Egyelőre még a hatása alatt vagyok… Nem tudom, pontosan milyen érzelmet váltott ki belőlem. Nyomasztó, hideg, görcsös félelem – Istenem, de jó volt a vidám zene a végénél. Egyébként kb a film háromnegyedéig nem értettem, mi lesz ebben a durvulás, sőt, egy témáját tekintve eléggé lapos alkotásnak tűnt, aztán a vége… Úristen.
Lélek-horror.
És sóhajtanék, hogy ah, de jó, hogy ez csak egy film: nem hiszem. Nyomorult egy világban élünk, lehet ez valóság lenyomat.
Hát szóval: lélek-horror, élet-horror.