Végső állomás: Vérvonalak (Végső állomás 6.) (2025) 74% 30★

A Végső állomás filmeket nem a tartalom, a mély mondanivaló miatt szeretjük. . . azaz de, sok pillanat igazán mélyre hatol és velős is, csak nem éppen abban az értelemben. Annak idején egyedibbnek számított a horrorok között, és annak ellenére, hogy a folytatások ugyanarra a sémára épültek, továbbra is élvezhető maradt. Sokan pont ezt kritizálják benne, pedig a fő katasztrófa, a karakterek és a halálnemek mások, így nem mondhatni unalmasnak, újra kíváncsivá tesz arra, mi fog történni. . . vagyis azt nem nehéz kitalálni, hisz a franchise lényege, hogy mindenki meghal, csak a halálok különbözősége, kreativitása és valljuk be, a látvány viszi el a filmet. Ugyanaz a recept, de másképpen fűszerezik.
Ugyanakkor az 5. részre már számomra is kifulladt kissé spoiler, így nem voltam túl bizakodó. Régen, egészen fiatalon kezdtem el nézni, személyes emlékek is fűznek hozzá, így elsősorban a nosztalgia és némi Tony Todd „megemlékezés” vitt be húzóerővel a moziba. És milyen jó, hogy így alakult!

Bár Vérvonalak sem váltja meg a világot (azért az 5 rész után nem tudom, miért is várja ezt bárki), de mégis különbözik a többitől, sikerült valami újat vinni bele, és összekapcsolni a kezdetekkel. Számomra talán az elején lévő katasztrófa is durvább volt, bár valószínűleg csak azért, mert már 2 méter magasban is rettegek. Továbbá ez a rész nem mindig volt olyan kiszámítható, mint a többi, akadtak benne meglepetések. Emellett azokra tényleg a tartalmatlan trancsírozás a jellemző, míg ebben azért volt történet és misztikum, horrorisztikusabb elemek is.

A karaktereket illetően részemről a nagymama és Richard Harmon volt kiemelkedő, és nem(csak) azért, mert az összes többi jelentéktelen volt. spoiler. Tony Todd pedig Tony Todd. Méltó emléket állítottak neki ezzel a résszel. Mintha előre tudták volna, amikor készítették az ominózus jelenetet. . . Kemény volt. Ugyanakkor szegény autentikus alakítást nyújtott a félhulla megjelenésével, látszódott rajta az előrehaladott betegsége. Itt megemlítendő a film további hatalmas pozitívuma, azaz, hogy a spoiler.

Egyedül azért nem tökéletes, mert hamar lezavarták (bezzeg a hülyeségeket órákon át húzzák, ezt még néztem volna), több halálesetet vártam volna, illetve a vége főleg összecsapott lett, arra pedig már én is azt mondtam, hogy tipik „végsőállomásos”.
Ennek ellenére eddig nem tudtam kedvencet megnevezni a franchise közül, most azonban ez változott.

„A kórházakban ezerféleképpen lehet meghalni." – Az biztos, főleg a magyarországi kórházakban. Volt az első gondolatom, amikor ezt meghallottam.

A Végső állomás filmeknek (a silány 4. részt leszámítva) nagyrészt sikerült elérnie, hogy fel legyen bennem korbácsolva a bűnös élvezeti faktor. Kiváltképp a 2. és 3. résznél tudta ezt abszolválni, amiket azóta sokszor újranéztem, és mai napig remekül tudok rajtuk szórakozni. A 2011-es 5. résszel szerintem kapott a sorozat egy emlékezetes, ügyesen előhúzott, keretbe foglaló epilógust, így záróepizódnak teljesen elégedett voltam vele.

