Longlegs – A rém (2024) 62% 115★

Remek hangulatepites mar az elejetol, jo zene, jo tortenet, csodas kepi beallitasok. Cage allati (szo szerint is), a tobbi szereplo is megfeleloen finoman hangsulyos.
Nagyon egyben van.
Nem zsenialis, mert ahhoz meg egy lepcsofok hianyzott, de en ezzel is tokeletesen elegedett vagyok. Soha rosszabbat.

Hát ez borzalmasan rossz volt…

Nagy csalódás.
Sajnos szinte minden szempontból ingerküszöb alatt maradt nálam ez a film.

Iszonyatosan lassan, vánszorogva építkezik a történet, ami a legvégére sem lett elég érdekes. A karakterek szinte mind úgy beszélnek, hogy megalszik a szájukban a tej. (Kivéve Cage, de ő is fárasztó volt.)
A vége üthetett volna nagyobbat, de azt is olyan sótlanul tálalták, hogy csak elnyomtam egy ásítást.

Ami viszont tetszett, az a képi világ (színek, kamerabeállítások), és a zenék, hangok ügyes használata.

Összességében nem tetszett a film. Nagyon nem. (Kár, mert Maika Monroe-t nagyon csípem, de mintha ő is unta volna az egészet.)

Anthony Perkins egyik fia thrillert rendez, ami a 90-es évek Amerikájában játszódik. A másik fia szerzi hozzá a zenét. Nic Cage a címszereplő. Engem ennyivel meg is vettek. Remek hangulatú, szép képekkel operáló film. Ha nem szereted a lassan felépülő filmeket, akkor nem neked való.

Gyönyörű képi világ, hangulatépítő zene, nekem egyben volt nagyon. Nicolas Cage, nos, őt még több filmbe, mert imádtam!!!! Amit az utóbbi években művel, sose hagyja abba azt kívánom :)

helyesbítés a címmel kapcsolatban: Longlegs – A rémunalom

Osgood Perkins (a néhai Anthony Perkins fia) előző három filmje ugyan képi megjelenítésben, zeneileg elég hatásosak voltak, karakterek, történet felfedés, elmesélés terén több vagy kevesebb mértékben mindig érzékelhető volt a hiányosság, elsikkadás. Emiatt kezdetben volt bennem nem kevés szkeptikusság legújabb mozijánál. Aztán ahogy szállingóztak a zseniális poszterek, előzetesek, a rendkívül dicsőítő visszhangok (plusz ugye ott volt a két számomra imádott húzónév, akiket végre egy filmben láthatok) egyre jobban fokozódott bennem a várakozás. A végeredmény pedig simán hozta azt, amiket reméltem tőle.

Valamennyi tisztázatlan apróság ezúttal is akadt, de sokkal jobban egyben tudta tartani a sztorit, mint a korábbiakban. Azonban ne legyenek illúzióink, a Longlegs szintén egy szerzői mű, amiben a rendező stílusjegyeit ismét szilárdan megtartotta. A kimérten haladó cselekmény, a bőr alá befészkelő, zsigerien nyugtalanító hangulat, a rettentően megkapó rideg környezet, a nyomasztó zene, a folyamatos, sokszor megfoghatatlan rémületérzet valami fenemód rám települt a film 90+ perce alatt.

Megjegyzendő, hogy az igencsak érdekes nyomozással bíró sorozatgyilkosos thriller a végéhez közelítve egyre jobban irányult át súlyosabb tónus felé (sokan emiatt hurrogtak és fognak is), ami egy erőteljes végkifejletben tetőzött igazán. Szerintem ez adott az egész történetnek, a karaktereknek nagyobb élt és mélységet. Különösen a főhősnő ügynök, Lee Harker kapott kifejezetten jelentős személyiséget, az eléggé merev tartására, kommunikációjának szűkös tárházára megadja a film a miérteket, ami véleményem szerint teljesen érthető, indokolt. Az általam nagyra tartott és imádott Maika Monroe kifogástalanul testesítette meg ezt a jellemet.

Nicolas Cage-re mostanában mémkirályként szoktak hivatkozni jogosan végtelen öniróniája okán, aki meg szokta azért mutatni a komolyan vehető, drámai oldalát is. Ebben a filmben viszont új arcát láttam, mert szerintem tőle eddig még soha nem látott átszellemüléssel adott át egy felettébb rémisztő jelenséget, ami idővel ikonikussá válhat. Eszement zseni ez az ember, külön kiemelném talán a legerősebb jelenetet a vallatószobában, aminél nemhogy megidéződött a The Silence of the Lambs utóíz, de hatásában simán odatehető mellé.

Perkins egyértelműen eddigi legjobb alkotása. Kétségtelenül rétegmozi, igényli a ráhangolódást, ám egy masszívan elmébe férkőző, prémium kvalitású, permanens horrorvízió, értőknek.

Nem is tudom mi rémít meg jobban, hogy valaki késztetést érez, hogy egy ilyen filmet leforgasson vagy, hogy valaki ezt kedvencnek jelöli…
Ez a film sokminden, csak nem unalmas. Az elejétől kezdve rád telepszik és nem enged el egészen a végéig, sőt, még a végén is marad egy kicsit. Nekem ki kellett mennem egy picit a napra, hogy jobb legyen a hangulatom. Ez az a fajta pszichológiai horror, ami az ember lelkére és közérzetére hat, és szépen lassan készít ki, nem az a kaszabolós. trancsirozós, hányás elősegítős fajta. Ha valaki ez utóbbira vágyik, akkor bele se kezdjen.
Nicolas Cage szenzációs, bár őszintén szólva jobban szerettem az Ál/Arc típusú szerepekben, de az már a múlt.

Nagyon szeretem az ilyen lassú filmeket általában, Nic Cage meg szívem egyik kis csücske, szóval nekem ezt imádnom kellett volna. De csak odáig jutott, hogy jó filmnek tartom, nem tudta átütni azt a bizonyos falat, hogy odáig legyek érte. Korrekt munka minden szempontból, de Nic Cage maszkja szerintem zavaróan gyenge volt, és a történettől is többet vártam.

Fuu de unalmas semmit mondó film volt!! Nem láttam még sok filmet Nicolas Cage-től de szerintem ez lett a legrosszabb filmje. Egyetlen értékelhető izgalmasabb része van a filmnek mikor Lee anyukájáról kiderülnek a múltbeli dolgai és hogy amúgy mi folyik jelenleg is vele meg a film végi csattanó!