Fanfiction zóna

Halihó!

Készül a Múltban járó emlékek 5. fejezete és hoztam egy kis előzetest belőle:

„– Acélkarmok! – Inuyasha hangos kiáltással esett neki a védtelen, vékonyabb törzsű fának, ami a képzeletében egy félelmetes és roppant erős démon alakját vette fel.
Persze, a fa nem mozdult és a kis féldémon első csapásától nem is dőlt ki, bár a törzsén szép, hosszú és mély sebek keletkeztek Inuyasha hegyes karmaitól. A gyermek elégedett volt, de azért újra nekiveselkedett, hogy „megküzdjön a félelmetes ellenféllel”, ahogy ő mondta. Tudta persze, hogy az csak egy fa, de mióta Kasumi elmesélte neki Akazuki történetét, Inuyashát teljesen magával ragadta Gin, a bátor félkutyadémon karaktere. Ő is olyan erős akart lenni, mint Gin, hogy meg tudja védeni magát és bár sosem mondta ki még magának sem, de Kasumit is meg akarta védeni. Felugrott, cselezett, támadott és visszahúzódott, mintha igazi lenne a küzdelem közte és a „démon” között. Végül az ötödik csapással a fa végre megadta magát és hangos recsegés-ropogás közepette eldőlt.
– Ezt neked, te mocskos démon! – húzta ki magát büszkén Inuyasha, miközben szemrevételezte a művét. – Többé nem fogsz engem csak úgy lenézni, az biztos!
– Hát, ő már biztosan nem fog semmit sem csinálni – jegyezte meg komoly hangon Kasumi, aki éppen a maradék gyümölcsöket pakolta el. – Ha már megölted ődémonságát és megszabadítottál minket egy ilyen hatalmas veszélytől, talán odébb is állhatnánk, te bátor hős.”

Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

Halihó!

Szentestére készülök egy karácsonyi Inuyasha novellával, amit már el is kezdtem írni. Íme, egy kis részlet belőle:

„– Szóval egy nagy szakállú, piros ruhás, kövér ember bemászik a házakba és ajándékot hagy a fa alatt? – kérdezte hitetlenkedve Inuyasha és megmozgatta a füleit. – Ugyan már, ekkora ostobaságot! Hiszen itt kémény sincs – mutatott körbe a szobában. – Mégis, hogy tudna bejönni?
– Én is ezt mondom Sotának évek óta – csóválta a fejét Kagome. – A Mikulás nem létezik, csak kitalált alak, mint a Fogtündér és a Húsvéti Nyuszi. Nagy vagy már ahhoz, hogy ilyen dajkamesékben higgy.
– De igenis létezik! – vágta rá vehemensen Sota. – A Mikulás létezik, csak te már túl öreg vagy hozzá nővérkém, hogy higgy benne! Ezért nem is fog neked semmit sem hozni!
– Elég, fejezzétek be a veszekedést! – szólt rájuk Higurashi asszony. – Igazság szerint senki sem tudja, hogy létezik-e a Mikulás, vagy sem. De azt mondják, karácsonykor néha csodák történnek.
– Csodák? – kérdezte kíváncsian Inuyasha, miközben éppen egy piros gömböt akasztott a fa egyik szúrós ágára. Pont olyan színű volt a dísz, mint az öltözéke. Kezdett tetszeni neki ez a díszítősdi, bár tartott tőle, hogy megint valami bajt okoz, ami miatt Kagome megint mérges lesz és kiabálni fog vele.”

Addig a többi novellám (pontosan két darab) itt olvasható:

https://www.wattpad.com/story/381117464-inuyasha-novell%C3%A1k

Sziasztok!

Elkészült a Lány a Kapun túlról c. FMA ficem friss fejezete. Remélem, tetszeni fog annak, aki esetleg olvassa.

