Longlegs – A rém (2024) 64% 96★

Remek hangulatepites mar az elejetol, jo zene, jo tortenet, csodas kepi beallitasok. Cage allati (szo szerint is), a tobbi szereplo is megfeleloen finoman hangsulyos.
Nagyon egyben van.
Nem zsenialis, mert ahhoz meg egy lepcsofok hianyzott, de en ezzel is tokeletesen elegedett vagyok. Soha rosszabbat.

Hát ez borzalmasan rossz volt…

Nagy csalódás.
Sajnos szinte minden szempontból ingerküszöb alatt maradt nálam ez a film.

Iszonyatosan lassan, vánszorogva építkezik a történet, ami a legvégére sem lett elég érdekes. A karakterek szinte mind úgy beszélnek, hogy megalszik a szájukban a tej. (Kivéve Cage, de ő is fárasztó volt.)
A vége üthetett volna nagyobbat, de azt is olyan sótlanul tálalták, hogy csak elnyomtam egy ásítást.

Ami viszont tetszett, az a képi világ (színek, kamerabeállítások), és a zenék, hangok ügyes használata.

Összességében nem tetszett a film. Nagyon nem. (Kár, mert Maika Monroe-t nagyon csípem, de mintha ő is unta volna az egészet.)

Anthony Perkins egyik fia thrillert rendez, ami a 90-es évek Amerikájában játszódik. A másik fia szerzi hozzá a zenét. Nic Cage a címszereplő. Engem ennyivel meg is vettek. Remek hangulatú, szép képekkel operáló film. Ha nem szereted a lassan felépülő filmeket, akkor nem neked való.

Gyönyörű képi világ, hangulatépítő zene, nekem egyben volt nagyon. Nicolas Cage, nos, őt még több filmbe, mert imádtam!!!! Amit az utóbbi években művel, sose hagyja abba azt kívánom :)

Osgood Perkins (a néhai Anthony Perkins fia) előző három filmje ugyan képi megjelenítésben, zeneileg elég hatásosak voltak, karakterek, történet felfedés, elmesélés terén több vagy kevesebb mértékben mindig érzékelhető volt a hiányosság, elsikkadás. Emiatt kezdetben volt bennem nem kevés szkeptikusság legújabb mozijánál. Aztán ahogy szállingóztak a zseniális poszterek, előzetesek, a rendkívül dicsőítő visszhangok (plusz ugye ott volt a két számomra imádott húzónév, akiket végre egy filmben láthatok) egyre jobban fokozódott bennem a várakozás. A végeredmény pedig simán hozta azt, amiket reméltem tőle.

Valamennyi tisztázatlan apróság ezúttal is akadt, de sokkal jobban egyben tudta tartani a sztorit, mint a korábbiakban. Azonban ne legyenek illúzióink, a Longlegs szintén egy szerzői mű, amiben a rendező stílusjegyeit ismét szilárdan megtartotta. A kimérten haladó cselekmény, a bőr alá befészkelő, zsigerien nyugtalanító hangulat, a rettentően megkapó rideg környezet, a nyomasztó zene, a folyamatos, sokszor megfoghatatlan rémületérzet valami fenemód rám települt a film 90+ perce alatt.

Megjegyzendő, hogy az igencsak érdekes nyomozással bíró sorozatgyilkosos thriller a végéhez közelítve egyre jobban irányult át súlyosabb tónus felé (sokan emiatt hurrogtak és fognak is), ami egy erőteljes végkifejletben tetőzött igazán. Szerintem ez adott az egész történetnek, a karaktereknek nagyobb élt és mélységet. Különösen a főhősnő ügynök, Lee Harker kapott kifejezetten jelentős személyiséget, az eléggé merev tartására, kommunikációjának szűkös tárházára megadja a film a miérteket, ami véleményem szerint teljesen érthető, indokolt. Az általam nagyra tartott és imádott Maika Monroe kifogástalanul testesítette meg ezt a jellemet.

