bécs: sehol nem volt nyüves – ingyenes, felkapható – várostérkép, én meg ennyire nem készültem, szóval így csak korlátozottan tudtunk mozogni, amennyire a saját jegyzeteimből tőlem futotta. Az is mázli, hogy egyáltalán nyomtattam metrótérképet, mer' még az se vót ám… -.-" Mindegy, anyunak megmutogattam pár nagyobb nevezetességet, sokat mentünk, aztán amikor már késő délután volt, mondtam, hogy oké, menjünk akkor a mozihoz, legyen meg a környék, hogy ne közvetlenül előtte kelljen kolbászolni, mert mi van, ha „nem lesz meg”.
Hmm. Én addigra már agyilag zokni voltam, álltam az utcán a térkép előtt, hogy You are here csak auf Deutsch, én pedig a saját nyomtatott példányomat forgattam fel és le, jobbra és balra, hogy akkor merre. Nagy nehezen kimatekoztam egy irányt… Mire aztán a parkban kiderült, hogy mi egy rossz parkban vagyunk, ez másik park, a teljesen ellenkező irányban. Ejj. Nem baj, nem baj, majd metrózunk, a metró jó barát, pont oda visz, ahonnan már világos az útirány. Mentünk egy (!) megállót. Sétálunk, sétálunk, mire én: „Ó, b+, hát egész délelőtt itt mászkáltunk!” És tényleg: ott sasszéztunk el többször is a mozi előtt, és NEM tűnt fel. ??! Igaz, akkor épp nem bújtam a térképet, mert maga a környék meg volt fejben is, tudtam, merre vannak a dolgok. Anya meg jól kiröhögött. Kedves. :D
A mozi: csak fél órával az első vetítés előtt nyitott, ezért addig a szemközti parkban csöveztünk. Ültünk, ültünk egy padon, mire teljesen váratlanul beindult az automata öntözőrendszer, és kis híján „bőrig locsolt” bennünket. Én még egész jól megúsztam, de szegény anyut nagyon eláztatta. xD Még jó, hogy mire aktuális volt az indulás, megszáradt. :P
A jegypénztárnál aztán én voltam az első delikvens: átvettem a foglalást, és kikértem a plakátot. Amikor pedig a srác a kezembe nyomta, elhagyta a szélesen vigyorgó számat egy „Oh, thank you VERY MUCH!” :D
A mozi kívülről elég lepukkant, belül viszont meglepően jól néz ki. A stúdió a föld alatt van, és pont szemben van a kis büfével. Anya látványosan aggodalmaskodott, hogy biztos, hogy nekünk ide kellett jönni? :D Erre kiugrott a srác az ajtó mögül, és elrikkantotta magát: „That's Happy!” xD Én meg önelégülten: na ugye… :P :D
A stúdió tényleg aprócska, mindössze 11 soros, ahol mi leghátul ültünk. Ha előre tudom, hogy ilyen, akkor valószínűleg előrébb foglalok, de így is szuperül lehetett látni. Amúgy nem volt sok néző, összesen 7-en ültünk bent, és én voltam egyedül „fiatal” (?). 50-től felfelé kell elképzelni a többieket… :D
Nos, hirtelen ennyi. Tényleg nem volt annyira kalandos, mint a múltkori, de egy karcot talán ez is megért… (?) :D

Kapcsolódó filmek: The Happy Prince (2018)

The Happy Prince (2018)

7 hozzászólás
Leah 
Moziban jártam!

Amikor leültem egy 8-9 éves kis fiú mellé a moziban már akkor éreztem h itt valami baj lesz.
És ahogy bejött a világok mutatása különböző fantasy univerzumok és minecraft. A gyerek révületbe esve felkiáltott : MINECRAFT!! ANYU ! MINECRAFT!!
(⊙﹏⊙)
Ez egy easter egg-ekkel teli tűzdelt film… ha minden jelenetnél amit felismer így reagál …
Ok.Én akkor most átülök máshova..
Nem is láttam milyen világokat mutattak még be mert akkor ültem át(; ̄ェ ̄)

Lehet rászólt az anyja mert utána csöndben maradt. :D

Kapcsolódó filmek: Ready Player One (2018)

Ready Player One (2018)

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Botond
Moziban jártam!

