Moziban jártam! zóna

Hali!
A napokban felmerült bennem a gondolat, hogy van-e még olyan elvetemült nőszemély rajtam kívül, akinek bérlete van lehetne a moziba, annyit jár oda? Tehát naprakész az újonnan megjelent filmekkel, arra is elmegy, ami kevésbé érdekli (pl. történetileg nem annyira, megvalósításilag viszont igen), és alapvetően a filmek iránti rajongásból jár moziba, nem a blockbusterek vagy a híres színészes produkciók miatt (megjegyzem, nem baj, ha valaki csak ilyenekre jár, ki mit engedhet meg magának, stb, inkább arra próbáltam utalni, hogy a kevésbé ismert filmeket/művészfilmeket is megnézi).
Szóóóval, van ilyen leányzó még rajtam kívül? Mert ha igen, szívesen venném, ha a levelezőtársam lenne, mivel a környezetem sajnos közel sem annyira mániákus, mint én :D

Kár, hogy lemaradtam erről a vetítésről… Persze, ahogy le is írják, nem ez a legkényelmesebb módja a filmnézésnek, de biztos érdekes élmény lehetett.

https://index.hu/kultur/cinematrix/2019/08/06/autosmozi…

Igazából nem tudom, hova illik ez a karc, de mivel a mozi a téma, ezért bátorkodtam ideírni (ha már így rátaláltam hirtelen) spoiler.

Szóval, nem tudom, ki hogy van vele, de én kezdek elszörnyülködni az árakon és az új szabályokon. Értem én, hogy a minőséget meg kell fizetni, na de ennyire? :O

Tudni kell rólam, hogy én mindig diák jeggyel + Kapcsolat kártyás akcióval jártam moziba, így most nagy érvágás volt, amikor hirtelen közölték velem a Cinema City-ben spoiler bocs, de estis diákra nem jár kedvezmény! Én meg csak álltam, hogy wtf… októberben még járt, most már meg nem? spoiler Na de hogy is van ez? A levelezős egyetemistáknak, akik kb a suli létezéséről sem tudnak, azoknak jár a kedvezmény, aki meg rendesen bejár minden nap esti suliba és pont ezért dolgozni sem tud, annak meg nem jár? Gáz!

De oké, ne járjon a kedvezmény, a Kapcsolat kártya még megvan *gyorsan lekopogom*, de az is csak hétköznap érvényes. Sőt, azt hiszem már pénteken sem. Vagy ez azóta változott vajon? De oké, ne legyen érvényes hétvégén. De kérdem én, a sima 2D-s film teljes ára 1580 FT (ez 06.30-ai ár). Akkor a 3D,4D,IMAX meg mit tudom én, mik vannak-ról ne is beszéljünk… Aztán még dicsérik, hogy de cukik, mennyi nyereményjátékot hirdetnek. Hát ennyi pénzért, jól is teszik! -.-"

De ezek a magas árak még fel sem tűnnének, ha nem mennék néha a helyi moziba. Diák jegy És kitaláljátok? Igen, ott elfogadják az estiset is! 950 FT, sima 1050 FT, 3D diák 1180 FT, sima 1280 FT…. Ó és még 20%-os mekis kupont is kapsz, ami a vásárlás végösszegéből jön le…

Szóval igen, kérdem én, hova emelik még az árakat? Oké, oké, nagyobb hely, magasabb a bérleti díj, felújítási meg több alkalmazott, bla-bla-bla… de kb tízszer többen járnak oda, és alig háromszor több lehet a költsége, mint a helyi mozinak. Szóval igen, megúszhatnák olcsóbban és lehet még többen, még többet járnának oda. Szerintem.

