Imádlak utálni (2023) 70% 228★

Miért nem tudnak már jó, romantikus filmeket csinálni? Vagy megöregedtem? Mondjuk ezt kár lenne tagadni, de a lelkem őrülten romantikus. Pont annyira, amennyire például ez a film nem.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen hetero férfi, aki nem a tehetségtelen és nevetségesen túlértékelt Sydney Sweeney bájaiért (Simán versenyezhetne Kristen Stewart-tal, hogy melyikük tud tovább totálisan kialvatlan fejet vágni…), hanem Glen Powell miatt szenvedte végig ezt az átlagon aluli borzalmat, mert a Top Gun: Maverick óta bírom a pasast…
Mindenesetre ez a film is mintapéldája annak, hogy miért kerülöm úgy a műfajt. Továbbra is azt vallom, hogy a 2000-es évek eleje óta nem készülnek értékelhető rom-komok, és ezalól sajnos ez sem kivétel. Miért? Kezdjük azzal, hogy a főszereplőink konfliktusát már az első 5 percben megoldhatták volna azzal, ha érzelmileg érett felnőttek módjára leülnek megbeszélni a problémát, de persze nem tették, mert akkor nem lett volna film, és nem pazarolnak el fölöslegesen 100 percet az életemből egy olyan cselekménnyel, amit már tökéletesen elmeséltek az előzetesek is 2-3 percben.
Sajnos a rengeteg extra időben kb. egyetlen jó poénra sem futotta, a történet pedig követte a spoiler klisét. Emellett sosem értettem ezt a „Nem sok választja el a szerelmet a gyűlölettől…” dolgot. Ez a valóságban érvényesül valaha is? Úgy érzem, hogy ez a mű csupán újabb táptalajt teremt a toxikus kapcsolatoknak / randiknak, mert bizony lesznek olyan bolondok, akik elhiszik, hogy a sok veszekedés, meg egymás lelki bántalmazása egyszer csak átcsaphat majd egészséges romantikába, ha megvan a testi vonzalom.
A szinte teljesen negatív értékelőm ellenére miért kap 3 csillagot? Glen Powell-ért, a betétdalokért, meg talán kegyelemből azért, hogy nem húzták 2 óráig. Messziről kerülendő, még az ilyen jellegű darabok kedvelőinek is.

Nem volt rooossz. :)
Hatalmas elvárásokat nem támasztotta a filmmel szemben, szórakozni mentünk és azt meg is kaptuk szerintem, mert végigröhögtük az egészet. :D
Boncolgatni nem fogom, nem érdemes. :P

Egynek elment kategória.
Én a poénokon jól szórakoztam, de közben meg olyan baromságokat csinált a két főszereplő, hogy csak fogtam a fejem és a moziban is megkérdeztem, hangosan hogy Miért? Persze tudom a választ: ha nem csináltak volna baromságot, akkor nem lett volna film. :D
Ami viszont kifejezetten zavart, hogy sok szereplő volt és mind izgága. Egyszerűen lefárasztott, hogy mindenki ennyire pörög, dumál, külön egyéniség, és elfáradtam bennük.

Nem akarom újra átélni az „élményt”, bőven elég volt egyszer is, úgyhogy csak röviden.

Valamilyen alternatív valóságban élhetek, ha egyszer rengetegen nevettek körülöttem ezen az olcsó, izzadságszagú, 16 éven aluliaknak szánt prosztó „poénokon”, és tettek olyan megjegyzéseket a film végén, hogy ez, ez a valami milyen fenomenális darab volt.
Ha önmaga paródiájának szánták, akkor nem rossz. Ha nem, akkor talán egy 8. osztály projektjét láthattuk, ami a filmes szakkörre kellett.
Az említett humorfaktort csak a két főszereplő szárnyalja túl. Két érzelmileg éretlen agyhalott, akik megérdemlik egymást. Nem hiszem, hogy az év spoilere lenne a végkifejlet, ez már a leírás alapján is borítékolható. Szóval még pluszban klisés is, hurrá.

Pozitívumok:
– a koala
– a kutya (Rivotril -találó név. Azért kapta, mert enélkül nem bírta elviselni ezt a társaságot? Átérzem.)
– a moziban lévő dönthető székek
– és hogy nem kellett fizetnem érte. Ha nem ingyenes a jegy, magamtól nem néztem volna meg, sejtettem, mi várna rám.
Az esemény miatt a terembe ment ránk is szóltak, hogy kapcsoljuk ki a telefont. Ha előre tudom, mit fogok átélni ebben a 90 percben (még egy pro mellette a rövidsége), mondtam volna, hogy nem kell aggódni, meg akarom kímélni ettől az emberiséget.

Én nem imádtam utálni ezt. Nagyon nem.

Utáltam a mellékszereplőket. Meddling little shits.
Bea helyében akkor indultam volna a reptérre, amikor megjelent az exe a szülei(!!!) meghívására. Milyen húzás volt már ez?
Pedig szeretnem kellene, mert imádom a Sok hűhót.

ötpercenkénti second hand embarrassment

Egy koala értetlen grimaszával mondom: elég szomorú, hogy a Muriel esküvője közönségének a gyerekei (sőt talán már a kettővel kövi nemzedékbeliek) az efféléken kell, hogy mulassanak, mert elég gagyi, ócska és – egynehány humorsziporkán kívül (nem csak utóbbiakból idéztem ám) – a heresérvig erőltetett. A jobb színészek is ripacskodnak benne (vagy inkább csak semmilyenek), a többi meg, hát… ebből lesz ma a tini közönségsiker. (Sweeneyt remélem nem éri el a „[csöcsben] tehetséges” színésznők átka, hogy csak emiatt kap újabb munkákat, mert talán többet ér ennél. Mondjuk vannak még páran a szakmában, akik „tehetségesek”, és még énekelni is tudnak… Bár a vége főcímzenéhez csupa énekelni nem tudót castingoltak, így nem volt magas a léc. Sweeney a Reality-t egy ócska férfiingben és ami fő, alatta szoros sportmelltartóban nyomta végig, mégis jóval többet nyújtott.)

A Much To Do About Nothing adaption but make it Australian and give it an amazing song!!!

Dikk, ebben a filmben végig a csaj bájait kellett nézni. Női szemmel sem tudtam már másra figyelni egy-egy jelenetnél. Nem mintha alapvetően bánnám, ami szép az szép, és ennek a csajnak rohadt jó alakja van, de a mimikája hagy némi kívánnivalót maga után. Mint színésznő, ez nem annyira pozitív. Mindenesetre alapvetően jól szórakoztam a filmen, de nem hiszem, hogy sokszor újranézném, egynek elment, mert voltak benne aranyos vagy vicces részek. Meg persze rengeteg túlzó és szekunder szégyenérzetes jelenet is.
Az esküvős készülődős filmek a gyengéim, kéne ebből több, ami picit szórakoztatóbb és élvezhetőbb is.