Bűnösök (2025) 75% 86★

Mindig én vagyok úgymond az ünneprontó, ha olyan általánosan éljenzett filmekről van szó, mint mondjuk az Oppenheimer, vagy az Érkezés, szóval nem gondoltam volna, hogy 2025 két nagy vámpíros filmje közül ez lesz a nagyobb moziélmény, de bizony a Bűnösök nálam sikeresen megkarózták a bajszos Nosferatu papát.
Kezdeném azzal, hogy ugyan horrornak mondják / hirdetik, de attól igencsak messze áll, ha az ingerküszöböd nincs egy koporsójában fekvő vérszívó szottyatt valaga alatt, hisz az első 2 percben bevágott, kissé fölösleges (spoiler) jumpscare-eken kívül semmi igazán ijesztő, vagy félelmetes nincs benne. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a témában sem tud újat mutatni, de nem is feltétlen az élőhalott szörnyeink teszik ezt a filmet emlékezetessé. Nekem pl. konkrétan a film első két harmada jobban is tetszett, mint a káosz, meg a nagy mészárlás. Olyan hatásosan, szívvel-lélekkel, mégis látszólag természetesen mutatta be (Jelmezek, a helyszínek, az akcentusok, a fényképezés, egyszerűen minden klappolt. Meg a ZENE, a nagybetűs zene! Ah…) az 1930-as évek Amerikájának eme kis közösségét, hogy már szinte kívülállóként is a részének éreztem magam. Ezt kevés alkotásnak sikerült eddig elérni. Bevallom, Michael B. Jordan sem volt eddig a kedvelt színészeim listáján, de ebben a dupla szerepben teljesen elvarázsolt a játéka. Olyannyira, hogy sokszor szinte meg is feledkeztem arról, hogy Stack és Smoke is ő. Hailee Steinfeld-nek viszont nagy bánatomra mégsem volt akkora része a sztoriban, mint azt a marketing alapján gondoltam, ami minimálisan kihatott a pontozásomra, de természetesen nem ez volt a fő negatívum.
Mint írtam, részben pont a vámpírokon csúszott meg nálam a film. Tudom, hogy általában egy ilyen sztori tempója megköveteli, de sosem bírtam az ilyen „szimpla, egy harapása után szinte rögtön átváltozol” típusú vámpírokat. (Mondjuk ezek legalább intelligensek voltak, nem pedig zombi módra őrjöngő dögök, mint sok modernebb darabban.) A véritatás, meg az egyéb extra rituálék elvétele számomra kissé kiöli az eleganciát ezekből a lényekből, de szerencsére pótolták ezt más módokon, így táncoltak, énekeltek, ügyesen manipuláltak és persze okosan próbálták megoldani a spoiler szükségének problémáját. Remmick emellett egy egész hátborzongató vezér lett, amire erősen rásegített az olykor vörösen izzó szemének effektje is. Azon viszont a fejem vakartam, hogy a történetünk elején spoiler hova az istenbe tűntek a film maradék részében? Kb. folyamatosan várta volna az ember a felbukkanásukat, de semmi. Úgy voltak vele, hogy ez már nem az ő gondjuk, miután már nem az ő földjeiken garázdálkodik? Meh…
A végső leszámolás jelenetsorában is akadt egy hatalmas WTF pillanat, ami igazából magában megérne 1 csillag levonást, mert annyira tipikus „írói lustaságra” vall. Hősünk ugyanis varázslatos módon, spoiler… mert csak. Fogalmazzunk úgy, hogy volt egy traumatikus Trónok Harca (8. évad) flashback-em.
Az a vicc, ha jobban átgondolom az általam hibáknak vélt elemeket, akkor a legtöbbet simán ki lehet magyarázni, szóval picit konfliktusban vagyok önmagammal, hogy 8, vagy 9 csillagot érdemel-e végül. Semmiképp sem tökéletes, illetve életem filmjének sem mondanám, de egyértelműen ott van az év legjobbjai között jelenleg, így csak ajánlani tudom, hogy moziban nézzétek. (Az akcentusok miatt most kifejezetten örültem a szinkron hiányának.)

ui.: Zseniálisnak tartottam a fordulatot, mikor megtudták, hogy valószínűleg Remmick spoiler, illetve a stáblistás kis szakaszt is érdekesnek találtam, ami az eddig olvasott vélemények alapján azért megosztó.

Megjegyzés arra az esetre, ha valaki moziban nézné, de nem túl strapabíró a hólyagja: Van egy hosszabb, teljesen zenés jelenetsor, ami tökéletes egy kisebb mosdószünetre, mivel semmi lényegesebb eseményről, vagy infóról nem maradsz le, ha akkor mennél ki. Átkozottul hideg volt a teremben, ami miatt most én is rákényszerültem, szóval nekem kapóra jött, hogy olvastam előtte erről…

Szenvedés volt sajnos. Kihívás miatt néztem, és a zenék tetszettek. A blues és az ír zene is közel áll hozzám, de a vámpír filmeket huszonezeréve utálom, az egész műfajt.
Karakterek mind jók voltak, ennyit hozzáteszek.