Ismét mozizó karc. :)
Igazából már napok óta terveztem, hogy hogyan írok majd az élményről, amikor még úgy gondoltam, mozizáson kívül lesz egy másik nagy, fantasztikus eseményben is részem, de sajnos ez elmaradt. Nem írok róla többet, mert lehet, hogy valaki olyan elolvassa a karcot, aki nem kéne (bár kétlem, mert nincs snitt profilja, de jobb félni, mint megijedni), de annyit írhatok, hogy nem rólam szólt volna az esemény, hanem valakiről akikkel együtt voltunk mozizni. Na bocs, muszáj volt kiírjam magamból, hiába nincs semmi köze ehhez a zónához.*
Tulajdonképpen kiruccantunk a barátommal, Zolikával és néhány barátunkkal, ismerősünkkel Debrecenbe, ahol megnéztük mi is a Bosszúállók – Végjáték (2019) filmet. És hűű.
Kezdeném azzal, hogy a mozi tele volt, s ilyenben még sosem volt részem, bár nemcsak a Bosszúállók rajongói voltak a teremben, hiszen a mi társaságunkból hárman voltunk igazán a filmért ott, nem pedig a mozizásért, vagy miattam, mint szegény Zolika (nincs neki baja ezzel a világgal, ő csupán teljesen más filmekért rajong.)
A filmről csupán annyit, hogy néhány számomra nyitott szál, hátrahagyott kérdőjel ellenére eszméletlen érzés volt. Nem írok ide értékelés róla, de annyit megemlítenék, hogy egy adott pillanatban a moziban síri csend volt. Egy rágcsa ropogása, egy köhintés, egy légy zümmögése sem hallatszott a teremben, annyira nagy volt a csend. Nem tudom, talán annyira beleélte magát mindenki a filmbe, talán lesokkolt mindenkit. Talán tiszteletből nem zajongott senki, spoiler. Emellett, sokat nevettem rajta, sokszor könnyeztem meg, és olyan tökéletesen játszott egyre a dráma a poénkodással, hogy nem is volt már gond a lassú felvezetése, legalábbis számomra nem volt az. Tetszettek a filmes utalások, tetszett a zenei aláfestés, remekül elkészült film volt.
Szóval ez a film, és a megnézésének körülményei elég nagy hatással voltak rám. Ha végzek a jelenlegi sorozatnézésemmel, elő is veszem a Marvel Univerzumhoz tartozó filmeket és sorozatokat, mert amikor anno annak a listának a végére értem, ami szerint néztem ezeket, nem vettem elő többet s lemaradtam a folytatásokkal.

*mostmár írhatok róla: a legjobb barátnőm párja meg akarta kérni a kezét Debrecenben, de egész nap esett az eső, és nem igazán tudta összehozni. Azóta megesett a lánykérés (aminek sajnos nem voltam tanúja), és rajtam kívül senki más nem tudta, hogy hamarosan meg akarja kérni a srác a barátnőmet, aki le volt sokkolva, hogy én április óta tudok erről a titokról. Volt is egy kis jaj nekem, de hamar elmúlt neki, mert szeret. :D na off bezárva

Eltelt egy év, ismét hozom a statisztikát. :)

2016–2017 itt: https://snitt.hu/karcok/32718

– újranézésekkel együtt 35 filmet láttam moziban
– újranézések nélkül 31
– két ország, három városának három mozijában voltam összesen
– egy nap alatt legtöbb megtekintett film: kettő
– legtöbb újranézés száma: kettő (Bosszúállók – Végtelen háború (2018), Solo – Egy Star Wars-történet (2018), A Hangya és a Darázs (2018), Predator – A ragadozó (2018))
– magyar szinkronnal megtekintett filmek: 35
– magyar felirattal, eredeti nyelven megtekintett filmek: 0
– 3D-ben megtekintett filmek: 11
– 2D-ben megtekintett filmek: 24
– legjobb filmélmények: A legsötétebb óra (2017), Bosszúállók – Végtelen háború (2018), Bohém rapszódia (2018).
– legrosszabb filmélmények: Fekete Párduc (2018), Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018)

