Az oxfordi évem (2025) 66% 161★

Látom eddig elég rosszak az értékelések a filmről, így nekem gondolom előny, hogy nem olvastam a könyvet. Nem mondom amúgy, hogy nagy durranás, de én azért elvoltam vele. Angliát nagyon szeretem, már őszintén várom is, hogy egyszer Oxfordot is láthassam élőben spoiler, de sajnos itt a filmben maga az egyetem nem kapott akkora hangsúlyt, mint gondoltam, hogy fog. Talán még az elején egy pici remény volt rá, de aztán a sokminden más mellett ez teljesen háttérbe szorult. Mindenesetre szerintem nézhető spoiler. Egyszer meg lehetett tehát nézni, még azt mondom, hogy ismételhető kategória is, de mindezt a könyv ismerete nélkül mondom, ha elolvasnám akkor az biztosan befolyásolná az én véleményemet is.

Ahogy a férjem fogalmazott: ebben a filmben egy jó dolog volt, a campus porn. Oxford szép, a többi meh.

Ha eltekintünk attól, hogy kb semmi realitása nincsen, illetve hogy az egyetemhez még csak távolról sincsen köze, emellett pedig szemet húgyunk a sok baki felett, jó tud lenni. Nem erre számítottam, bár igazából nem is számítottam talán semmire, lekötött, érdekes volt és egy ideig kiszámíthatatlan is. Nincs az a felhőtlen Happy End vége, de valahogy mégis így életszerű. spoiler

A könyvet kb hetven oldal után félretettem. És a filmet is kikapcsoltam volna fél óra után ha nem a barátnőmmel nézem.
Rég láttam ennyire… üres filmet. Nem volt súlya a cselekménynek, a tetőponton csak legyintettem, mert egyszerűen várhatóan klisés, a szereplők közti dinamika egyszerűen nem működött, a közéjük erőltetett vonzalom meg kb nekem volt kínos.
Azt hiszem ez a sztori semmilyen formában nem való nekem.

Romantikus, enyhén drámai, valódi történés nincs benne. A fő tanulság, amit át akar adni, hogy szép a tervezés, de néha meg kell élni a ma világát és hagyni, hogy sodorjon az élet. Már aki teheti.
Amúgy simán kihagyható. A főszereplő színésznő túljátsza a szerepét minden jelenetben, így színpadias lesz sajnos a film. A főszereplő színész hozza a formáját, szerintem jól és hihetőn tálalja a karakterét. A vége meg már nekem túltolt, de mindenki ítélje meg, aki rászánja az időt.

Rettenetesen érdektelen film. A főszereplő nőtől a hideg rázott, színészi tehetsége semmi, de legalább a haja mindig tökéletesre volt beszárítva az oxfordi párás levegőben. A főhősnek nincs jelleme, nem is kell, hogy legyen. Szereti az angol viktoriánus költészetet és az USA-ból jött, ennyi legyen is elég. Sablonos karaktereket kapunk, mint pl. a kötelező meleg barát, akinek annyi a személyisége, hogy minden megjegyzésében utalnia kell arra, hogy ő meleg (apropó, az nem káros/sértő, hogy ilyen módon vannak ábrázolva a szexuális kisebbségek egy filmben?…), illetve a bemutatkozásakor előadja a Doktor Szöszi-ből lopott cipős beszólást is, amiből nyilván levágod, hogy mi a helyzet vele. Egyébként nem akarom a színész külsejét bullyingolni, de ő ezerszer inkább nézett ki spoiler, mint a főhős szerelmét játszó srác, ijesztő volt kissé. A tökéletes pasi természetesen a spoiler is tökéletesen néz ki spoiler. Annyira sértően bárgyú volt a film, és emellé majdnem két óra is. Semmi érzelmi mélység, semmi fordulat, semmi átélhetőség. Egyáltalán nem érdekelt, mi lesz a szereplőkkel. A vége spoiler, inkább csak kérdéseket vet fel, hogy spoiler.
Hárman néztük nők, elvileg kb. célközönség, de csak a fejünket fogtuk. Egy ideje már skippelem a szememmel a Netflix saját gyártású filmjeit a kínálatban, és sajnos ez az alkotás sem cáfolta meg a tapasztalataimat…

