Agymanók 2. (Agymanók 2.) (2024) 82% 350★

Nekem sem érte el az első film szintjét, az valahogy jobban összerakott volt, itt volt még egy csomó lehetőség, ami szerintem nem került elő. Az új érzelmek, azok bevezetése – pubertás – a váltás – középiskola – és az újtól való félelem ennek a korszaknak a sajátossága. A film jól reprezentálta ezt, főként Feszkóval az élen, de ugyanebbe a körbe tartozik még Uncsi is, talán ez a két legerősebb új érzelem egy 13 éves fejében. Épp ezért sajnáltam, hogy Uncsi viszonylag kevés terepet kap, inkább Irigység volt előtérben, de mivel kevés Riley valódi pillanatot kaptunk, így ez nem is jött elő teljesen. Derűt továbbra sem kedvelem, már az első filmben is voltak vele gondok, de most is kár lenne tagadni ő is mennyire hozzájárult a problémához. spoiler
A film egyébként nekem rengeteget adott. Végre valaki megmutatja mi folyik egy ember fejében, különösen egy tizenéves lány fejében. Nagyon hiányoznak még érzelmek, és érdekes, hogy sem a szerelem, sem a rajongás nem került elő, hiszen egy tizenéves lányról van szó! De nem baj, én várok a többi érzelemre.
Ja és Nosztalgia, atyaég, egy idős néni képében? Meg egy 13 éves hogy ne érezhetne nosztalgiát? Sajnálom, hogy őt száműztük a filmből, de remélem a későbbiekben sokat látjuk, hiszen Riley pont egy változáson megy keresztül és egy felnővő kislánynak igenis vannak nosztalgikus gondolatai, és ezt az érzést is meg kell élni.

Mindent összevetve bájos mese, még mindig elképesztően kreatív a koncepció, és még sok Riley kalandot várunk!

Kicsit halogattam a pótlását, mivel kételkedtem benne, hogy képes lesz majd megütni a kellően kreatív első rész szintjét, de meglepő módon sikerült neki. Igazából ez még jobban is tetszett, ráadásul visszaolvasva az ahhoz írt értékelőmet, ehhez alcímként valóban illett volna a „Idegösszeomlás”, hisz nagyon okosan és szépen mutatta be a kamaszkor kaotikusságát, az érzelmek összekutyulódását, illetve azt, hogy olykor milyen könnyedén eluralkodhat rajtunk egy a negatívabbak közül, ami katasztrofális következményekkel járhat, ha nem tudjuk visszavenni az irányítást. Fontos fenntartanunk a törékeny egyensúlyt, különben az egész éltünk olyan szélsőséges érzelmek kezébe kerülhet, mint pl. az itt remekül ábrázolt Feszkó / Szorongás (Anxiety). Mivel ezzel a kis mocsokkal én is sűrűn küzdök, a film az én érzelmeimre is nagyobb hatással volt, mint az előző, de a humorát és a látványvilágát is jobban értékeltem. Tetszett a hozzá illő módon meganimált videojáték karakter, a hasi tasis mesefigura, illetve a sötét titok is, kinek spoiler. Aranyosnak találtam még Bánat és Ciki első kis interakcióját is, tovább fejlődött az alap csapatunk közti dinamika, plusz külön díjaztam spoiler, kinek mindkét felbukkanásán hatalmasat vigyorogtam.
Mindenképp a PIXAR minőségibb művei közé sorolnám, és azt is megkockáztatom, hogy 2024 animációs filmjeinek dobogóján a helye, így nem is igazán tudok / akarok belekötni, bár az elsőhöz hasonlóan ezt is inkább 8-10+ éveseknek ajánlanám, hisz a kisebbek valószínűleg nem sokat értenének belőle.