Moziban jártam (2018. november 22.): KURSK

Amikor szervezni kezdtem eme – soron következő – Colinos programot, még nem lehetett tudni / nem volt biztos, hogy a film eljut a magyar mozikig, így hát, úgymond biztosra mentem. (Ráadásul a január közepe a novemberhez képest Makó Jeruzsálemtől táv, na. Nem bírtam addig elülni a fenekemen.)
Hogy költséghatékony legyek, próbáltam előrelátóbb lenni a szervezést illetően, mint legutóbb. Kb. 5000-ből (készpénz) sikeredett is kihozni a kétszemélyes mozizást külföldön, egy éjszaka szálláson való abszolválásával és meleg ebéddel együtt.
Nade. Ezúttal a határon innen szervezkedtem. Ennek ellenére – jó szokásomhoz híven – tudtam infarktusközeli állapotokat produkálni.

(1) Bár most Magyarországon volt a szállás, így is sikerült eltévedni. Pedig előtte még használtam a Google Mapst is, mert az a biztos. Ezzel nem is volt gond. Kb. 25 perc alatt elvergődtünk a dimbes-dombos, kátyús, kavicsos-sáros úton a címre, ahol egy szó szerint omladozó, félig már megrogyott és lakó nélküli épület fogadott. A hátsó telken dolgozott két munkásbácsika, tőlük érdeklődtünk. A válasz: itt évek óta nincs már semmilyen vendégház, a tulajdonos is réges-rég meghalt. Na… (akkor most tessék elképzelni a Londonna-reakciót)

Valamivel később aztán – szerencsére – kisült, hogy tkp. a házszámozás a xar, és a bácsikák tudása sem 100%-os. Szállás – ha nehezen is, de – PIPA!

(2) A moziba ebéd után indultunk, és kb. egy óra alatt meg is érkeztünk a plázához – már kora délután. Én elszontyolodva vettem tudomásul, hogy a mozi még zárva van. (Kivételesen nem sikerült előre foglalni, mivel rutinosként már kivártam a moziműsort, ami 2 nappal előbb lett csak nyilvános, így nem zizegtem rá a témára már hetekkel korábban. Az ismerős mozis srácra pedig nem mertem ráírni a privát e-mail címén, mert mi van, ha már nem dolgozik ott? Így maradt az általános e-mail cím (= "nagy kalap"), ahol amúgy hivatalosan nem is lehet foglalni, mert azt csak telefonon lehet, én meg nem beszélem az ominózus nyelvet, de legalább nem is értem.) Sejtettem, hogy így nem biztos a siker, a plakát része meg pláne, de sebaj. (A film itthon is lesz, a magyar poszterre már kaptam ígéretet, ami ugyanaz a stíl, mint a kinti, ráadásul úgyis csak Colin neve szerepel rajta.) Viszont, mivel az útitársam vásárolni is akart, nyugodtabb lettem volna, ha legeslegelőször megvan a fix mínuszköltség, és tudjuk, mennyit lehet költeni. (Jegyárról szintén nem volt infóm, abból tudtam kiindulni, amennyit legutóbb fizettem.) Végül mégis a bolt jött előbb, majd anya – hisztizve – közölte, hogy ő dohányozni akar, mozgólépcsőzni nem, úgyhogy ő a maga részéről aztán fel nem jön a legfelső emeletre, vegyek jegyet egyedül. Történt mindez kb. 15-kor, mikor is újabb jegyvásárlási kísérletet tettem: sikertelenül.
A mozi még mindig zárva. Itt már gyanús volt, hogy aznap a Kursk lesz az első vetítés (ezt sem tudtam), amiből kimatekoztam, hogy a mozi 15.30-kor fog nyitni. 15.25-kor szól a mobilom, hogy hol vagyok. Mondom, még mindig várom a nyitást. Jó, ha végeztem, menjek le érte. ??! Itt kezdtem pipa lenni, miért én menjek le, jöjjön fel ő, mi vagyok én, díszkíséret? (plusz igencsak mennem kellett volna már akkor oda, ahová a király is csak gyalog jár) Erre sértetten kinyomott…
Megveszem végre a jegyeket – első vásárlóként –, boldogság van, ráadásul ugyanaz a terem, mint legutóbb, és ugyanaz a szék (az enyém), mint legutóbb. Megyek le összeszedni morcos anyukámat. Nincs. Hívom. Nem veszi fel. Kimegyek a pláza elé, szétnézek. Nincs. Hívom. Nem veszi fel. Ideges leszek. Visszamegyek, teszek bent még egy kört. Hívom. Még mindig nem veszi fel. Ideg szétvet, kb. 10 perc a kezdésig. Már nem tudom, mit csináljak, keringek, körözök, mint egy eszelős, közben megfordul a fejemben, hogy történt anyuval valami. Egyszer csak valaki utánam szól: hé! Pff. Ott ült lent / bent az egyik padon. Én meg… nem, ezt nem írom le. :D NAGYON NEM voltam kedves. Mint kiderült, ő nem hallotta a telefont (ja, a hívásaim amúgy nem ilyen 1-2 megcsörgetések voltak, hanem addig tartottak, míg maguktól meg nem szakadtak), és még cigizni sem mert kimenni (!) egyedül a pláza elé.
5 perc volt a kezdésig, terelem fel vadul, és még neki áll feljebb, hogy rá sem gyújthatott. (??!)
Én meg végre kijutok a mosdóba… Ehh.