Wattpad: https://www.wattpad.com/1500933206-l%C3%A1ny-a-kapun-t%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

Inuyasha után evezzünk más fandom vízeire. Igen, végre írom a Lány a Kapun túlról c. FMA-ficem folytatását. Úgy fél év után. XD

„– Ha én ebbe bele is megyek, ehhez mindenképpen a Führer írásos engedélye kell – mondta végül az ezredes, mindannyiuk figyelmét saját magára irányítva. – Ön civil, Miss Morrison, így teljesen máshogy kell eljárnunk a maga esetében.
– Helyes, akkor menjünk azonnal a Führerhez! – állt fel Alice, miközben próbálta titkolni, hogy fél. King Bradley, azaz a Führer egy homonculus volt és nem ő volt az egyetlen az épületben. A lány azóta érezte őket, hogy beléptek a Parancsnokságra. – Minél előbb megszerezzük az engedélyt, annál jobb.
– Alice, ennek nem ez a módja – próbálta hárítani Al, de a lány olyan tekintetet vetett rá, hogy a fiatalabb fiú inkább elhallgatott.
– Mi az? Nincs kedvem heteket, vagy hónapokat várni, mire megkapok egy darab papírt, ha egyáltalán megkapom – közölte a lány. – Addig bármi történhet és a doktornak lehetnek szövetségesei, akár a hadsereg berkein belül is. Nehogy azt mondja itt valaki, hogy ez lehetetlen.
A többiek kénytelenek voltak igazat adni Alice-nek. A lehetőség Royban is felmerült, ezért akart óvatosan eljárni. De Alice nem volt ostoba, úgy érezte, kissé lebecsülte ezt a lányt, ahogy annak idején Edet és Alt is. Több kurázsi volt a lányban, mint amennyit eddig kinézett belőle.”

Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/365231107-l%C3%A1ny-a-kap…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

Halihó!

Elkészült a Múltban járó emlékek c. Inuyasha fanficem folytatása. Figyelem, extra hosszú a fejezet! Jó olvasást kívánok!

**Tartalom: **A múltbeli részben eljön a hónap azon éjszakája, ami Inuyasha számára a legrémisztőbb mind közül. Ám Kasumi egy egészen érdekes módszerrel próbál segíteni a kis féldémonnak, hogy ne rettegjen. Valamint kiderül, honnan származik Inuyasha legendás Acélkarmok támadása.
A jelenben Kagome és Inuyasha a könyvtárban kutakodnak és egy igen érdekes információra bukkannak. Azonban segítségre van szükségük, de szerencsére tudnak kihez fordulni.

Wattpad: https://www.wattpad.com/1497907342-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653/chapters/155239282

Halihó!

Készül a „Múltban járó emlékek” c. Inuyasha fanficem következő fejezete. De hozok egy kis ízelítőt belőle:

„– Meséljek valamit? – kérdezte hirtelen Kasumi, Inuyasha szemében pedig érdeklődést csillant. – Sok mesét tudok, talán olyat is, amit nem ismersz.
– Nem vagyok már gyerek! – csattant fel a kis féldémon, de a hangjából ki lehetett hallani, hogy nem így gondolja. Az édesanyja sokat mesélt neki mindenféléről. Démonokról, istenekről, távoli helyekről és csodás kalandokról. – Nincs szükségem mesékre! – közölte, majd a fejét is elfordította, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Őt ugyan nem fogják lekenyerezni holmi buta, kisgyerekeknek való történettel!
– Ó, ezt sajnálattal hallom – sóhajtott fel Kasumi. – Pedig ebben a mesében van egy hatalmas, sötét erdő, egy gonosz démon és egy bátor hős is. Biztos nem akarod hallani?
Inuyasha szerette az izgalmas történeteket, mint minden gyerek. Hogyne szerette volna? És ebben még egy hős is volt, aki nagy valószínűséggel démonokat öl. Viaskodott magában, mert nagyon kíváncsi volt a történetre, de mégsem árulhatta el. Végül a kíváncsisága győzött.
– Jól van, akkor meséld el! – mondta nagy kegyesen a gyerek, mintha nem érdekelné az egész, miközben tűkön ült a kíváncsiságtól. Régen hallott már mesét, de inkább elharapta volna a nyelvét, semmint ezt bevallja.”

Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653

Halihó!

Elkészült a „Múltban járó emlékek” c. Inuyasha fanficem harmadik fejezete, remélem, már vártátok. Vajon Inuyasha bízhat a megmentőjében? A múltbeli részből kiderül. A jelenben pedig Kagoménak egy jó ötlete támad, amivel talán ő és Inuyasha Kasumi nyomára bukkanhatnak.
Kellemes olvasást kívánok! :)

Wattpad: https://www.wattpad.com/1491164811-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653/chapters/153873409

Halihó!