Sajnos ennek a filmnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Amennyi jót írtak róla, ennél sokkal többet vártam tőle. Az első 45 percben konkrétan semmi sem történik, csak megismerjük a szereplőket (felületesen), és azt hallgathatjuk, hogy nyitnak egy zenés szórakozóhelyet. Wow, izgi… Ja, nem. Aztán jött 1 perc érdemi rész (plusz pont az indián spoiler, kár, hogy nem inkább róluk szólt akkor már), és utána újabb semmi. Másfél óra (!) után jutunk csak el a lényeghez. Ráadásul – mivel nem néztem utána pontosan miről szól – azt hittem démonok lesznek benne. Feketék, dél, 30-as évek, blues zenészek… Jó alapanyag, mint anno a Supernaturalben is. Vártam a megkísértést, a zsigerig hatoló borzongást, ahogy keveredik a feketék ősi hitvilágával és a kereszténységgel. Erre kiderül, hogy csak egy spoiler film. Lapos sztori, semleges karakterek, nem sajnáltam senkit. Bőven elég az utolsó 50 percet megnézni, nem maradtok le előtte semmiről. Igaz, a vége sem szól annyira nagyot. Hatalmas csalódás.

Nesze neked sok pozitív kritika…
Nem tetszett.
Drámának nem elég drámai, horrornak meg röhejes. Ráadásul nekem nagyon modoros volt az egész. Amíg nem jöttek a vámpírok, addig csak simán unalmas, amikor megjelentek, onnantól átment egy rossz viccbe. A szereplők se voltak szimpatikusak (talán csak a nagydarab hoodoo-s nőszemély meg az ajtónálló fickó volt kedvelhető). Újabb elpocsékolt 137 perc az életemből.

Az első dolog, ami megfogalmazódott bennem a megtekintés után, hogy kétféle módon lehetett volna ez még jobb film: nem kellett volna bele a horror-vonal, vagy nem így, nem spoiler misztikumában, erejében ugyanis van potenciál, nagyon is működőképes dolog összekötni a természetfelettivel, de valahogy máshogy, egy megfoghatatlanabb, éteribb formában. Vagy ha maradunk a filmbéli megoldásnál, akkor jobban ki kellett volna dolgozni az események hátterét, mitológiáját, rengeteg lehetőséget rejtene ez a szál is.

De még így is olyan baromi erősen idézi meg a 30-as évek déli államainak hangulatát, olyan autentikusan és hitelesen mutatja be a feketék kultúráját, zenéjét, miliőjét, hogy az tanítani való, szinte mi is érezzük a perzselő napot, a kavargó port, a szesztől és cigarettától szagló ivó fülledt atmoszféráját. Ráadásul van benne egy zseniális jelenet, ami a különböző fekete kultúrák jövő- és múltbéli zenei örökségét gyúrja egy pompás egyveleggé, és annyira harmóniában van hang és kép, olyan fantasztikusan adja át a zene erejét, hogy kirázott tőle a hideg.

Szóval, nekem egyáltalán nem hiányzott ebből a hiteles korképből a horror, de legalábbis nem így, mégis megadom neki a hét a csillagot, a fentiek miatt. Úgyhogy ha valaki tömény horrorra vágyik, akkor keressen tovább, ám ha szereti a (fekete) zenét, ha érdekli az afro-amerikaiak múltja, történelme, akkor jó helyen jár. Ja, és az Alkonyattól pirakadatiggal való összehasonlítás valid, csak kevésbé elborult, és más a kontextus.

Az apróbb hibák, fókuszvesztések ellenére nem voltak túlzóak a Bűnösök magyar bemutatóját megelőző hírek: 2025 eddig egyik legjobb moziélménye Ryan Coogler önálló rendezése. Nagyon ismerős elemekből dolgozik, de szerencsére elég egyedi gondolkodással és képi vizualitással ahhoz, hogy újszerű élményt adjon. Egy remekbe szabott alkotás, amire az ördög is odasiet.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/04/22/bunosok-sinners-fi…

Gyenge…harmat gyenge. Nosferatu hatszor körbe röhögi, de még az Abigail is, csakhogy a közlelmúlt legfelkapottabb vámpíros filmjeit említsem.
A film indokolatlanul hosszú, mondhatni vonszolja magát, amikor pedig merészkedne felpörögni valami borzasztó rossz a vágás, az akció jelenetek pedig emiatt konkrétan kínosak voltak.
A színész játék átlagon aluli, senki nem nyújt semmi értékelhetőt. A zenéről nem igazán tudok mit mondani, nem az én stílusom.
Se nem ijesztő, se nem izgalmas, egyetlen jelenet volt benne ami tetszett, mikor a ""vámpírok odakint a sötétben valami ír sztepp szerűséget nyomattak"", na az valahogy megfogott annyira groteszk volt, a film maradék két órája azonban halálra untatott.
Az alapötlet pedig zseni lehetett volna…az Alkonyattól Pirkadatig keveredett a Borzalmak Városával, hogy a fenébe lett ennek ilyen dögunalom a kivitelezése?
Áhh kár érte…nem bánom, hogy nem néztem meg még moziban sem, konkrétan semmi látványos nem volt benne.

Olyasmi film ez aminek el lehet mélázni a különböző kulturális vonatkozásain, a szimbolikáján, de szigorúan csak utólag, mert amíg nézed, ki kell élvezni minden cseppjét. A zene itt nem puszta mellékzsáner vagy aláfestés hanem a világ szerves része. A közösség lüktető spiritusza, mind élőké, mind holtaké. Kissé túl sötét a film, megvilágítás szempontjából, az akció, a horror vagy a dráma pedig önmagukban nem kiemelkedőek, mégis, egy stílusban és hangulatban elsöprő erejű egyveleget alkotnak ami inkább újragondolása az Alkonyattól Pirkadatig-koncepciónak, sem mint szimpla remakeje és amihez foghatót egyébként Tarantino szokott produkálni minőségben. Amúgy új rendszer szerint értékelek, tehát itt 8 pontnak menne el ami 7-nek van jelölve.

sok mindenre számítottam, de arra aztán nem hogy bőgni fogok

ez a film közel áll a tökéletességhez