16-kor beesünk a terembe. Senki. Később is senki. Ketten vagyunk az egész vetítésen, mire az én anyukám felteszi a lábait a szemközti fotelra (?!?), és amikor először feltűnik a vásznon Colin, vigyorogva csapkod vállon, és „tapsikol”. xD

A film – egyébként – (szerintem) nagyon jó volt, írtam is már róla, itt: https://snitt.hu/ertekelesek/617748

Aztán, egyből indultunk is vissza a szállásra, persze, csak miután el lett szívva az a nyüves szál cigaretta… -.-"

Szóval, most sem volt teljesen izgalommentes az út, bármennyire is igyekeztem, de sebaj, ennyi azt hiszem, még nekem is megjárt. 1,5 napnyi lógás a munkahelyről spoiler, ez volt a minimum. :P

Ismét moziztunk Zolikával. :)
Amint láttam a Legendás állatok és megfigyelésük (2016) filmet moziban, tudtam, hogy a következő részt is így kell megnézzem. Fast forward két év, el is jutottam odáig. Hál' Istennek, Zolikát se kellett győzködjem sokat arról, hogy legyen szíves, jöjjön már el velem Kolozsvárra, pedig tudtam, hogy a HP biza nem az ő világa – szerintem amúgy soha nem is fogja megérteni a rajongásom érte, de hát ő egy mugli. Most mit tudnék vele csinálni? Amúgy 3D-ben néztük meg a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (2018) filmet, és eredetileg 4D-ben néztük volna meg, de arra nem lehetett csak foglalni, hanem egyenesen meg kellett volna venni online a jegyet, s ha véletlenül nem érjük el, akkor mi lesz? Úszik 80+ lej (kb. 5500 ft.) Mondjuk az is nyomott egyet a 3D felé, hogy szinte fele annyi volt a jegy… De nem hiszem, hogy nekem való a 3D világ, borzasztóan zavarja az amúgy is gyenge szemem. Amúgy tetszett a film, tetszett a helyszín is. A harmadikat vajon hova helyezik? De az első rész jobban tetszett. Szabad ilyet mondjak? Nem fognak megkövezni?
Előtte persze ott volt a Bohém rapszódia (2018), amit bűn lett volna kihagyni, legalábbis a családom szerint. Zolika először húzta a száját erre a filmre – persze csak azért, hogy bosszantson, mert ő amúgy abból él, hogy engem bosszant – s majdnem szembe kellett nézzen a 6 testvérből és szülőkből álló, hatalmas Queen rajongó családom haragjával (bátyám már szólt, hogy a baseball ütőjét itthon hagyta, ha netán kellene.) Viccet félre téve, a hideg is kirázott ettől a filmtől, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom.
A mozizás egyelőre szünetelni fog. Ígértek nekünk jövőre Zilahra egy bevásárlóközpontot, Cinema City-vel benne – hátha be is tartják az ígéretüket. Addig is nézünk Aranyéletet az HBO Gon…

Mi máson, mint egy újabb Colin-filmen jártam? Ezúttal Budapesten.
A sztorizást egy nappal korábbal, július 16-tal kezdeném, mivel e napon utaztam fel a fővárosba, és mert már hétfőn „alkottam” – jó szokásomhoz híven – a másnapommal kapcsolatosan.
A telefonomat kikapcsoltam éjszakára, így aztán, amikor másnap megpróbáltam visszakapcsolni a vonaton, beütött az agyi gebasz. 11 éve ez a telefonom, a számom / PIN-em még ennél is (jóval) idősebb, ennek ellenére sikerült 3x bakizni. Vagyis, iktathattam be magamnak még egy (sürgős) teló-újjáélesztő programot. Ami, megjegyzem, végül szerencsére sikerült.
Ezt követően elhatároztam, hogy a biztonság kedvéért elmegyek én ahhoz a mozihoz, csakhogy ne közvetlenül előtte kezdjek el bóklászni, mi-merre-hol lészen.
Hát, hiába volt térképem (okosteló híján nyomtattam), tehetségesen elindultam az ellenkező irányba. Egy idő után azért feltűnt ám, hogy nincs ott semmilyen WestEnd. Nos, hátraarc.
MEGLETT a WestEnd. Szuper. Bemegyek. Oké, de hol a mozi? Annyit tudtam, hogy valahol LEGFELÜL. De hol a mozgólépcső? Nem tudom pontosan, hogy hány kört róttam le, mire nagy nehezen meglett. Hurrá! Megjegyzem, ugyanezt eljátszottam az Arénában is, pedig ott már voltam [nem sokkal korábban].
Visszafelé gondosan memorizáltam a legrövidebb útvonalat, csak hogy praktikus legyek. Aztán elmentem szépen a Frida Kahlo kiállításra.
Ott is eltévedtem. Mivel akkor már nagyon fájt a lábam a sok trapptól (és mert mondhatni viszonylag frissen beszerzett cipőben sikerült útnak indulni), ezért lusta voltam visszafordulni. Szóval, vettem egy nagy levegőt, és felmásztam a várnál az egyik igencsak meredek "domb"oldalon, miközben derék, meglett fák gyökereibe kapaszkodtam. (Alapvetően szépséges hófehér öltözékemben. :'D) DE! megúsztam hempergés nélkül.
Aztán meglett a bejárat is, amin végül kissé fáradtan bevonszoltam magam. spoiler Egyébként jó hír, de aznap már nem tévedtem el többet. :D
Másnap. 7.45-re kértem a szállásomon a reggelit [kicentiztem]. Gondoltam, hogy lemegyek csak úgy, telefont sem viszek, felesleges.
Lent megreggelizem, indulok vissza. Beszállok a liftbe, megnyomom a gombot, hogy hová kívánok feljutni. A lift elindul. Aztán egyszer csak megáll. Se fel, se le. Nyomkodom a gombokat, már mindegyik világít, lift nem moccan. Mondom, csodálatos, mert ha én most ide beszorulok, akkor 1000%, hogy nem érek oda a mozihoz. Már elég ideges voltam, amikor egyszer csak a lift érzékelhette a negatív rezgéseket, mert beindult. Igaz, hogy végül a LEGFELSŐ emeleten rakott ki, de én ugyan vissza nem szálltam többet. Inkább lépcsőztem.
Sikerült percre pontosan beesnem a mozihoz, de akit megkérdeztem, nem tudott SEMMIT a vetítésről. Kiderült, hogy más sem. -.-"
Végül nem sokkal a beharangozott kezdés előtt beszállingóztak a szervezők, amiről szintén csak úgy sikerült értesülnöm, hogy fél fülem résen volt. Amikor pedig odamentem érdeklődni, az volt a válasz, hogy EZ volt a regisztráció (mármint, hogy rákérdeztem). Szóval, nyugodtan menjek csak be a terembe… xD
Bent aztán egy darabig azon sikerült idegeskednem, hogy biztosan jó terembe jöttem-e, mert ez sem volt teljesen egyértelmű. De amikor láttam, hogy mindenki hírportálokat csekkolgat a telóján, kezdtem megnyugodni. :D
A filmet – Mamma Mia! Sose hagyjuk abba – már értékeltem, így erre nem térnék már ki. Annyi, hogy picit meglepetésként ért, hogy feliratos verziót kaptunk, de ez inkább volt kellemes, mint kellemetlen. :)
A stáblistát lelkiismeretesen végigvártam, és milyen jól tettem, az extra jelenetről így aztán – sokakkal ellentétben – nem maradtam le. :)
Kis kulisszatitok: a sajtó képviselőit eléggé megosztotta a film, találkoztam mindkét véglettel. (A mellettem ülő leányzó például velem értett egyet, miszerint nem is volt ez annyira hűdehá.) Illetve, hogy igencsak kevésszer nevettünk, öhmm… :) Az viszont picit kínos volt, amikor egyedül én nyerítettem fel egy Colin-Stellan jeleneten. És még mindig nem sikerült eldöntenem, hogy én értékeltem túl az ominózus poént, vagy csak szimplán másoknak nem esett le? xD :)
Hát, ez volt a legutóbbi, szerény budapesti kalandom. Nem egy Horvátország vagy Ausztria, de… Magamhoz képest így is „nagy teljesítmény”. :'D

