Fanfiction zóna

Andro 
Fanfiction

Megérkezett a friss fejezet! Elnézést, hogy ennyit kellett rá várni. A mostani fejezetben elhintek néhány információmorzsát Ursa és persze Miya múltjáról is. De inkább Ursa van a középpontban. Az építő jellegű kritikákat előre is köszönöm! :)

"– Valami baj van, kis felség? – Miyát Wang Ying hangja hangja rángatta ki a gondolatai közül. Megrázta a fejét, majd szembefordult a férfival. – Valami aggasztja, hercegnő?
– Csak régi emlékek – válaszolta szelíden Miya. – Hinát és Hanát nézve eszembe jutottak a palotabeli régi idők, amikor megismerkedtem Ursával. Mintha egy élettel ezelőtt lett volna. Annyi minden történt az elmúlt években, hogy az emlék már távolinak tűnik, szinte álomnak, hogy egykor a Tűzpalota lakói voltunk. Néha eszembe jut, ha akkor nem történik meg az a bizonyos esemény, ma Ursa vajon milyen lenne."

https://www.wattpad.com/930390232-elt%C3%B6r%C3%B6lt-j%…

Kapcsolódó filmek: Avatár – Aang legendája (2005–2008)

Avatár – Aang legendája (2005–2008)

Gothic01 
Fanfiction

Harry Potter – Gyűrűk Ura crossover

Albus Dumbledore lázas igyekezettel lopakodott az irodájába vezető folyosón. Amióta igazgatóvá vált, egyszer sem volt alkalma a publikus bejáratot használni – azzal a szemrevaló kőszörnnyel az ajtó előtt, amit szándékában állt elvarázsolni, hogy kellemes dalokat énekeljen a bebocsátásra váróknak – , és rövidesen belátta, nem a mai volt a megfelelő nap a hagyomány megszakítására. Vagy nem a tavalyi volt a megfelelő karácsony, hogy visszaadja a Potter-fiúnak James láthatatlanná tévő köpenyét…
Ugyanis egyáltalán nem fért bele a délután hátralévő részére felállított terveibe a feldúlt kollégákkal való hadakozás.
– Dumbledore professzor!
McGalagony professzor és Piton professzor az eltökéltség kérlelhetetlen szobraiként strázsáltak az irodához vezető csigalépcsőnek otthont adó boltív két oldalán. Dumbledore pontosan tudta, miről, jobban mondva kiről akartak beszélni, de szorította az idő.
„Ahogy a diák szleng tartja; majd lerázom őket”, gondolta.
McGalagony professzor nem várt sokat, hogy belekezdjen a mondókájába, épp csak a hallótávolság átlépését.
– Professzor úr, én lennék az utolsó, aki megkérdőjelezi ragyogó elméjét, de egészen biztos benne, hogy…
– Ehhez képest nem is olyan rég az elsők között adott hangot neki, hogy fatális tévedés lenne a Dursley családnál elhelyezni az ifjú Harry-t – hadarta Dumbledore, feltűnően a kőszörny felé lavírozva.
– Ezt minden tisztelettel kénytelen is vagyok fenntartani annak fényében, hogy majdnem meghiúsult Potter felvétele az iskolába a levelei figyelmen kívül hagyása, és a menekülésük miatt!
Piton professzor egyelőre szótlanul figyelte a kibontakozó eszmecserét, de az arcára volt írva, hogy cseppet sem bánta volna azt a kimenetelt, amiben Harry Potter a Privet Drive-on marad – és csakúgy mint az elmúlt tizenegy évben, ezután is csak a bárgyú nagynénje és annak férje idegein zongorázik.
– Kis zökkenők bármikor adódhatnak. Legalább levegőztek egy kicsit a baglyok.
McGalagony nem hagyta magát megzavarni a közjátékkal, visszatért az eredeti kérdéséhez:
– Professzor úr, biztos Ön benne, hogy Gilderoy Lockhart a legalkalmasabb a sötét varázslatok kivédése tárgy tanítására? Az-az ember egy médiatermék! Ráadásul a tanári szobát is lilára óhajtja festettetni, és ez még csak egy a szükségtelen specifikus igényei közül.
– Lilára? – ez a gondolat egy pillanatra megakasztotta Dumbledore-t. – Ne legyen borúlátó, Minerva! Ez még mindig jobb, mintha rózsaszínre vágyna. De továbbíthatja neki, hogy nem kapja meg a lila falakat, a kastély autentikus jellegének a fenntartása elsőrendű. Ha más, nincs, akkor én…
– Lenne még más, igazgató úr – ragadta meg az alkalmat a bekapcsolódásra Piton. – Bátorkodtam utánanézni Lockhart legutóbbi utazásainak, nehogy a tavalyi… szerencsétlen események megismétlődjenek valamilyen formában, és aggaszt Lockhart szakmai hitelessége. A kényszeres szenzációhajhászásától eltekintve is. Nem vennék rá mérget, hogy kellően helyt tudna állni a pozíciójában. Különösen vész esetén.
– Perselus, az én hitvallásom, hogy hagyni kell, hogy a gyerekek rájöjjenek bizonyos dolgokra… maguktól. Lockhart az erre nevelésükben fantasztikus segítség lesz. Most pedig, ha megbocsájtanak halaszthatatlan megbeszélésen kell részt vennem! Ne zavarjanak!
Dumbledore gyorsan elmotyogta a kőszörnynek a jelszót, és lobogó talárral, majdhogynem felsprintelt a mozgásba lendülő lépcsőn, hogy még azelőtt csattanjon a háta mögött az irodája ajtaja, mielőtt újabb marasztaló szavak érnék utol.
A magukra maradt McGalagony és Piton egy darabig révetegen nézték az igazgató hűlt helyét, végül McGalagony a bájitaltan tanárhoz fordult:
– Vajon mi lehetett ennyire fontos?
– Szerintem csak mugli-szappanoperákat néz már megint – válaszolta epésen Piton.
– Nem úgy volt, hogy Rabszolgasorsnak elfogytak a részei?
– Említést tett róla, hogy latba vetné a befolyását a második évad megszületéséért…

