Egy testvérpár új mostohaanyjához költözik egy távoli házba, ahol hamar rájönnek: a nő nemcsak kegyetlen, de valami sötét és természetfeletti dolog is zajlik körülötte. Ami ott történik, az túlmutat az emberi gonoszságon – és talán nem is ebből a világból való.
(forrás: port.hu)
Nagyon hangulatos, kegyetlen film. (Vérengzés kevés van, emberi dráma annál több.)
AMI NAGYON JÓ:
– A főszereplő testvérpár nagyon jó. Pedig a gyerekek szinte mindig idegesítenek a filmekben, mert vagy életképtelenre vagy nagyon irritálóra írják meg őket. Itt annyira aranyos, szeretnivaló karakter volt mindkettő.
– Remekül adagolja a feszültséget.
– Voltak benne olyan TÉNYLEG horrorisztikus részek, amiktől szó szerint rosszul voltam.
AMI NEM JÓ:
– A misztikus szál olyan se füle, se farka… Pedig nagyon vártam, hogy jobban kifejtsék, mi történt.
– Sally Hawkins az agyamra ment (nem igazán kedvelem a színésznőt).
És egy kellemes meglepetés: Hawkins karaktere az elején Empire of the Sun-t hallgat. ♥
nyers, brutális, szomorú
rég nem váltott ki belőlem ennyi érzelmet egy film – pláne nem ebben a műfajban
nincs benne jumpscare, az egész a hangulatra és az emberi elkeseredettségre épít
a kameramunka kifogástalan, a színészek zsenik, a forgatókönyvbe nem lehet belekötni
a két csillag levonás csupán azért jár, mert Laura karaktere olyan elviselhetetlenre lett írva, hogy párszor le kellett állítanom a filmet, majd' idegösszeomlást kaptam
Nagyon kellemes meglepetés! Feszült hangulat, nehéz téma, szép építkezés, remek fényképezés és zene. Huhhhhh régen láttam filmet aminél végig feszültségben volt a gyomrom, na ez ilyen. A mérhetetlen gyász keveredett a misztikummal, aminek hátteréhez ugyan sok infót végül nem kaptunk, de nekem mindegy is volt. A testvérpár több mint jó volt, mindkét színész szuper választás. Nagy meglepetés a film, csak ajánlani tudom.
Hát ez brutális volt. Ugyanazok a rendezők, akiknek a Talk To Me-t köszönhetjük, de ha valaki esetleg azt gondolná, hogy azt a szintet úgysem tudnák überelni, akkor innen üzenem remélem nem fogadtak rá túl nagy összegben. A Bring Her Backet még a Talk To Me-nál is nehezebb volt nézni. Kegyetlenebb, nyersebb, véresebb. A témája hasonló egyébként az elődjéhez, a halál utáni léttel illetve a természetfelettivel való cs#szekedés van itt is terítéken, de máshonnan közelíti meg. Szigorúan nézve maga a téma cseppet sem újszerű, megint meg van mondva a frankó, amit már több emberöltővel ezelőtt Jud Crandall is közölt Dr. Louis Creeddel „…néha jobb, ha a halott halott.” Ez a film egy Talk To Me-be oltott Kedvencek Temetője és ezzel szerintem mindent elmondtam, sőt szerintem többet is. De akkor miért ilyen nagy szám, ha ugyanarról szól, mint ezer másik korábbi film? A kivitelezés nem mindegy, a hangulat nem mindegy, a kontextus nem mindegy és ez a film minden téren arat. A hangulat, az atmoszféra, a színészek a gyász és a fájdalom kendőzetlen bemutatása és hogy néhány ember mire képes hogy visszakapja azt akit szeret.
És a body horror…na arra egyik trailer sem készíti fel a nézőt, ami itt van az valami eszméletlen.
Idonkent a szokasosnal durvabb, a mezonybol valamelyest kiemelkedo, de nem maradando horror (legalabbis szamomra).
A szineszek nagyon jok voltak, a not kellokeppen utaltam, a gyerkocoket elegge sajnaltam.
Szerettem volna tobbet tudni az eredeti ritualerol, tobbet latni belole. Itt eros hianyerzetem maradt. Illetve a testverpar kapcsolatanak ilyen gyors sebezhetosege szamomra hiteltelen volt.
Erdemes megnezni.