[Facebook állapot copy következik, de ilyet még nem pipáltam eddig! :D Először történik meg az velem, hogy egy filmre másodszorra is elmegyek majd]
Szóval, elmentem megnézni egyedül a Tomb Raidert – ezzel nem lett volna baj, szeretek egyedül moziba menni, sokszor még jobban is, mintha valakivel mennék, amolyan terápiás jellege van így egymagam.
Na, de! Olyan nyolc percig egyedül voltam a teremben, azután beállított 3 nemnaponbarnult kissrác, akik telefonoztak, ordibáltak, rohangáltak, öngyújtóval marhultak. Többször erélyesen rájuk szóltam – tudom, ez most bizonyára hihetetlennek tűnik neked kedves olvasó, de hidd el, hiába nézek ki a gyönyörű halványrózsaszín színű tavaszi kabátomban egy tavasztündérnek, aki ismer, az tudja, hogy azért eléggé jól fel van vágva a nyelvem, és amikor a magyar mondat már szerintem is alany + állítmány + b#szd meg, akkor elszakadt a cérna és run for your life. Közben csatlakozott még kettő delikvens, akik kb 20 percet, ha bent voltak (a fent említett magatartással ugyanúgy, természetesen. Sőt, egyszer még a leghátsó sorba – ahol én ültem – is feljött az egyik és egy: „Dikkmá, itt ül valaki!” felkiáltással konstatálta, hogy nem csak övék a terep. Persze, nem mintha ez olyan sokat nyomott volna a latba. Semmit, obviously). Egy órát bírtam, amikor már úgy döntöttem, nem ér ez annyit, hogy bent maradjak, hisz a filmre amúgy is lehetetlenség figyelni. Kifele megállítottam egy ott dolgozó hölgyet, felvázoltam neki a szituációt és kértem, hogy ugyan már, küldjön egy biztonságit. Jött a mozi vezető is, el is kapták a hármast, akikről hamar kiderült, hogy valahogy sikerült jegy nélkül belógniuk. Szóval le is ültették őket, hogy akkor most megvárják a rendőrt. A sztori végét nem tudom, kérdeztem, hogy talán a jegyzőkönyv miatt szükséges-e a jelenlétem, de azt mondták, hogy nem. Miután a kedves kérdésre, miszerint: „Most hogy ők hárman kijöttek, nem szeretnél visszamenni?” egy határozott nemmel válaszoltam, kaptam kárpótlásul két tiszteletjegyet. :D
Huh. Szóval, nem tudom, hogy ez Himiko átka-e, ami átszivárog a mozivásznon keresztül, vagy szimplán az az oka, hogy Miss Vikanderrel a 2012-es Anna Karenina óta nincs jó viszonyunk, de kedves ismerősöm, aki azt állítod, hogy „ veled soha nem történik semmi – csak unalmas és átlagos” itt a példa, hogy bár nem tudom mit szeretnél hallani, szerinted mi féle csoda történhet szakdoga írás közben, tessék! Csak egy délután akartam itthonról kimozdulni és lám… nem is én lennék, ha velem ilyen nem történne. Mint a Futrinka utcában, itt mindig történik valami. B#szd meg. – csak hogy tisztességes magyar mondat legyen. ;)

Kapcsolódó filmek: Tomb Raider (2018)

Tomb Raider (2018)

4 hozzászólás
Londonna 
Moziban jártam!

Az idei március 15-e számomra rendhagyóan telt, ugyanis gondoltam egy merészet, és elhatároztam, hogy moziba megyek. Igen, de nem ám akárhová: életemben először külföldre. Ráadásul az utolsó pillanatban az is kiderült, hogy teljesen egyedül.

Az ominózus film a nálunk nem forgalmazott The Mercy, amit már azóta vártam repesve, mióta kiderült, hogy kit kértek fel a film főszerepére. A hír hatására spoiler kicsit jobban belemélyedtem abba, ki is volt Donald Crowhurst, miről híres ő. Ettől pedig csak még kíváncsibb lettem…

Bánatomra a tavalyi őszi londoni premierről „lecsúsztam”. Egészen konkrétan volt egy beharangozott angliai dátum, amit látva direkt akkorra időzítettem az ottani tripemet, ám az utolsó pillanatban a Mamma Mia 2 forgatása miatt fúúúj visszahívták a dátumot, és kitolták a bemutatót idén februárra. Vagyis; hiába tartózkodtam Londonban októberben, se Colin, se vitorlázós múvi nem jutott nekem. :(

Aztán történt egy aprócska „csoda”: ha itthon nem is, a szomszédban műsorra tűzték a mozik, így hát nem volt kérdés, hogy ennek örömére megreckírozom.

Időben felvettem a kapcsolatot a CineStarral, ahol viszont tájékoztattak, hogy aktuális műsor és foglalási lehetőség csak 2 nappal közvetlenül a premier előtt lehetséges, addig nem tudnak mit tenni, bukkanjak fel akkor. Ez nem kicsit nehezítette meg az utam tervezését, különös tekintettel a szállásra.