Nagyon jól bemutatta, mi történik egy tinédzser agyában. Érdekes volt, mi zajlott Riley fejében és a külvilágban is; abszolút lekötött. Mégis, valami hiányzott számomra és bár volt, hogy kicsit meghatódtam, nem éreztem annyira közelnek magamhoz a rajzfilmet a nagy végső feszültség miatt. Azért az nem pont így működik. Ráadásul sajnos az új agymanók egytől-egyig irritáltak. Mindenesetre jó kis folytatás volt, de számomra hűha faktor nélkül.

Amikor majdnem pontosan 9 évvel ezelőtt kijöttem a moziból, azóta vártam a folytatást Riley ezen korszakával, hisz rengeteg kiaknázható ötletet tartalmaz a megannyi érzelem és azok káosza miatt, ami ilyenkor végbemegy, ahogy a film is jól visszaadta.
Nekem felért az első filmmel, sőt, volt, ami jobban tetszett (leginkább a téma), ugyanakkor tudok mondani negatívumot is: kissé sajnáltam, hogy ezúttal elsöprő részben az elmében játszódott a történet. Szívesebben néztem volna többet Riley külső reakcióit, megnyilvánulásait is. Az a kevés, amit láthattunk, jó volt.
Ezúttal is tetszett a tanulság: minden érzelemnek helye van, az elfojtás helyett pedig jobb mindegyiknek teret adni. Természetes, hogy olykor elszabadulnak és káoszt okoznak, de lehet őket menedzselni (persze, nehéz, vannak, akiknek életük végéig sem sikerül ezt elsajátítani).

Simán volt olyan jó, mint az első rész. Lehet, hogy a történet kicsit alatta marad, de a bemutatott helyzet olyan kiválóan átélhető és olyan ügyesen kerül bemutatásra, hogy semmiképp nem lehet rosszabbnak mondani. Van tanulsága is, de a humora is kiváló, főleg a rengeteg rossz szóvicc, amik fizikailag is manifesztálódnak, és a legkellemetlenebb pillanatokban nehezítik meg a dolgokat.

Jó régen láttam már az első részt, de kifejezetten szerettem, így érdekelt, hogy hogyan is folytatják.
Egy kicsivel szerintem jobban élveztem az előzőt, de ez is tetszett. Ha lány nem is, de tini voltam, így azért áttudtam érezni sok mindent ami végbe ment Riley fejében. Persze ez nem egy 3 napos folyamat, de értelemszerűen nem lehet az egész tinikort belesűríteni egy filmbe :D Meglepő persze, hogy egészen minimálisan ment bele a másik nem iránti érdeklődésbe (csak mert az előző végén kicsit fellett vezetve), de őszintén annyira nem bánom, hogy nem ezen volt a hangsúly. Persze sok új kreatív funkció jelent meg, mint pl a személyiségének alakítása, az elfelejtett emlékek és a mélyen elzárt titkok (ahol mondjuk csalódás, hogy a nagy titokra végül egy béna kis stáblistás jelenetben tértek ki)
Az új érzelmek igazából nem voltak rosszak, bár nem mindegyiknek jutott kellő szerep, az Irigységet pl szerintem ki is lehetett volna hagyni. A Nosztalgia viszont remek volt a minimális szerepe ellenére :D
Igazából szerintem még simán lehetne csinálni pár folytatást, ha úgymond végig akarnak menni Riley életén, jó sok témába belelehetne menni. Persze ezt csak akkor csinálják, ha tudják tartani a színvonalat.

