Imádlak utálni (2023) 70% 358★

Miért nem tudnak már jó, romantikus filmeket csinálni? Vagy megöregedtem? Mondjuk ezt kár lenne tagadni, de a lelkem őrülten romantikus. Pont annyira, amennyire például ez a film nem.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen hetero férfi, aki nem a tehetségtelen és nevetségesen túlértékelt Sydney Sweeney bájaiért (Simán versenyezhetne Kristen Stewart-tal, hogy melyikük tud tovább totálisan kialvatlan fejet vágni…), hanem Glen Powell miatt szenvedte végig ezt az átlagon aluli borzalmat, mert a Top Gun: Maverick óta bírom a pasast…
Mindenesetre ez a film is mintapéldája annak, hogy miért kerülöm úgy a műfajt. Továbbra is azt vallom, hogy a 2000-es évek eleje óta nem készülnek értékelhető rom-komok, és ezalól sajnos ez sem kivétel. Miért? Kezdjük azzal, hogy a főszereplőink konfliktusát már az első 5 percben megoldhatták volna azzal, ha érzelmileg érett felnőttek módjára leülnek megbeszélni a problémát, de persze nem tették, mert akkor nem lett volna film, és nem pazarolnak el fölöslegesen 100 percet az életemből egy olyan cselekménnyel, amit már tökéletesen elmeséltek az előzetesek is 2-3 percben.
Sajnos a rengeteg extra időben kb. egyetlen jó poénra sem futotta, a történet pedig követte a spoiler klisét. Emellett sosem értettem ezt a „Nem sok választja el a szerelmet a gyűlölettől…” dolgot. Ez a valóságban érvényesül valaha is? Úgy érzem, hogy ez a mű csupán újabb táptalajt teremt a toxikus kapcsolatoknak / randiknak, mert bizony lesznek olyan bolondok, akik elhiszik, hogy a sok veszekedés, meg egymás lelki bántalmazása egyszer csak átcsaphat majd egészséges romantikába, ha megvan a testi vonzalom.
A szinte teljesen negatív értékelőm ellenére miért kap 3 csillagot? Glen Powell-ért, a betétdalokért, meg talán kegyelemből azért, hogy nem húzták 2 óráig. Messziről kerülendő, még az ilyen jellegű darabok kedvelőinek is.

Nem volt rooossz. :)
Hatalmas elvárásokat nem támasztotta a filmmel szemben, szórakozni mentünk és azt meg is kaptuk szerintem, mert végigröhögtük az egészet. :D
Boncolgatni nem fogom, nem érdemes. :P

Egynek elment kategória.
Én a poénokon jól szórakoztam, de közben meg olyan baromságokat csinált a két főszereplő, hogy csak fogtam a fejem és a moziban is megkérdeztem, hangosan hogy Miért? Persze tudom a választ: ha nem csináltak volna baromságot, akkor nem lett volna film. :D
Ami viszont kifejezetten zavart, hogy sok szereplő volt és mind izgága. Egyszerűen lefárasztott, hogy mindenki ennyire pörög, dumál, külön egyéniség, és elfáradtam bennük.

Nem akarom újra átélni az „élményt”, bőven elég volt egyszer is, úgyhogy csak röviden.

Valamilyen alternatív valóságban élhetek, ha egyszer rengetegen nevettek körülöttem ezen az olcsó, izzadságszagú, 16 éven aluliaknak szánt prosztó „poénokon”, és tettek olyan megjegyzéseket a film végén, hogy ez, ez a valami milyen fenomenális darab volt.
Ha önmaga paródiájának szánták, akkor nem rossz. Ha nem, akkor talán egy 8. osztály projektjét láthattuk, ami a filmes szakkörre kellett.
Az említett humorfaktort csak a két főszereplő szárnyalja túl. Két érzelmileg éretlen agyhalott, akik megérdemlik egymást. Nem hiszem, hogy az év spoilere lenne a végkifejlet, ez már a leírás alapján is borítékolható. Szóval még pluszban klisés is, hurrá.

Pozitívumok:
– a koala
– a kutya (Rivotril -találó név. Azért kapta, mert enélkül nem bírta elviselni ezt a társaságot? Átérzem.)
– a moziban lévő dönthető székek
– és hogy nem kellett fizetnem érte. Ha nem ingyenes a jegy, magamtól nem néztem volna meg, sejtettem, mi várna rám.
Az esemény miatt a terembe ment ránk is szóltak, hogy kapcsoljuk ki a telefont. Ha előre tudom, mit fogok átélni ebben a 90 percben (még egy pro mellette a rövidsége), mondtam volna, hogy nem kell aggódni, meg akarom kímélni ettől az emberiséget.

