Nyelés (2019) 61% 85★

Rég láttam Hunternél boldogtalanabb főszereplőt – amin külön erősített az, ahogy szinte folyamatosan, szinte görcsösen mosolyog.
Ezért is leptek meg igazán az itt-ott olvasott vélemények – csak a szokásos: „Jaj, most mit nyavalyog ez a hülye, jó dolgában azt se tudja, mit csináljon, bezzeg ha a megélhetésért kéne aggódnia, akkor nem agyalna ilyen marhaságokon, különben is inkább törődjön a gyerekével, ahelyett, hogy a saját sebeit nyalogatja (ja, amúgy ha az ember teherbe esik, akkor már ne is legyen olyan gondolata, amit nem a gyerekének tartogat….)”. Mialatt én együtt szenvedtem a főszereplővel, és külön csodáltam, amiért nem spoiler, vagy fojtotta bele a medencébe a spoiler férjét. Ritka nyomasztó egy környezetben élt – még ha mentálisan teljesen stabil is valaki, előbb-utóbb beleroppanna ebbe a tökéletesen maníros világba, melyben, mint a Babaszoba című Ibsen drámában, mindenki játssza a szerepét, mosolyog, bájolog, de igazából az összes szereplő magasról tesz a másikra. Hunter eleve labilis természete erre csak rátett egy lapáttal.
Néha komolyan nem tudom eldönteni (főként ilyen esetekben), hogy mások vannak ennyire híján az empátiának, vagy bennem teng túl.
Egyébként a Nyers után itt is rosszul lettem (aha, és én még azt hittem, én már mindent kibírok), de nem maguktól a tárgyak lenyelésétől…

Nem volt ez rossz de igazán jó sem, mármint a témához és az elvárásaimhoz mérten. Szerintem nem ment kellően a dolgok mélyére, vagyis ez kifelé a néző felé nem jött le úgy, ahogyan vártam volna. A felvezetés túl hosszú volt és felületes, fölösleges, nem tett hozzá annyit mint ameddig tartott, a csaj viszont a lehető legjobb választás volt, rajta aztán nem múlt semmi de semmi. Nem tudom hogyan működnek a hasonló trauma feldolgozások a valóságban, időben és minőségben, de nekem nem volt hiteles ahogyan ez Hunter számára megtörtént. Ez szerintem nem egy csettintés. Nyilván itt is voltak lépések, de ez a kényszer ennél sokkal komolyabb tűnt mint hogy ilyen megoldást kapjon (ha kapott egyáltalán). Többet vártam, sokkal többet.

Szépen megformált darab, de hogy mit is akar mondani…? Érdemes hozzá elolvasni Hang Kang Növényevő című könyvét, hasonló téma, más megközelítés.

Nagyon komoly, átélhető dráma kerekedett ki ebből a bizarr koncepcióból. Haley Bennett egy igen szokatlan, erős, átszellemült alakítást hozott, a karakterét ért problémákat pedig ha nem is mindig kellő részletességgel, de hatásosan kezeli.

A VOX szerint ez horror, a snitt szerint thriller, szerintem meg igazából egyik sem. Tény, hogy bizarr dolgok történnek benne, de ezek inkább művészi szempontból jelentősek, bár az is igaz, hogy van egy nagyon erős feszültsége a filmnek, főleg az első egy órának, utána van egy éles váltás, amikor is nagyon messzire kanyarodik a kiindulási ponttól, és onnantól kezdve egy nagyon erős emberi drámává válik az egész. Több minden megfogalmazódott bennem a film nézésekor, hogy vajon mi lehet a fő mondanivalója, de egyelőre a lehetséges opciók közül nem tudom eldönteni, azt hiszem, egy kicsit emésztenem meg gondolkodnom kell még rajta. De amúgy abszolút lekötött a film, ami nálam ritka. (Ja, és általában szinkronpárti vagyok, de most azt mondom, inkább eredeti hanggal nézze mindenki, bár azt nem tudom, hogy az milyen, de a magyar változat szerintem inkább elvett, mint adott, nekem gyengének tűntek a hangok.)

(Film közben jutott eszembe, hogy régebben volt ilyen műsor TLC-n. Azt hiszem ott is a terhesség váltotta ki a nőciknél, hogy kavicsokat, fémpénzt, földet, matractöltetet, meg mindenféle xart megettek.)

Az első órában tök jól elvoltam vele. Még a csajszival is együtt tudtam érezni. Már ami a nyelést megelőző sóvárgást illeti. Meg hogy milyen jó, mikor megteszed, noha én csak ételekkel szoktam ezt csinálni. Most is benyeltem közben egy zacskó Inferno sticks-t… D: Meg milyen boldogsággal tudnak eltölteni a saját kis titkok~♥
És milyen pillanatok alatt végük tud lenni… =(

Más dolgaival viszont nem tudtam azonosulni, mert én nagyon nem ilyen vagyok, nem akarok megfelelni másoknak még kicsit sem. A „semmit tevésért” viszont irigyeltem. Én ki tudnám használni, ha ilyen lehetőségem lenne. :D
Na, de pont ezért nincs is ilyen lehetőségem… :P

Mindezektől független úgy gondoltam, egy 8*-ot simán tudok majd rá adni.

Aztán nem tudom mi történt, de a vége……. :l
Annyira meseszerű lett, hogy röhej.

spoiler

Ja és a zenéket se bírtam benne. D:

Ui.: kis alvás után miközben próbáltam visszaaludni eszembe jutott ez a film és ahhh, tök kiakasztott. XD Jobban meggondolva, a csajszi szerencsétlen tényleg hisztis p-ként volt beállítva. Mert amúgy semmi attrocitás nem érte jogtalanul, vagy érthetetlen módon. :s
Meg az is fura volt, hogy adta ott az ártatlant, de ha olyanja volt, simán a kezébe vette a dolgokat. Pl. az ágyban is amit művelt. És a csávója még akkor is tök kedves volt hozzá. O_o Após is a vendéglőben vagy hol mikor találkoztak, tök kedves volt vele, még tán meg is ölelte, meg szeretettel fogadta. Most jó, nem hallgatta végig a nyögvenyelősen elkezdett sztoriját, de elvileg valami cég fejesei voltak. Az ilyeneknek folyton a munkamunkamunka jár a fejében. Nem véletlen éltek jól. Mondjuk ezt többször mondta is a csaj, hogy hálás érte, de kezdem azt érezni, hogy ez is csak ilyen álszenteskedés volt tőle. Igazából nem volt hálás.
Viszont azt nem vágtam, hogy az anyósa hogy-hogy nem tudta, hogy találkoztak a fiával… O_O Ahogy láttam, 1 szem fiuk volt, ráadásul hót gazdagok, ne mondják már, hogy csak így betoppant a csaj az életükbe és azt se tudták kiféle, miféle, hagyták őket összeházasodni… :s
Ahh, minél jobban belegondolok, annál inkább bosszant ez a film… =_="

Furcsa, kissé aberrált film. Végig azon tanakodsz közben, hogy mi is történik. Bár lényegében már az elején kiderül mi is a probléma, a mögöttes ok/ok még a végén sem vehető/k egyértelműnek.
Viszont akit érdekelnek a furcsa pszichiátriai kórképek, amelyik bizarr szokásokkal társulnak, az érdekesnek fogja találni ezt a művet.
Abban a témában amit körüljár egyedi.
Kicsit sajnálom, hogy nem bontották ki jobban.
Ezt leszámítva nekem bejött.

    Valóban különleges témához nyúlt a film, és kifejezetten érdekes, mégis picit felszínesnek, túl „könnyen befogadhatónak” éreztem a megvalósítást. Súlyos kérdésekkel foglalkozik, de láthatóan túlvállalta magát. Egyszerűen túl sok mindent akart a rendező belezsúfolni ebbe a 90 percbe egyidejűleg, és közben több olyan szálat is érint, amelyek egyenként megérnének egy-egy külön filmet, így aztán szétforgácsolódik az egész. A szegény lány bekerülése a gazdag családba, a magány, a feldolgozatlan múltbéli traumák (saját család; származásának szokatlan körülményei, anyjával való problémás kapcsolata), a kényszerbetegség, a pszichológus és az orvosi titoktartás körüli problémák, az átgondolatlan gyermekvállalás, identitásproblémák, a szíriai (menekült) alkalmazott, verbális bántalmazás, első találkozás a nemzőapával stb. Van itt minden! Egy komplett sorozathoz elegendő alapanyag… Egyébként a film vége kifejezetten tetszett, szép ívet leírtunk a sok nyeléstől – a megszabadulásig… spoiler

Kérem a „Nagyon művészi izé” címkét!

Aki izgalomra vágyik az inkább nézzen egy Marvel filmet. Tetszett benne, hogy egyszerű volt, nem akarták túlspilázni a dolgokat. Hihető, emberközeli viszont picit vontatott. Jó film, mert megnézése után maradtam valamivel.