Meglepően jó folytatás.
Szerintem mélyebb, mint az első rész és mindenképpen ijesztőbb, mert már nem suhancokról, hanem középkorú emberekről szól.
Nincsen benne annyi szürreális jelenet, mint az első részben, ami teljesen érthető, mert nem a drog a központi motívum, hanem roncs életek. Hiányzik a néhol humorba hajló abszurditás is.
Múltban élő felesleges emberek még egyszer felveszik a kesztyűt az élettel szemben és elbuknak, mert nincs helyük ebben a világban. De valahol ők is érzik, hogy esélytelenek, mert már nem a drog az ellenség, hanem önmaguk.
A film első jelenete egy nagyon erős metafora: ha nem tudod tartani az iramot, amit az élet diktál, halott vagy. Nem segít rajtad senki, nincs újrakezdés.