Gyors voltam: az ominózus napon elsőként foglaltam jegyet a premiervetítésre, sőt, elmesélve „kis történetemet”, sikerült egy eredeti filmes plakátot is szerezni magamnak.

Mivel ezek után már volt értelme foglalkozni a „piszlicsáré részletekkel”, végre vetettem egy pillantást arra, hol is van ez a mozi. Csak mert az első filmszínház, amit kinéztem, kiderült, hogy nem vetíti, viszont rendesek voltak, és ajánlották figyelmembe a CineStart. Nos… ez kint lészen a francban, egy pusztában, kb. másfél óra gyalogtúrára a belvárostól / szállástól. Újabb nehezítő körülmény, de sebaj, lelkes Londonnának semmi sem állhatja útját, ha Colinról van szó. xD

Mivel a szállásommal nagyon megszívtam spoiler, ezért az előre kigondolt transzfer / taxi megoldás nem jöhetett szóba, csak a két lábam. Így hát, némi tipródás után elindultam a plázához…

Több mint egy órányi trapp után végre beestem, majd tettem pár kört a plázában.
Átvettem a jegyem, meg a plakátot a pénztáros leányzó már vigyorgott, amikor mondtam, mi lenne még az a bizonyos "anything else". :)
Hogy jobban teljen az idő 18:05-ig, leültem a mozinál lévő bőrkanapéra, és bámultam bambán az előzeteseket…

A filmről magáról most nem ejtenék külön szót, alkottam már hozzá már értékelést, így akit érdekel, tud rá vetni egy pillantást: https://snitt.hu/ertekelesek/511041 :)

A horvát mozik műsorpropagandája egyébként érdekes: a Mercyt konkrétan 0 reklámmal viszik. :( Az előtérben volt egy (!) darab plakát, amit még éppen sikerült lefotóznom „emlékbe”, mielőtt a mozis fickó lekapta volna a szemem láttára a hirdetőből. A heti műsort tette ki a helyére. (Jelzem, a Mercynek AZNAP volt a premierje.) Szóval, durva. :( Amúgy a neten sincs róla kb. semmi, mintha nem is lenne. Csoda, ha végül csak másodmagammal ültem a vetítésen? (Egy ötvenes pasi jött még be rá nem sokkal utánam.)
Minden csak Tomb Raider, meg – még – Vörös veréb. (utóbbi mondjuk figyelemreméltó, de… na)

A film után – mivel a szállást továbbra sem tudtam elérni, és az egy szem taxi is akkor húzott el, amikor befejeztem a kísérletezgetést – gyalog indultam vissza (immár tök sötétben) a belvárosba. -.-" Újabb több mint egy órás séta várt rám, és mikor újfent megtapasztaltam, hogy fedélről a fejem fölé tényleg ne is álmodjak, bevetődtem a vasúti váróba. Szolid 7-8 órára, míg jött az első vonat. -.-"

Itt – többek között – megismerkedtem a kedves, ötvenes Gorannal, aki bár egyáltalán nem beszélt angolul, de ennek ellenére lelkesen igyekezett kommunikálni velem. Gondoskodott rólam, meg arról, hogy még véletlenül se unatkozzak. Amikor pedig végre elindult hajnalban a vonatom, ő kézcsókkal búcsúzott, a peronig kísért, ahol időnként megkocogtatta az ablakomat, meg integetett, amikor elindultam. :))))

Kapcsolódó filmek: The Mercy (2018)

The Mercy (2018)

18 hozzászólás
Hirdetés
crissy
Moziban jártam!