Én nem imádtam utálni ezt. Nagyon nem.

Utáltam a mellékszereplőket. Meddling little shits.
Bea helyében akkor indultam volna a reptérre, amikor megjelent az exe a szülei(!!!) meghívására. Milyen húzás volt már ez?
Pedig szeretnem kellene, mert imádom a Sok hűhót.

ötpercenkénti second hand embarrassment

Egy koala értetlen grimaszával mondom: elég szomorú, hogy a Muriel esküvője közönségének a gyerekei (sőt talán már a kettővel kövi nemzedékbeliek) az efféléken kell, hogy mulassanak, mert elég gagyi, ócska és – egynehány humorsziporkán kívül (nem csak utóbbiakból idéztem ám) – a heresérvig erőltetett. A jobb színészek is ripacskodnak benne (vagy inkább csak semmilyenek), a többi meg, hát… ebből lesz ma a tini közönségsiker. (Sweeneyt remélem nem éri el a „[csöcsben] tehetséges” színésznők átka, hogy csak emiatt kap újabb munkákat, mert talán többet ér ennél. Mondjuk vannak még páran a szakmában, akik „tehetségesek”, és még énekelni is tudnak… Bár a vége főcímzenéhez csupa énekelni nem tudót castingoltak, így nem volt magas a léc. Sweeney a Reality-t egy ócska férfiingben és ami fő, alatta szoros sportmelltartóban nyomta végig, mégis jóval többet nyújtott.)

Ez a film okos abban, hogy elhitesse veled a végén mennyire nem is volt rossz film. Csak hát amennyit én ezzel megszenvedtem, hogy megnézzem engem át nem ver.

Adtam neki egy esélyt, először 30 percig futotta. Utána már elakartam dobni, hogy tényleg nem nekem való, előzetes után egyértelmű is volt, hogy csak kínos lesz az egész. Látva az értékeléseket megláttam koalát, hogy megjelenik a másik pali.. mondom jó, sose hagyok abba filmeket folytassuk. Néztem 10 percet és abbahagytam. Újabb vívódás után elkezdtem és lenyomtam a torkomon, mert Glen Powell játszik benne akkor legalább őt nézzem.

Nem értem, miután kijött ez a film minden barátnőm odáig volt tőle, a Tiktok is tőle zengett, hogy végre egy jó rom-com annyi év után, ami hasonló a régiekhez. Ugyanazt a filmet néztük? Mert, aki azt írta, hogy 5 percenként volt egy kínos jelenet az nem hazudott. Film első egy órája kín szenvedés volt, persze volt 1-1 vicces megmozdulás benne, de nekem ez már too much volt.

Jött a kikötős rész és utána lévő jelenetek, mondom végre valami alakul, erre a szokásos 20 perccel film vége előtti dráma. Azt hittem ebből már kinőttünk, mert megtehetnénk.

Már értem mit értenek az emberek az alatt, hogy utálják a miscommunication toposzt, na itt én is gyűlöltem. Annyival könnyebb lett volna minden néha, ha értelmes felnőtt módjára megbeszélik a dolgaikat. spoiler

Szóval igazából azon a pár jeleneten kívül, a zenén és Glen Powell-en kívül nekem ez a film egy három óráig tartó szenvedés volt. Egyszer elég volt, köszönöm.

Első látásra ígéretes romantikus vígjátéknak tűnik, amely a „szeretet és gyűlölet közötti vékony határ” klasszikus témáját dolgozza fel. A cselekmény alapja sok lehetőséget kínál arra, hogy szórakoztató és szívhez szóló jelenetekkel szórakoztassa a nézőt, azonban a megvalósítás sajnos elmaradt.
A filmben kevés az igazán jól sikerült poén, és a legtöbb viccesnek szánt jelenet inkább kínos, mint szórakoztató. Azok a pillanatok, amelyeknek meg kellene nevettetniük vagy melegséggel kéne eltölteniük a néző szívét, gyakran ügyetlenek vagy erőltetettek, így a romantikus vonal sem éri el a kívánt hatást. A karakterek közötti kémia is sokszor gyengének tűnik, így a romantikus pillanatok alatt inkább feszengés, mintsem érzelem tölt el minket.
Összességében a film sokkal többet ígért, mint amit végül nyújtani tudott. Egy erősebb forgatókönyvvel és jobb tempóval sokkal élvezetesebb alkotás lehetett volna. Azok számára, akik egy könnyed, rom-comra vágynak, ez a film sajnos nem fog maradandó élményt nyújtani.