Fegyverek (2025) 72% 149★

Sokkal jobb, mint a Barbár.
Voltak ezzel is problémáim (az ügy megoldása és a főkolompos kiléte elég fantáziátlan volt), de hangulatos volt, tetszett a fejezetekre osztott történetmesélés és azért horrorisztikus, durva részekkel sem fukarkodott a film. Egészen elcseszett humora van egyébként, a vége nem tudom, szándékosan volt-e olyan röhejes, de én tök jót röhögtem rajta…

Viszont egy nagy kérdésem van: egy általános iskolai tanítónői fizetésből mégis hogy a búbánatban tudott a csaj egyedül lakni abban a nagy házban? :D

Vannak kérdéseim, de isten bizony, soha rosszabbat, sőt! Nem makulátlan, főleg nem klasszikus értelemben „értékes” film a Fegyverek, viszont minél több időt töltünk vele, annál inkább meghálálja magát. Köszönhető ez vélhetően az egész mozi alapproblémájának, nevezetesen, hogy sokkal inkább szól egy forgatókönyvírói trükkről, mintsem bármiféle történetről vagy mondanivalóról…

Szóval ez is egy afféle csavaros trükkmozi, ami pusztán a manipuláció útján bűvöl minket el, pontosabban ezzel leplezi, hogy pokoli, sőt, bántóan kőegyszerű történetet mesél el, ráadásul nem is túl sok finesszel. Vastagon nem a sztori miatt emlékezetes, ez utóbbi kapcsán egyébként fel is merült bennem a kérdés, mit akar mondani a rendező ezzel a grimmi utánérzéssel, ezzel a XXI. századi technokrata hétköznapokba erőltetett babonás alapgondolattal, és arra jutottam, hogy valószínűleg semmit. Olyannyira semmit, hogy amilyen közel helyezkedik a film drámai felütése A kamaszok hangulatához és világához, annyira szakad el tőle módszeresen percről percre egyre messzebbre, míg a végén olyan fekete humorral dolgozó vígjátéki elemek jelennek meg benne, hogy a néző egy váratlanul erős és kissé groteszk felszabadulásban részesül általa.
Az egy-egy szereplő nézőpontjából végig vitt kis fejezetekben annyi felesleges adalék és átfedés van, hogy a több mint kétórás műsoridő (bár a végére már nem érezzük soknak) egyenesen nevetségesnek tűnik. A Fegyverekből fél óra bőven lefaragható lenne, bizonyos szereplőket akár ki is lehetne venni a képletből (hasra ütök: spoiler), bizonyos logikai bukfenceket pedig sosem feledtetnek el velünk, csak hagyják, hogy a katartikus végkifejlet ezeket kitörölje az agyunkból.
Nagyon tetszetős viszont, amit a színészek csinálnak a kamera előtt. Julia Garner telitalálat, Ehrenreich egyre jobb, jót tesz neki a kor, most kéne nagy és fontos szerepeket kapnia. Josh Brolin sem okozott csalódást soha, itt is remekel, de igazából tényleg mindenkivel maximálisan meg lehetünk elégedve – ugyanígy a rendezéssel és az operatőri munkával, mindkettő vastagon túlnő a horror zsáner hagyományos keretein. Itt megemlíteném, hogy a filmben feltűnő néhány jump scare annyira stílusidegen, hogy simán rontják vele az összképet: nincs rájuk szükség, nyugodtan törölhették volna őket a fenébe.

A végkicsengés gondolatom szerint logikusan összerakható a fentiekből: technikai értelemben sokkal jobban megcsinált film, mint amilyen filmet maga a konkrét történet ígérne első körben. Emiatt nagy mélységeket, megfejtéseket, komoly okfejtéseket kár volna várni tőle, hiába lengi be egy furcsa jelentőségteljesség ezt az egész „Fegyverek, a következő Creggel-mozi” jelenséget. Nem, ez egy egyáltalán nem fontos mozi – szimplán csak jó.
Hetest adnék rá, mert egyetértek az itteni közmegegyezéssel, de mivel anno nyolcast adtam az első Démonok közöttre, ő sem érdemel kevesebbet.