Elkezdtem írni a Múltban járó emlékek harmadik fejezetét és hoztam belőle egy kis részletet:

„Felnézett a fekhelyéről, mert bár ülni már tudott, de a járás még nem nagyon ment neki. Kasumi éppen gyümölcsöt hámozott, a főzőhely tüze körül pedig nyársra húzott, megpucolt halak pirultak egy kevés sóval bedörzsölve. Egy edényben pedig rizs főtt. A só és a rizs Inuyasha számára olyasmi volt, amihez ritkán jutott hozzá, de Kasuminál még maradt egy kevés. Úgy tűnt, a lány semmi kivetnivalót nem lát benne, hogy amije van, megossza a kis féldémonnal. Inuyasha szimatolni kezdett és az ösztönei úgy találták, hogy azok a halak hamarosan készen lesznek. Tehát a közelben egy tónak, vagy legalábbis egy folyónak lennie kellett. Inuyasha felemelt fejjel újfent beleszagolt a levegőbe és meg is érezte a víz illatát a kunyhótól nem túl messzire. Igaza volt, volt ott egy folyó.
– Nemsokára megsülnek és a rizs is mindjárt kész – mondta Kasumi, aki valószínűleg észrevette a kis féldémon szimatolását. – Éhes vagy?
– Nem! – vágta rá Inuyasha, de már inkább csak megszokásból. Ő ugyan nem fog alamizsnáért kuncsorogni. Ám az az áruló gyomra megkordult, meghazudtolva a szavait. Kasumi halkan felnevetett, mire a fiú kutyafülei megrezzentek. – Ne nevess, asszony!
Kasumi mosolyogva csóválta a fejét és Inuyasha tudta, hogy a lány átlátott rajta. Igen, éhes volt, de nem akarta ezt hangosan kimondani. Nem akarta, hogy esetleg a másik ezt kihasználja. Inuyasha mérgesen elfordult. Az utóbbi két évben kezdett egy falat húzni a szíve köré és igyekezett úgy tenni, mint akit senki és semmi nem érdekel a világon. Önkéntelenül is meg akarta védeni saját magát a csalódásoktól, de ezt nem fogalmazta meg magában szavakkal is. ”

Az eddigi fejezeteket itt találjátok:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653

Halihó!

Elkészült a Halloweenes Inuyasha novellám, amit AO3-mon, Merengőn és Wattpadon is olvashattok.
Kellemes Halloweent Kívánok Mindenkinek! ^^

Wattpad: https://www.wattpad.com/1489757022-inuyasha-novell%C3%A…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/60215161

Halihó!

Éppen egy Halloweenes Inuyasha novellát írok és hoztam belőle egy kis részletet.

„– Mit keresel itt? – tette fel mégis a szokásos kérdést, hátha Inuyasha valami mást válaszol. De előre tudta a választ.
– Érted jöttem. Azt mondtad, hogy három nap és visszajössz és ma van a harmadik nap. Gyere, menjünk! – Inuyasha csak ekkor vette észre a tököt Kagome kezében. Megszimatolta és a lányra nézett. – Ez ehető?
– Nem, ez egy halloweeni tök és nem ehető. Mérgező és nem megyek vissza, csak holnap. Ma Halloween van – jelentette ki a lány, bár jól tudta, hogy a fiú a felét sem érti a dolognak.
– Hallo…ween? – kérdezte Inuyasha miközben félredöntötte a fejét és megmozgatta a füleit, mint mindig, ha valamit nem értett. Utóbbit Kagome nagyon aranyosnak találta. A másik szemmel láthatóan nem értette, mit jelent ez a szó.
– Igen, Halloween, ez egy ünnep, ami nálatok még nem létezik – válaszolta a lány és elindult a ház felé. Le akarta már tenni a tököt, kezdett túl nehéz lenni. Látta, hogy Inuyasha magyarázatra vár. – Halloweenkor feldíszítjük a házat, töklámpást faragunk és ijesztő jelmezekbe bújva szórakozunk. Ez a halottak ünnepe. Régen azt hitték az emberek, hogy ilyenkor a holtak szellemei visszajönnek az élők világába, ezért töklámpásokat faragtak, hogy azok mutassák az utat az elhunytaknak. Az ijesztő jelmezek pedig arra szolgáltak, hogy az ártó szellemek ne tudják megkülönböztetni az élőket a holtaktól. De ma már senki sem hisz ilyesmikben és az ünnep átalakult szórakozássá.
– Bah! – Inuyasha felhorkant. – A holt lelkek nem járnak vissza! A démonok meg úgyis kiszagolják a halandókat, akármilyen maskarát is húznak.”