Emma. (2020) 74% 308★

Nem olvastam a könyvet, nem is áll szándékomban, de ismerve az írónő más munkásságát, én azt hittem, ez egy sokkal bájosabb film lesz. A helyszínek és a kosztümök nagyon szépek, de a történet első fele pokolian unalmas, ráadásul Emma is kegyetlenül irritált. Úgy igazán senkit nem sikerült megkedvelnem és a sorsuk sem érdekelt különösebben. Ráadásul néha úgy éreztem, hogy önmaga paródiáját nézem. Nekem ez sajnos csalódás volt.

A színészi játékkal meg voltam elégedve, maga a film sem volt rossz, de szerintem túl hosszú volt és az első felébe bele tudnék kötni, mert azt kissé unalmasnak találtam.

Őszintén nem értem miért van ennyire lecsillagozva* ez a film, de hát nem ez az első eset, hogy felszalad a szemöldököm mások véleményét látva itt Snitten. (*Megjegyzés: emlékeim szerint, amikor írtam ezt az értékelést a film 50 valahány százalékon állt és a legtöbb vélemény róla viszonylag negatív volt itt Snitten.)
Magát a történetet valamennyire ismertem, de sem a könyvet nem olvastam, sem a korábbi adaptációkat nem láttam, így nem nagyon volt viszonyítási alapom, nekem a minimális tudásommal pedig tetszett ez a verzió. A tájak és a kosztümök gyönyörűek, vannak olyan jelenetek, amelyek mintha életre kelt festmények lennének és a belső terek is remekek. A színészek szerintem jól hozták, amit kellett, örülök, hogy ugyan van jó pár ismertebb színész a castban, azért mégsem a legismertebb brit arcokat hozták össze ehhez a filmhez. Anya Taylor-Joy és Johnny Flynn kémiája remek és bizton állíthatom, hogy született még egy ikonikus kosztümös tánc jelenet, amit még évekig fognak emlegetni a műfaj rajongói. Egy-két jelenet pedig annyira szívderítő a maga abszurditásával és a karaktereivel, hogy nem lehet nem szeretni a filmet. Kifejezetten tetszett, hogy a film nem félt rámutatni mennyire triviális a felsőbb körök élete, Harriet jelentei pedig édesek voltak a boarding house-os lányokkal.
Örültem volna, ha egy kicsit többet kaptunk volna a karakterek kapcsolatából, az éneklős jelenetek, valamint egy-két shot az árnyékban annyira nem tetszett, valamint a lezárás is kissé sietősen lett elintézve, de összességében szerintem ez egy szórakoztató film és remélem nem ez lesz a rendezőnő utolsó műve. A film a könyvhöz is meghozta a kedvem, szóval lehet, majd abba is belenézek.

Ez a negyedik Emma adaptáció, amit láttam, és a könyvet is olvastam. Ez az Emma nem elég Emma, és a többiek sem az igaziak. Kicsit mintha a regény esszenciája maradt volna ki az egészből, bár a jelenetek egy része megvan. Arról nem is beszélve, hogy miért kell nekem egy Jane Austen adaptáció első néhány percében egy pucér férfifenékkel szembesülnöm, amikor azt semmi nem indokolja? Jane néni nem lenne elragadtatva… mondjuk én sem vagyok. Ami mondjuk a film javára válik, az az operatőri munka. Az nagyon rendben van.
Még mindig a BBC adaptáció az, ami magasan veri a többit.

Tévedtem. Egy hónapja láttam az 1996-os Gwyneth Paltrow-s filmet, és úgy gondoltam, hogy Gwyneth tökéletes Emma volt. Nos, most, hogy újraolvasom a könyvet, látom, hogy nem. Igazából mindkét filmnek megvan a maga pozitívuma, előnyös része, remekül lehetne egymással összehasonlítani, keresgélni a különbségeket. Az 1996-os nagyon bájos, aranyos, ártatlan. Emma karaktere hasonló, nagyon udvarias, édes. Ezzel ellentétben ez az adaptáció meg merte tenni azt, amit eddig még egyik sem. Hozott egy sznob úrhölgyet, aki, bár általában az akkori szokásoknak megfelelően udvarias, de ha olyanja van, akkor fennhordja az orrát. Ami tökéletesen tükrözi Austen Emmáját, akit az írónő is olyan karakternek szánt, aki nem egyből kedvelhető. Ez főként az elején van így, emiatt pedig láthatunk egy kis karakterfejlődést is, amit eddig nem igazán. Amikor először megláttam a trailert, nem volt szimpatikus a színésznő, viszont utána néztem vele interjúkat, illetve megnéztem a filmet is, és most már ott tartok, hogy imádom. Remekül játszotta ezt az ironikus, szemtelen hölgyet. A ruhák is megérnek egy említést. Utáltam az 1996-os filmben szereplőket, ezek viszont nagyon ízlésesek voltak. Plusz, a film intimebb volt, sokkal emberibbé tette a karaktereket. Óriási ráadás, hogy tényleg vicces volt, ami elég nagy szó, hiszen Austen is vígjátéknak szánta. Egy szó mint száz, nagyon tetszett! Talán még mindig a 2009-es BBC-s minisorozat a kedvencem, de ez mindenképp szorosan a nyomában van.

nem tudom mit láttam…

Nem teljesen értem miért van ennyire lecsillagozva :'( Egy aranyos kis szerelmi történet, ami igaz hogy nem mindenkinek tetszik aki a pörgősebbeket szereti :D

Tetszett ez a feldolgozás, bár pont ezt a regényt nem olvastam. Nagyon szeretem Jane Austent, itt a humorát is próbálták bemutatni, több-kevesebb sikerrel. A szereplők nagyon jók, talán a szinkron volt néha furcsa, lehet meg kell majd néznem felirattal is.
Johnny Flynn a kedvenc színészem itt, már a Hiúság vására sorozatban is felfigyeltem rá. A zene ragyogó, Flynn szépen énekel, amúgy ő régóta zenél is.
https://www.youtube.com/watch…

Anya Taylor-Joy bűbájos volt Emma szerepében, a többi színész is nagyon szerethető, és szuper volt a szinkron! Gyönyörű tájak, csodás kosztümök és épületek: ha Jane Austen-t ötvözzük némi popos színkavalkáddal, egy olyan pasztelles csoda lesz, mint ez a film.
Nem tökéletes, a 2 óra például nagyon sok belőle (szerintem), többször leül a cselekmény.
A legnagyobb erényei, hogy mer kísérletező lenni, egyéni stílusban játszik egy régi klasszikussal, és van humora. Ezen kívül kedvesen romantikus, Emma és Knightley tánca, na meg a legutolsó jelenet például teljesen magával ragadtak!
Szívem szerint ez egy erős 8-as film, de itt nagyon alul van értékelve, ezért nyomok rá egy 9-est.

Vegyes érzelmeim vannak a film kapcsán. A könyvet még nem olvastam, a történetet sem ismertem, de az már az előzetesekből is egyértelműen látszódott, hogy egy elég szokatlan hangvételt választottak. Egy modernebb, játékosabb irányt vettek, amiről úgy gondolták, hogy bevonzhatja azokat a fiatalokat is, akik egyébként ódzkodnak Jane Austen világától.
Nem tudom megítélni, mennyire vált be a tervük, de szerintem nem lett jól kivitelezve az elképzelés. A Jane Austen rajongókat könnyen elidegeníti, az átlag nézőt meg nem köti le kellőképpen. Belőlem nem váltott ki erős érzéseket, egynek elment könnyed kikapcsolódás gyanánt.
Egy dologra fogok csak emlékezni évekkel később is, az pedig a díszlet és a kosztümök. Na azt remekül eltalálták, öröm volt nézni ezeket a gyönyörű színeket.