Ismét moziztunk! :D Ezuttal szülinapi kiadás volt a kalandunk, a barátom szépen kitervelte az egészet, felvezette külön utasításokkal, és meglepett egy mozizással teli nappal, Kolozsváron. Sajnos csak két filmre jutottunk el, mert éhesek voltunk, amikor megérkeztünk, és több olyan film is egyszerre esett, amit én meg szerettem volna nézni.
Sebaj, mert legalább életünkben először voltunk 4D vetítésen. Bár a film, amit láttunk (Jurassic World – Bukott birodalom (2018)) nem volt épp a legtökéletesebb, és a kiszámíthatósága kicsit elvett a 4D mozi élményéből, de ezerszer inkább ülnék végig egy kiszámítható film vetítésén, mind megnézni 4D-ben mondjuk egy horror filmet.
Később megnéztük a Deadpool 2 (2018). Ez már 2D volt, de mit számít az? Most nem az effektek miatt remegett a székem, hanem a saját nevetésemtől. Nagyon jó volt, nem csalódtam egyáltalán.
Nem tudom, hova visz a következő kalandunk, de remélem, hamarosan bekövetkezik. :)

Ezúttal Bécsbe mentem a szélesvászonért, s bár kisebb volt az izgalomfaktor, mint márciusban Horvátország esetében, még így sem volt meg a tökéletes Zen… :P
Úgy kb. két hónappal ezelőtt fedeztem fel, hogy a The Happy Prince (2018) egészen az osztrákokik furakszik, így viszonylag hamar sikerült meggyőznöm magam, hogy én biza erre is befizetek… A döntésben további segítségemre volt, hogy május végével egy igazán szép összeg jár(t volna) le a szépkártyámról, amit valahogy haladéktalanul le kellett rombolni, máskülönben elveszik. És azt ugye még véletlenül sem akarjuk. :D No, és akkor megvilágosodtam: álljuk belőle a soproni szállást! Eddig oké. Két főre, két éjszakára foglaltam, remek. De még így is maradt egy „rakás” kess. Mi legyen azzal…?
Következő szikra: győzzük meg a szállásadót, hogy szervezzen nekünk valahogy oda-vissza transzfert Bécsbe, amit én állok neki a kártyámról, plusz közvetítési díj. Csak, hogy mindenki jól járjon.
Na, itt volt egy kisebb idegbaj: a szállás a felvetésemre nem reagált. Indulás előtt pár nappal aztán ismét zaklattam őket, mire aztán érdekes módon arra már sikerült válaszolniuk. Így, ha rohamtempóban is, de megoldódott a dolog: transzfer pipa!
Vagyis: a soproni szállás, az út Bécsbe, és onnan vissza Sopronba kijött „0 forintból”. Hip-hip, hurrá! Igen ám, de mivel adódott ez az autós-fuvar, mindeggyé vált, hogy egyedül megyek, vagy útitárssal. Először úgy volt, hogy jönnek velem, aztán a körülmények miatt végül mégis le lett mondva, és akkor bevillant; viszem anyut, mivel ő még úgysem járt Bécsben. És nekem sem kell egyedül kóvályogni…
