Inkább lennék özvegy (2019) 23

Hope Gap
100' · angol · dráma, romantikus 12

Az évtizedek óta együtt élő házaspár meglátogatja felnőtt fiát. Az események azonban drámai fordulatot vesznek, amikor a férj váratlanul bejelenti, hogy elhagyja a feleségét. Elszabadulnak az indulatok, az egyre keserűbb vádaskodások azonban nem nélkülözik a híres angol fekete humor legjavát…

angol
angol · magyar

Képek 2

Szereposztás

Bill NighyEdward
Annette BeningGrace
Josh O'ConnorJamie
Aiysha HartJess
Ryan McKenDev
Nicholas BurnsGary
Rose Keeganrecepciós
Nicholas Blanepap
Sally RogersAngela
Joel MacCormackszámítógép-kereskedő

További szereplők

Kedvencelte 2

Várólistára tette 130


Kiemelt értékelések

RandomSky

Ez egy csöndes és lassú film a felszínen, de csak mint a tenger, ha nyugodt. És semmi ehhez a hasonlathoz hasonló klisés nincs benne, miközben olyan valósan és hitelesen mutatja meg egy házasság végét, amennyire film csak megmutathatja. Nem szólva az amúgy már felnőtt gyermekük nézőpontjáról.
Érzelmileg igen megterhelő film, mármint felnőttként, házasként, apaként, fiúként, túl sokmindenen, bár még nem ott, ahol a házaspár tart, ill. de, és részint ott is, ahová a fiuk eljutott, de akármelyikük nézőpontját figyeltem is, mind már-már hétköznapian valóságos, egyben iszonyú fájdalmas volt. Őszinte film. Őszinte angol film. Az angol humornak meg minimális szerep jut benne, nem több, mint általában az életben egy hasonló helyzetben. A színészek nagyon-nagyon jók, mondjuk Bill Nighy egyszerűen mindig Bill Nighy, tök mindegy, hogy vagányt vagy csöndeset kell játszania, szóval lehet, hogy ő nem is jó színész, egyszerűen csak jó arc. Kissé egy rég halott rokonomra emlékeztet, biztos azért is érzem így. Annette Bening már az Amerikai szépségben is tudott idegesítő feleséget játszani, de itt sokkal árnyaltabb, rétegzettebb a karaktere, s persze remekül játszik. De aki nekem meglepetés volt, az a fiukat alakító Josh O'Connor. Isten bocsássa meg nekem, még sosem láttam, de gyönyörűen játszik, illetve nyilván a rendező-író-zseni William Nicholson (mintegy önmagát adva) adott neki megrázó, káprázatos szövegeket. Amúgy párbeszédekben is nagyon-nagyon jó a film. És nem is csak szeretetről, családról, házasságról beszélgetnek, de pl. a fentebb már említett Istenről is, alig több, mint érintve, mégis fontos és jó, ahogy meg amit.
Anna Valdez-Hanks operatőr nevét pedig felírom valami jól látható helyre, költőien szép, megannyi kockájában fotográfiának beillő képei, a tengerparti angol táj és a sokszor vintage objektíveket sejtető, a beszédes arcjátékot kiemelő közelijei, a mozdulatlan csendjei… á, ilyen gyönyörűt ritkán látni moziban. És ilyen őszintét, felnőttet is. Lehet, hogy jó lenne megnéznie mindenkinek, aki házasságban él. Meg akinek elváltak a szülei. Vagy bárkinek, hogy lásson valamit arról, hogy a legtöbb dolog nem fekete-fehér, hogy mindenkinek megvannak a maga indítékai, belső, valós vagy vélt, de az életére és a hozzá kötődők életére mindenképp hatással levő sérelmei, élményei… És hogy ezekről a közhelyekről lehet nem-közhelyesen is mesélni.

Mr_Catharsis91 

Nem éreztem jelentősnek, súlyosnak. Nem mutatta be nagyon másként, de ahogy bemutatta ezt a válási folyamatot a film, az se volt filmnyelvileg eredeti, de még iparos munkaként is legfeljebb közepes. Szóval nem éreztem létjogosultságát annak, hogy ez a film miért született meg. Ha mondjuk a válás okozta trauma miatt Bening fejét elárasztották volna a múlt képei flashback-ek formájában és azt érdekesen láttuk volna, azt mondtam volna az jó fűszer, de így….nem fájt a fájdalma, nem éreztem a karaktert. A közepességet az alakítások is tükrözték.
Az egy dolog hogy róluk szólt és érintette a fiút is, de a film gyengén terelte át a nézőpontot így az a szál jóformán elhervadt.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján