Kivérző szerelem (2024) 69% 13★

A szerintem kiválóra sikeredett Saint Maud rendezőnőjének, Rose Glass-nek új alkotása nagyon felkeltette az érdeklődésem. Az előzetesek, poszterek egy felettébb stílusos, tökös mozit sejtettek, viszont az előrejelzések elég megosztóak voltak, gondoltam a leszbikus szál végett illetve, hogy a kigyúrt nők okán manapság az érzékenységi mutató elég hamar kiakad.
Látva a végeredményt kicsit magam is többet reméltem, de így se vészes a helyzet.
A sztori és a cselekmény jelentős része bevett panelekből tevődik össze, ezt tekintve vártam volna extrát, mert így a háttérdrámát nem éreztem emiatt kellően kidomborítva, viszont az átlag szintből nálam sikerült mással kikecmeregnie. A 80-as évek feelingje, a helyszínből adódó szikár hangulat nagyon átjön, Clint Mansell zenéje pazarul toldódik hozzá, alkalomadtán pedig tud kemény lenni. Karakterek szintjén korrekt, az oda-vissza kijátszásaik a maguk módján érthetőek. Ed Harris sablongonoszát príma érzékkel hozza, Kristen Stewart és Katy O'Brian figuráiban az életút keresés kivehető, kettejük közt fogható a vibrálás. Utóbbi testfelépítéséből következtettem anno, hogy tökéletes választás lenne Abby szerepére a The Last of Us sorozat 2. évadához, ugyanakkor itt szerintem túlhasználták a hölgy képességeit, főleg a fináléban, amit nem igazán tudtam hova tenni.
Lehetett volna egyedibb, de a hiányérzeteim ellenére is oké darab.

Ha nem lenne benne az a ket tultolt A24-trademark jelenet, lehetne tobb csillag is.

Hát, ez nagyon állat volt! Rohadtul stílusos műfaji kavalkád, a feszültség idegtépő, a szenvedély elsöprő, a dráma fájdalmas, az erőszak húsbavágó. Mindezt megfejelik néhány hallucinációs jelenettel, és a mágikus realizmust súroló tudati képpel. Az atmoszféra és az események az első pillanattól kezdve behúztak, egy csepp üresjárat sincs a filmben, érzelmek és hangulatok valóságos tengerében fürödhet a néző. Kristen Stewart és Katy O'Brian nagyot mennek, nagyon együtt tudtam érezni ezekkel az elveszett karakterekkel, Ed Harris pedig félelmetes. Clint Mansell is megint odatette magát zenei fronton. Egy ideális világban ebből kultfilm lenne – és talán az is lesz. Bravó!