Szerettem ezt is, és kedvencek közé röpült, viszont a szerelmi szál gyengített a sztorin. A vadnyugat annyira nem áll közel hozzám, sosem érdekelt igazán, de kiváló lezárása a trilógiának. Doki mindig is oda vágyott, van egy időgépe – hova máshova menne? :) Marty túlzott hasonlatossága az ősökkel is túlzás volt, de nem volt akkora probléma, hogy ne zúgjak bele ebbe a részbe is. :)