Jó film. Nem a meglepetések, vagy a rácsodálkozások filmje, nem mutat olyat, ami az újdonság erejével hatna ránk. Azt mutatja meg, és hozza elő , amit egyébként is tudunk – tudhatunk, csak hajlamosak vagyunk elfeledni. Elfeledni azokat az értékeket, amiknek megtartó ereje visz tovább, ha elakadtunk az élet sűrűjében. Ha nem várt fordulat történik, ha nem működnek a jelzőlámpák, vagy folyton sárgán villognak. Mert amikor így van, akkor nagyon forgatni kell a fejünket, nagyon szét kell nézni, és sokszor a(z )(meg)érzéseinkre kell hagyatkozni, hogy jó irányba menjünk. A film kiszámítható volt, de éppen ebben áll az üzenete. Az emlék, az emlékezés tart meg a jelenben. És minden elmúlt pillanatunk hozzátesz a jövőnkhöz.