Idén olyan ötlettel fordultam a páromhoz, hogy menjünk el legalább havonta egyszer moziba. Tudniillik, én egy kis városban élek, ahol régen volt mozi, de bezárt, volt aztán egy kicsi 3D mozicska is a plázában, de az is bezárt, úgyhogy a legközelebbi mozik minimum 80 km-re vannak tőlünk, nagyobb városokban. Eddig minden terv szerint alakul, pedig nem sok reményt fűztem az ötletem megvalósításához, de mégis sikerült januárban is és februárban is mennem moziba. :D
Januárban néhány barátunkkal Kolozsváron voltunk az egyik Cinema Cityben, és a Jumanji: Vár a dzsungel (2017) filmet néztük meg. Nem mi választottuk, de cseppet sem bántuk meg, hogy mégis ezt néztük meg, mert nagyon élveztem, vicces volt, és sokat röhögtem rajta.
Most februárban Debrecenbe mentünk el, mert kb. egy órával hosszabb az út odáig, mint Kolozsvárig, s én még amúgyse voltam itt soha. Persze, vágytam nagyon, úgyhogy amikor az egyik barátunk mondta, hogy ők mennek a menyasszonyával Debrecenbe megnézni szinkronosan A szabadság ötven árnyalata (2018) című filmet, akkor nagyon boldog lettem, hiszen felajánlotta, hogy tartsunk mi is velük. Mondjuk mi nem akartuk ezt a filmet nézni, úgyhogy a párom szépen döntött 5 film közül IMDB pontszám alapján, hogy mi mit nézzünk meg. Így jutottunk el a Szólíts a neveden (2017) vetítésre. Hatalmas élmény volt, nagyon tetszett mindkettőnknek a film. Mondjuk az kicsit furcsa volt, hogy amikor már vége volt a filmnek, felkapcsolták a villanyokat, és nem történt már csak annyi, hogy felsorolták a stáblistát, mégis mi voltunk az egyetlenek, akik felálltunk, hogy menjünk. Kicsit ciki volt, de a többiek már kijöttek a másik filmről, úgyhogy nem akartuk sokáig megváratni őket, s lépnünk kellett.
Kiváncsi vagyok, hogy hogyan fog alakulni a továbbiak az év, mozizás szempontjából. Én remélem, hogy tényleg eljutunk havonta valahogy moziba, bár eddig úgy jött mindig össze, hogy nem nagyon terveztük be. Remélem, hogy ezután is így lesz. :)
u.i.: bocs az offért. :D

Kapcsolódó filmek: Jumanji: Vár a dzsungel (2017) · A szabadság ötven árnyalata (2018) · Szólíts a neveden (2017)

Jumanji: Vár a dzsungel (2017) A szabadság ötven árnyalata (2018) Szólíts a neveden (2017)

10 hozzászólás
Kopaszkutya 
Moziban jártam!

Jöjjön egy kis saját mozi-statisztika 2017-ből:

– újranézésekkel együtt 48 filmet láttam moziban (2016-ban 39)
– újranézések nélkül 40 (2016-ban 35)
– két ország, három városának három mozijában voltam összesen (2016-ban két ország, öt város, öt mozi)
– egy nap alatt legtöbb megtekintett film: három (2016-ban szintén három)
– legtöbb újranézés száma: négy Csillagok háborúja VIII. – Az utolsó Jedik (2017) (2016-ban szintén négy; Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet (2016)
– magyar szinkronnal megtekintett filmek: 46 (2016-ban: 36)
– magyar felirattal, eredeti nyelven megtekintett filmek: 2 (2016-ban: 3)
– 3D-ben megtekintett filmek: 20 (2016-ban: 15)
– 2D-ben megtekintett filmek: 28 (2016-ban: 24)
– 4K-ban megtekintett filmek: 5 (2016-ban: 0)
– legjobb filmélmények: Kincs, ami nincs (1981), Nyomás utána! (1983), T2: Trainspotting (2017), Nyomd, bébi, nyomd (2017), Dunkirk (2017), Terminátor 2. – Az ítélet napja (1991), Szárnyas fejvadász 2049 (2017), Hét nővér (2017) és a Star Wars eredeti trilógia maraton
– legrosszabb filmélmények: Élet (2017), Páncélba zárt szellem (2017), Arthur király – A kard legendája (2017), A setét torony (2017), [[https://snitt.hu/filmek/a-hoember-2017]]

1 hozzászólás
zsebtigris
Moziban jártam!

Sziasztok!
Lehet nevetséges lesz amit írok, de most mennék el életem első horror filmjére a moziba. Mennyire lesz gáz ha felsikoltok ijesztő részeknél? :"D Igazából félős vagyok, de nem bírom megvárni míg netre feltöltik (megjegyzem kamerás formátumban) a filmet. Szóval van valami bosszantó horror film nézése közben a moziban, ami kiborítja a többi nézőt, mert akkor azokat próbálnám elkerülni. :"D

5 hozzászólás
Kopaszkutya 
Moziban jártam!

„Hallottatok már a Screen X-ről? Ezt szánják az új IMAX-féle mozis látványbombának. A lényege, hogy a filmet nem egy, hanem három vászonra vetítik, melyek félkörívre emlékeztető alakban körbeölelik a nézőteret, és ettől a látvány intenzívebbé válik. A Screen X Dél-Koreában vált népszerűvé, de elkezdik tesztelni az USA-ban is, az első film pedig a Kingsman: Az Aranykör lesz arrafelé, amit ezzel a technológiával mutatnak be néhány moziteremben. Kíváncsiak vagyunk, eljut-e hozzánk is a dolog.”

forrás: VOX mozimagazin

Mennyivel több értelme van ennek, mint a rusnya 3D-nek.

Kapcsolódó filmek: Kingsman – Az Aranykör (2017)

Kingsman – Az Aranykör (2017)

23 hozzászólás