Kellett pár nap, mire eljutottam ezen értékelés megírásához is.
Állítom, hogy ez lesz 2024 legjobb animációs filmje. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a legjobbak között is ott van, ha az elmúlt 10 évet nézzük csak.
Nagyon-nagyon vártam már a folytatást és nem okozott csalódást a Pixar .
Olyan szinten léleksimogató volt a végeredmény, hogy azt nem tudom megfogalmazni. Az első résszel egyetemben egy örök kedvencként szerepel a listámon.
A történet egyszerűen zseniálisan van elgondolva és megvalósítva. Ennyire szépen megvalósítani az érzelmeket. Szerintem nagy kreativitás kell hozzá.
Konkrétan az ember végig beleéli magát a főszereplő helyzetébe. Azért valljuk be, aki nézte, felismerte Riley -ban valamelyik részét. Hát nálam az elsőben is és ebben a részben is rengeteg ilyen jelenet volt. Maga a tinédzser kor. A felnőtté válás első szakasza… Ez már alapból egy kényes téma és nehezen lehet úgy átadni a nézőnek, hogy a saját érzéseit is hozzáadja a filmhez. Na, itt sikerült.
És ami a megvalósításban a csúcspont, az a pánikrohamos jelenet volt. Ennél valósághűbben nem is lehetett volna megcsinálni azt a jelenetet.
Plusz még egy: a személyiség. Ahogy minden érzelem hozzátett a végére ahhoz, hogy Riley kivé válik és az lesz AKI, na az megint csak egy olyan mesterien megalkotott rész, ami ritkaságnak számít.
Meg még egy, amit meg kell jegyezzek, amit derű mondott: hogy hiába szerette volna, hogy Riley csak és kizárólag boldog legyen. Már a végére nem tudott mit tenni és nem tudta, hogyan tovább. Elfáradt. És ilyenkor a nézőben -mint bennem is- felmerült, hogy a saját Derűnket megölelhetnénk, amiért annyi mindent tesz értünk a mindennapokban… és „Ő” is elfárad sokszor… :')
Egy nagyon szép mesét kaptunk ismét, néhány könnycseppet el is morzsoltam, nem tagadom.
Az új karakterek közül amúgy Ennui -t baromi jól eltalálták. Egyszerűen zseni az az „Uncsi” forma érzelem. :D
Minden más is megfelelt a mai elvárásoknak. A képi világ meseszép. A zenék valami eeeeeeeszméletlenül jól passzolnak az egészhez. <3
Nagyon megszerettem ezt a részt is, ahogy az elsőt is és minden karaktert. <3
Szerintem számíthatunk még harmadik részre… csak győzzük kivárni. :)

Az ötlet ezúttal is nagyon jó volt, csak szerintem nem sikerült jól összepakolni. Úgy éreztem, hogy nincs történet, csak valami töltelék. De ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon szépen mutatja be az emberi érzelmek dinamikáját ez a film is. A gyerekek számára közelebb hozza a témát, és ez fokozottan fontos a kamaszkorra vonatkoztatva. És fontos kiemelnem azt is, hogy a 3D is szépen lett kivitelezve.

az első rész sosem volt a kedvencem, de ez lepipálta – szépen felvezették az új érzelmeket, mindenki meg tudja érteni a reakciókat, hiszen voltunk tinédzserek, a végén majdnem el is pityeredtem
megnézetném mindenkivel és nagyon örülök neki, hogy érzékeltették a készítők: ez inkább szól felnőtteknek, mint gyerekeknek (az elején mikor drága apuci beharapja a száját arra a gondolatra, hogy kettesben lesznek napokig gyerek nélkül… peak cinema ngl)

Méltó folytatása az előző résznek, s habár annyira zseniális nincs, mint az volt, mely részben a narratíva a túlzsúfoltságának és az új/régi karakterek kevés képernyőidejének köszönhető, viszont ettől függetlenül az érzelmes zárás és a katartikus tetőpont kárpótol, ahogyan a különböző ötletek kiaknázása és a tinédzser kor érzelmileg hiteles bemutatása szintén tapsolásra késztetheti a nézőket. Talán az elmúlt tíz esztendő legjobb animációs filmjének nem nevezném, de mindenképpen ajánlom bárkinek, akinek tetszett az előző felvonás, ahogyan biztos vagyok benne, hogy az év legjobbjai között is ott lesz. Remélem nem kell újabb tízévet várni a folytatásra, hiszen ebben a koncepcióban rengeteg van még – így várom a következő sorozatot is.

Értékelés: 9/10