Anyukámról azt kell tudni egyébként, hogy a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem ért és nem is beszél. Vagyis ilyen tekintetben nem volt segítségemre. Sőt, kaptam egy plusz adag felelősséget is a nyakamba. De hát teher alatt nő a pálma, ahogy szokták volt mondani. :D
A mozi: szintén kb. két hónapja ráírtam a kérdéses (művész)mozira, hogy hogyan működik náluk a jegyfoglalás, mikor lesz műsoruk. Azt a választ kaptam, hogy esetemben még sokára, majd a premier előtt egy héttel nézzek vissza a weboldalra, akkor lesz műsor is, és akkor nyílik meg a foglalás is. Hát, jó…
Én, mint a jógyerek, kivártam az időpontot, de nem történt semmi. Vagyis de, felkerült a műsor, a létező összes filmmel, kivéve pont azt az egyet, amit repesve vártam. -.-" Mondom, ilyen nincs, már itt is szívatnak. Ismét írtam a mozinak, hogy mégis mi van már, mikor lehet foglalni?! Erre jött a válasz: örülnek, hogy érdeklődöm, és már fel is tették a vetítéseket, foglaljak bátran. Pff. Nem kellett kétszer mondani. Legnagyobb meglepetésemre „csak” stúdióba került be a film, így oda foglaltam két jegyet.
A premierre, naná.
Aztán írtam a mozinak. Újra. Megkérdeztem, lehetne-e kunyizni plakátot? Nem válaszoltak. Írtam megint, arra már igen: poszter a nevemre elrakva, ha megyek, kérjem el / vegyem fel a jegypénztárban. *-*
A „vicces” dolgok akkor kezdődtek, amikor Kelenföldön felszálltunk a soproni vonatra. Sikerült egy nagydumás hölggyel szemben foglalnom, aki végigbeszélte a 2,5 órás (!) utat. Nem mondom, alapvetően érdekes dolgokat mesélt, de hogy az illető „levegőt se vegyen” közben… Szinte lestem a pillanatot, mikor tudok kiosonni a mellékhelyiségbe. Áldottam is érte a kalauzt. :'D A néni tanárnő volt, emellett lelkes költő, zeneértő és „irodalmár”, aki öt nyelven beszél. Nekem is tartott „gyorstalpalót” franciából. :D A körülöttünk ülők mind vigyorogtak, mekkora hős vagyok. xD A nénitől pedig mindenki füle hallatára megkaptam, hogy öröm olyannal találkozni, aki bizalomgerjesztő és művelt személyiség, meg érti és értékeli azt, amiről beszél. :D xD
Sopron. Végre, néni balra el, mi anyuval meg elindulunk a belváros felé, hogy keressünk olyan éttermet, ahol elfogadják a szépkártyámat. Caplatunk, caplatunk. Semmi. Nekem időközben leesik mindkét cipősarkam… Déjà vu! Étterem nincs, mi nem eszünk, mert én ennyire nagyon skót vagyok. :D
Délután három, mehetünk a szállásra. Sima út a busszal, rendezem a cehet a szépkártyáról (!!!), majd – immár fent a szobában – fogom magam, és rendelek meleg ételt – online. Szintén szépkártyám terhére. Velem csakazértsem szúrnak ki! :D