Nicolas Cage-re mostanában mémkirályként szoktak hivatkozni jogosan végtelen öniróniája okán, aki meg szokta azért mutatni a komolyan vehető, drámai oldalát is. Ebben a filmben viszont új arcát láttam, mert szerintem tőle eddig még soha nem látott átszellemüléssel adott át egy felettébb rémisztő jelenséget, ami idővel ikonikussá válhat. Eszement zseni ez az ember, külön kiemelném talán a legerősebb jelenetet a vallatószobában, aminél nemhogy megidéződött a The Silence of the Lambs utóíz, de hatásában simán odatehető mellé.

Perkins egyértelműen eddigi legjobb alkotása. Kétségtelenül rétegmozi, igényli a ráhangolódást, ám egy masszívan elmébe férkőző, prémium kvalitású, permanens horrorvízió, értőknek.

Nagyon szeretem az ilyen lassú filmeket általában, Nic Cage meg szívem egyik kis csücske, szóval nekem ezt imádnom kellett volna. De csak odáig jutott, hogy jó filmnek tartom, nem tudta átütni azt a bizonyos falat, hogy odáig legyek érte. Korrekt munka minden szempontból, de Nic Cage maszkja szerintem zavaróan gyenge volt, és a történettől is többet vártam.

Fuu de unalmas semmit mondó film volt!! Nem láttam még sok filmet Nicolas Cage-től de szerintem ez lett a legrosszabb filmje. Egyetlen értékelhető izgalmasabb része van a filmnek mikor Lee anyukájáról kiderülnek a múltbeli dolgai és hogy amúgy mi folyik jelenleg is vele meg a film végi csattanó!

Nehéz írni róla. Egyrészt megelőzte a híre és a hype, amit felhúztak rá, mint az évtized egyik legrémisztőbb filmje, ami egyértelmű túlzás. Ahhoz se nem elég rémisztő, se nem elég kiforrott nem volt (bár ebben nem vagyok teljesen biztos, amióta mélyebben beleástam magam a film szimbolikájába). Egyrészt megkapó az operatőri munka, a fakó és természetes megvilágítás, a nyomott hangulat. Ezeket remekül hozza a Longlegs, de aztán a többi már másik kérdés.

A sátánista szállal nincs baj, mert az önmagában tökéletes táptalaja és tere annak, hogy a történetet sötét, nehezen átlátható lepelbe bugyolálja. Mondjuk ebben a a filmben nem rágja be magát a gonosz olyan igazán stílusosan, mint ahogy mondjuk a The Witch-ben vagy a The Wailing-ben. Ha már be kell venni az emberek lelkét, akkor azokban a filmekben a gonosz ügyesebb és elegánsabb munkát végzett. Legalább is elsőre úgy tűnik. Ami azt illeti, a Longlegs szimbolikája is elég ügyes és komplex, ami mégis bőven kiemeli a középszerű horrorfilmek tömegéből és inkább teszi emlékezetessé.
A YouTube-on volt is fent olyan elemző videó, aminek már a kommentszekciója is hemzsegett a rémisztőnél rémisztőbb részletektől, ami után csak még többrétegűbbnek és ügyesebbnek tartottam a művet. Más megvilágításba került miattuk és fontos kiemelnem, hogy bőven megmozgatott eléggé, hogy rávegyen a mélyebb megértésre (véletlen volna?), netán ezek tudatában újra megnézzem majd a filmet.

A színészi munka egyébként korrekt, bár Cage-től annyira nem vert ki a víz, mint amennyire vártam volna (bár a kihallgatós jelenet volt a filmbeli alakításának a csúcsa). Azért a marketing, amit felhúztak a karakterére, briliáns volt. Monroe-ra nem emlékeztem régebbről, pedig láttam már.

It's like, fine.
Nem értem a hype-ot korulotte, a film kepivilagat leszamtiva, voltak nagyon szepen komponalt jelenetek. Ha kicsit kampebb lett volna, elment volna egy A24 produkcionak es voltak benne kicsavartan vicces jelenetek. Tul sok volt nekem a nemtorodomsegbol elvarratlan szal, nyitvahagyott kerdes; a csavarok pedig kiszamithatoak voltak. Nic Cage meg ujonnan imadja a full-face prostheticst.