Ennek okán egyáltalán nem tartottam létjogosultságát annak, hogy újraélesszék a sorozatot. Mikor híre röppent, hogy érkezik egy új rész, Bloodlines alcímmel arra is csak legyinteni tudtam. Még az első előzetese sem győzött meg, hogy lenne bármilyen létalapja feltámasztani egy bő évtizede lezárt szériát. No, de aztán mikor jöttek a kezdeti kritikák eléggé kikerekedtek a szemeim. Ugyanis a korábbi részekkel a szakma finoman szólva nem bánt kesztyűs kézzel, metascore-on az 5. rész állt a legjobban 50 pontos átlaggal, a 3. még 43-mal a sárga zónában, a többi viszont bőven a negatív tartományba esett. Ezzel ellentétben a Bloodlines meglepően magas 75 ponton tanyázott 20 review alapján, ami alapjáraton is kimagaslóan jó, egy horrornál meg egyenesen isteni. Néztem is sokáig, hogy wow, mi a fene történt itt kérem? Mit tudott felmutatni ez a film a szakmabelieknek, amit az elődök nem? Persze az ilyen oldalakra nem feltétlen kell alapozni, érdemes ezeket a helyükön kezelni, hiszen nem egyszer fordult elő nálam, hogy szöges ellentétben voltam egy érdemtelenül magasztaló/savazó alkotással (utóbbinál lásd pont ennek a szériának a 2.-3. része). Mindegy a lényeg, hogy ez az infó és az egyre több pozitív visszhang csak felcsigázott, és látva a filmet, ha nem is történt szerintem olyan drasztikus minőségbeli ugrás, számomra a 2. és 3. rész színvonalát simán meg tudta ugrani, ezzel kvázi eléjük tudott sorolni a franchise legjobbjaként.

A sorozat cselekményére jellemző mintavonalat persze nem engedte el a Bloodlines, viszont sok meglepően kreatív megoldás került bele írásilag(!), ami valóban jóval érdekesebbé, izgalmasabbá, ívesebbé tette a történetet. Ennek következtében a karakterek kaptak megfelelő hátteret, múltat, a családtagok közti viszony klasszul átlátható, megérthető, némelyiküknek sorsát még sajnálni is tudtam. Mondjuk olyan irtó mély drámára nem kell gondolni, de rendkívül jól eső tudott lenni, hogy a kapcsolatukra kellő időt fordítottak. Külön megemlíteném Eriket, aki sokáig a kötelezőnek mondható szkeptikus figura, racionálisabban áll hozzá a kialakult helyzetekhez, mi több fel is tudta dobni a hangulatot önironikus sötét humorral.

A Bloodlines ebből láthatóan ugyancsak szórakoztatás orientált és azt szuperül is teljesíti. A már megszokott nyitó katasztrófajelenet helyszínileg nagyon el lett találva (fú, magam is beleszédültem) és emellett roppant hangulatos, mozgalmas, intenzív szekvencia. A széria eddig is bővelkedett a cifra, kemény halálesetekben, itt érzésem szerint az alkotók rá tudtak még erre pakolni, és a gore többlet még egy fokkal durvább és nyersebb lett, piszok hatásosan kivitelezve. Külön tetszett, hogy gyakran nem mindig tudni kibe, pontosan mikor csap be a ménkű, ezzel növelve a suspense-t. Ugyanakkor, ahogy az ezt megelőző epizódokban is, akadt néhány olyan elhalálozás, amit nem bírtam ki röhögés nélkül, ezzel is megvillantva a dark comedy szegletét.
Sejteni véltem, hogy lesznek visszautalások a régebbi filmekre, igazság szerint nekem csupán egy konkrét részre tűnt fel több hivatkozás, az viszont kifejezetten elegánsra jött össze. És persze ott van a legenda, a néhai Tony Todd kisebb szerepe, akit méltóságteljesen ágyaztak bele a sztoriba, és akinek a búcsúszövegét aranyba kéne önteni.
Még ha egyes részleteiben vagy a következetességeiben lehet fogást is találni, ezzel együtt a Bloodlines kitűnő vérfrissítést szállított a szériába, 2025 egyik legnagyobb meglepetése számomra.

Nagyon féltem, hogy ugyanolyan rossz lesz, mint az utóbbi részek, de szerencsére pozitívan csalódtam benne.