Másnap. Bécs: sehol nem volt nyüves – ingyenes, felkapható – várostérkép, én meg ennyire nem készültem, szóval így csak korlátozottan tudtunk mozogni, amennyire a saját jegyzeteimből tőlem futotta. Az is mázli, hogy egyáltalán nyomtattam metrótérképet, mer' még az se vót ám… -.-" Mindegy, anyunak megmutogattam pár nagyobb nevezetességet, sokat mentünk, aztán amikor már késő délután volt, mondtam, hogy oké, menjünk akkor a mozihoz, legyen meg a környék, hogy ne közvetlenül előtte kelljen kolbászolni, mert mi van, ha „nem lesz meg”.
Hmm. Én addigra már agyilag zokni voltam, álltam az utcán a térkép előtt, hogy You are here csak auf Deutsch, én pedig a saját nyomtatott példányomat forgattam fel és le, jobbra és balra, hogy akkor merre. Nagy nehezen kimatekoztam egy irányt… Mire aztán a parkban kiderült, hogy mi egy rossz parkban vagyunk, ez másik park, a teljesen ellenkező irányban. Ejj. Nem baj, nem baj, majd metrózunk, a metró jó barát, pont oda visz, ahonnan már világos az útirány. Mentünk egy (!) megállót. Sétálunk, sétálunk, mire én: „Ó, b+, hát egész délelőtt itt mászkáltunk!” És tényleg: ott sasszéztunk el többször is a mozi előtt, és NEM tűnt fel. ??! Igaz, akkor épp nem bújtam a térképet, mert maga a környék meg volt fejben is, tudtam, merre vannak a dolgok. Anya meg jól kiröhögött. Kedves. :D
A mozi: csak fél órával az első vetítés előtt nyitott, ezért addig a szemközti parkban csöveztünk. Ültünk, ültünk egy padon, mire teljesen váratlanul beindult az automata öntözőrendszer, és kis híján „bőrig locsolt” bennünket. Én még egész jól megúsztam, de szegény anyut nagyon eláztatta. xD Még jó, hogy mire aktuális volt az indulás, megszáradt. :P
A jegypénztárnál aztán én voltam az első delikvens: átvettem a foglalást, és kikértem a plakátot. Amikor pedig a srác a kezembe nyomta, elhagyta a szélesen vigyorgó számat egy „Oh, thank you VERY MUCH!” :D
A mozi kívülről elég lepukkant, belül viszont meglepően jól néz ki. A stúdió a föld alatt van, és pont szemben van a kis büfével. Anya látványosan aggodalmaskodott, hogy biztos, hogy nekünk ide kellett jönni? :D Erre kiugrott a srác az ajtó mögül, és elrikkantotta magát: „That's Happy!” xD Én meg önelégülten: na ugye… :P :D
A stúdió tényleg aprócska, mindössze 11 soros, ahol mi leghátul ültünk. Ha előre tudom, hogy ilyen, akkor valószínűleg előrébb foglalok, de így is szuperül lehetett látni. Amúgy nem volt sok néző, összesen 7-en ültünk bent, és én voltam egyedül „fiatal” (?). 50-től felfelé kell elképzelni a többieket… :D
Nos, hirtelen ennyi. Tényleg nem volt annyira kalandos, mint a múltkori, de egy karcot talán ez is megért… (?) :D