Nem értem a sok negatív véleményt. Régebb óta kívánságlistás a könyv, de elmaradt eddig nálam, és végül nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg előbb a filmet.
Nem vártam nagyon sokat tőle, azon kívül, hogy a Sarolta királyné után nagyon kíváncsi voltam Corey Mylchreest-re. Bevallom, Györgyként teljesen elnyerte a szívemet, és végül ez itt sem lett másként. Viszont nem csak ezért tetszett a film.
Főszereplőnk, Anna Amerikából az Oxfordra érkezik, hogy viktoriánus költészetet tanuljon. Nem ilyen karakterre számítottam, hiszen egyik oldalról egy buzgó diáklányt kapunk, aki mindent előre pontosan eltervez, és eszerint akarja élni az életét. A lelkesedése az irodalom iránt nekem nagyon tetszett, és jól tudtam vele azonosulni. A másik oldalról viszont nagyon talpraesett és már-már kihívóan viselkedett mindenkivel az első pillanattól kezdve. Ezzel voltak kicsit fenntartásaim, de végülis megszerettem, hiszen nekem pont ez tette érdekessé őt. Egyszerűen megmondta mindenkinek amit gondolt, kertelés nélkül és valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy nem unatkoztam egy percig sem.
Jamie elsőre nagy seggfejnek tűnt, de hamar kiderült, hogy szó sincs erről. Az őt alakító színész miatt mint ahogy fentebb említettem, nyilván elfogult vagyok, de szerintem nagyon passzolt hozzá ez a szerep. Nyilván a párhuzam a film és a Sarolta királyné közt nekem is feltűnt, de ettől eltekintettem, illetve ahelyett hogy zavart volna, még egy kicsit élveztem is, hogy újraélhettem ugyanazt a drámai végkifejletet, mint abban.
A két színész közt számomra tökéletes volt a kémia (szintén nem értem azokat, akik ezt nem így látják). Nagyon tetszett, ahogy évődtek egymással, és én itt valójában jól szórakoztam. Ahogy próbálták lazára venni a dolgot, ha bár sejthettem, hogy ez nem sokáig lesz így. Viszont nagyon jót tett a filmnek ez a humoros, könnyedebb kezdet, én imádtam minden percét. Ehhez egyébként a mellékszereplők is sokat hozzátettek, akik szintén nagyon a szívemhez nőttek.
Mivel a spoilereket nem tudtam teljesen elkerülni a film megnézése előtt, nem nagyon lepett meg, hogy milyen szomorú fordulatot vett a történet, mégis, kíváncsi voltam, mit hoznak ki belőle. Lehet hogy lerágott csont, és igen, nagyon hasonlít a Csillagainkban a hibára, Mielőtt megismertelek és társaira, de az az igazság, hogy én azokat is egytől egyik imádtam, és végül ez is megvett magának. (Lehet, hogy ebben az is közre játszik, hogy egy pár éve nem néztem ilyesmit, úgyhogy jól esett megint kisírnom magam.) Amin Jamie szeretteinek keresztül kellett mennie szintén nagyon megérintett.
Az Oxfordba való betekintést is imádtam, varázslatos az a hely.
A lezárás nem lepett meg, és értem, hogy tele van klisékkel ez a film, de engem ez nem zavart, ahogy az sem, hogy a lány ugyanarra a pályára lépett, mint Jamie. Azok a “mi lett volna ha” pillanatok keserédesek, de nagyon szépek voltak.
Habár kedvenc nem lett, de egyszerűen ez most csak minden hibája ellenére jól esett. :)

Hát ez rettentő kínos volt több szempontból is.

a könyvhöz képest ez egy szemét.

Csináltak egy új Mielőtt megismerteleket kb ugyanolyan kinézetű/típusú színészekkel, más karakterekkel. Csak amíg az sem volt tökéletes, addig ez szerintem több ponton nem volt oké.
    Az egy dolog, hogy Sofia Carsont valamiért nem szeretem a romantikus filmekben, pedig az Utódokban szerettem. Valószínűleg az a baj, hogy ami abban a Disney musicalben jó, hogy ripacs, az a realisztikus filmekben nagyon sok. De már az is sokat segített volna, ha nincs folyton ennyire műn sminkelve, hanem hagyják egy kicsit természetesebben.
    Viszont úgy, hogy elég friss az élmény, hogy a csaj helyzetébe kerültem (nyilván nem tökéletesen ezzel a körítéssel) egyenesen sértve érzem magam, hogy micsoda egy felszínes romantikus-nyálas löttyöt csináltak belőle. Az egyetlen, amit igazán értékelni tudtam benne, azok az oxfordi vágóképek voltak.