Szerintem ez a vérvonalas alapötlet nagyon jó, tetszett az is ahogyan bemutatták a filmbe ezt a koncepciót, valamint jó volt a családi dinamikát is látni egy ilyen szituációban. Egyetlen egy bibi ezzel az, hogy megszületett egy plot hole (?). spoiler

Azt sajnálom, hogy a karakterek nagyon laposak lettek. Persze mindegyik részben ugyanolyanok voltak, de most egy olyan karakter sem volt, akit megkedveltem volna. Talán Charlie-t és a teknőst. Mondjuk volt a karaktereknek egy-két megmozdulása, amin kiégtem. (Kórházban a babák, 10/10-es jelenet, örök kedvenc.)

Halálok nagyon tetszettek, de arra semmi sem készített fel, hogy a vége ennyire csalódáskeltő lett. Én nem vártam sokat, se keveset, de ez semmilyen volt. Főleg, hogy még előkészítették. Inkább leptek volna meg.

Egy sorozat 6.részétől alapvetően már nem sokat vár az ember, de azt is láttuk hogy a hosszú szünet jól is elsülhet, így volt ez a Sikoly 5-6 esetében is.
Szerintem itt az újabb példa. Teljesen korrekt filmet sikerült lehozni, néhány korábbi filmtől még jobban is sikerült. Top3ban benne van a 6ból, érdemes megnézni!
UI: a nyitójelenet szerintem a legjobb volt az összes közül!!

A Végső állomás: Vérvonalak a groteszk fekete komédia és a kaszabolós horror egészen szórakoztató egyvelege. Tekinthető úgy, mint egy szellemes körítéssel kínált, kiadós vérfürdő a trancsírosabb szórakozás kedvelői számára. De akinek ennyi szellemi perverzió nem elég, az morfondírozhat azokon az áthallásokon, amelyek a filmet egy évezredes kulturális örökséggel kapcsolják össze.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/05/22/vegso-allomas-verv…

4 részt láttam az ezt megelőző 5-ből, így van némi viszonyítási alapom. Ezek a filmek variációk egy témára és tulajdonképpen az ember csak azért nézi, hogy milyen kreatív halálnemeket írtak bele, mert a tényleges főszereplői ha a credit listáig vagy a következő részig ki is húzzák, már nagy szó. Miután az első rész átugrálós ötletét úgy tűnik kaszálták a folytatásokból, most kapunk némi reményt, hogy a halált ki lehet játszani és emellé még egy épkézláb ötletet is az alapfelvetés továbbszövésére, de lévén, hogy egy horror széria 6. részénél járunk és eddig csak arra tellett tőle, hogy a Halálból amolyan Ted Bundy-MacGyver személyiséget faragjon ami előszeretettel trancsíroz idióta tiniket, ez a kreatív adalék… too little too late.

Egy horrornak általában NAGYON jót tesz a család szerepeltetése, hiszen sokszor te is inkább csak annyit tudsz érzelmileg invesztálni a karakterekbe amennyit ők hajlandók egymásba. De egy nagy és sokrétű család szerepeltetése, főleg úgy, hogy sokakra 10-12 perc játékidő jut nem oszt nem szoroz, hiszen esélyük sincs elmélyülni a karaktereknek és marad az aki első ránézésre szimpi annak szurkolsz felállás. Ez jelen esetben a „final?” girl (csak a spoilert elkerülendő), vagy sassmaster Richard Harmon. Utóbbi szerencsére elvicceli az egyébként valóban röhejes koncepciót.

A széria egy tiszes darabja, akinek a többi tetszett most sem fog csalódni és sokaknak érthető módon ki is emelkedik és látom miért. De ismétlem: ez sajnos sokkal inkább a Végső Állomás franchiset minősíti, nem a Vérvonalakat. És természetesen még mindig egyetlen szó nem esik arról, hogy mi alpaján lesz random embereknek látomása a saját halálukról. De mivel egy szadista rohadék vadászik rájuk, gyanítom, hogy így akarja érdekessé tenni magának a játszmát.