„Naruto futás: A film” (Jó, tudom, ők jobban hátra tartják a karukat… részletkérdés.)
Augusztusban jelent csak meg, de sajnos így is sikerült túl sokat várnom vele, mivel a történetünk gonoszának képével már tele van a net, őt látva pedig elég könnyedén ki lehetett következtetni, hogy nagyjából miről is szól az ügy. (A legviccesebb, hogy lényegében már a legelején, az spoiler elárulják, mivel is állnak szemben a szereplőink.)
Persze ettől függetlenül remekül szórakoztam rajta, hisz még a műfajra érzékeny idegeim is egész jól viselték ezt a 2 órát. Szerencsére nem az ijesztgetésen, meg a félelemkeltésen volt a hangsúly, amit mindig díjazok. Az ismertetőkben is olvasható eltűnt gyerekek rejtélyére épít az egész, és annak szálait bontogatja ki szép lassan, karakterekre lebontva, meglepően okosan. Rengeteg kérdésemre választ kaptam menet közben, de a fantáziánknak is bőven hagytak mit bogozgatni. A sztori felépítésén kívül tetszett a szereposztás, Justine és Archer karakterének logikus gondolkodása, ahogy összerakták a képet, az utolsó kb. negyed óra pedig igazi adrenalinlöket volt, egy igencsak meredek fordulattal. (Ahogy spoiler.)
Közel sem voltam úgy elájulva tőle, mint a többség, illetve nálam nem fér be az idei TOP10-be, de valóban egy remek kis horror a 2025-ös felhozatalban, amit még azoknak is könnyedén ajánlani tudok, akik hozzám hasonlóan 2x is meggondolják, mielőtt bármihez hozzányúlnak a műfajban.

Nem volt rossz film, de azért több gondom is volt vele. Ami még nem spoileres az a különböző szálak okozta ritmustalanság. Nagyon különböző hosszúságúak és más dinamikájúak, még ha össze is érnek a szálak.
Logikátlanság is akadt pl. spoiler vagy spoiler
De ami szerintem a többségnek sem tiszta: spoiler
De összességében nem rossz, csak a rendezéssel azért még lett volna dolog a feszesség javára.

Végre egy jó horror film, ami nem a szokásos $@!#% klisékkel van tele. Teljesen lekötötte a figyelmemet és nem ült le a sztori az egész film alatt.

A Fegyverek minden tekintetben előrelépés a Barbárhoz viszonyítva.

Bár ugyanúgy megvannak az ismerős elemek az előző Cregger filmből (ha a következő filmjében nem lesz mérőszerszámmal bajlódó főhős, csalódott leszek), az egyes narratív és dramaturgiai elemek használata határozottabb és tudatosabb. Ennek eredményeképpen pedig egy olyan film születetett, ami nincs híján a dekódolandó témáknak, miközben primer szinten értelmezve is egy működőképes horror lehet. Persze az is nyilvánvaló, hogy nem mindenkinek lesz ez a fogára: a mozaikos szerkezet zavaró lehet, kétségkívül vannak alulmagyarázott, vagy nem megfelelően integrált elemei, és még a humora sem lesz mindenkinek egyértelmű. De mindent egybevetve, a Fegyverek a kortárs horror egyik emlékezetes darabja.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/08/12/fegyverek-weapons-…

Kicsit szokatlan, kicsit groteszk volt az egesz; kicsit szetesonek tunt, de aztan szepen ossze lett hozva minden.
Tetszett, mert volt benne valami pici megfoghatatlansag.

Egy tragikus esemény több szempontból bemutatva. Szerintem minisorozatként jobban megállta volna a helyét, sok dolog nem lett megmagyarázva és kifejtve, de ettől függetlenül szórakoztató volt. A szereplők nem igazán szimpatikusak, ami megint csak egy probléma lehetett volna, de szerencsére nem éreztem szükségét, hogy csípjem akármelyiküket is.
Feszült, pörgős volt a tempó, meglepően hátborzongató a hangulat és persze volt jó pár jump scare. Nem érdemes túl mélyen belegondolni az adott szituációba, mert túl sok logikai baki kerülhet felszínre.

Fényévekkel jobb a Barbárnál.

A gyerekek eltűnése érdekes, a több szemszögből bemutatott történetvezetés is, max egy-két idegesítő karaktert kell ehhez elviselni, de szépen összeáll a kép. A vége elég undi, de a film átlagos, nem túl ijesztő alkotás.