***
Dumbledore ezalatt már tüzet gyújtott a kandallóban, bekészített a kedvenc fotelja melletti asztalkára egy doboz bonbont, és a mellkas-magasságban lebegő Merengőbe merítette a fejét. A zavaros folyadék pillanatokon belül kitisztult, és alakot öltött előtte egy hórihorgas, busa szemöldökű, szakállas alak.
– Üdvözöllek, Saruman! – köszönt mosolyogva Dumbledore.
A másik varázsló bizonyára úgy ítélte, eltekinthet a világok közötti konferenciabeszélgetés írott és íratlan udvariassági szabályaitól. Az üdvözlés viszonzása és a bevezető csevej helyett a közepébe vágott, ezzel a rossz hangulatban lévő Pitonra emlékeztette:
– Dumbledore, nekem továbbra is aggályaim vannak, hogy egy ilyen kapcsolattartás nem fog-e helyrehozhatatlan károkat okozni a világaink tér-és időszerkezetében. Akármilyen erő, akármilyen céllal is választotta szét őket, élek a balga feltételezéssel, hogy OKA VOLT RÁ.
– Mondtam már, hogy hívj Albusnak!
„Pont olyan, mint Gandalf”, füstölgött magában Saruman a mágikus vonal másik oldalán, Középföldén. „Annyira lehet fenntartani és a lényegre irányítani a figyelmét, mint egy először vásározó kisgyereknek.” Így, hát hasonló taktikát is alkalmazott, szigorúan bámult a kristálygömbből őt szemlélő ugyancsak ősz és ugyancsak szakállas kollégájára.
– Ha ezzel az ártalmatlan kísérlettel a pusztulásba löknénk a világainkat, gondolom, már a kapcsolat létrejöttekor megtörtént volna ez – válaszolt derűsen Dumbledore a Roxfortból. – Mégis itt vagyunk. Semmi sem áll az útjába, hogy tovább vizsgáljuk a jelenséget, és kielégítsük a tudásszomjunkat a tapasztalatcseréink által. Ha ez nagyobb megnyugvást ad, akkor tudomásomra jutott, hogy egy különleges férfi egy kis kék fülkével utazik már az idők kezdete óta a világok között és az idősíkok között. Sokkal bonyolultabb időmágiát használ, mint amit a mi Minisztériumunk biztonságosnak ítél. Mégis itt vagyunk – ismételte önmagát. – És tényleg, hívj nyugodtan Albusnak!
– Igazán megnyugtat, Albus, hogy a mi világunk számtalan gonosz erején túl még bármikor a nyakunkba hullhat ez a kék fülkés ember is.
– Ez a beszéd! De, hol van Gandalf? Nem látom.
– Mögöttem, a heverőn – Saruman félrehúzódott, hogy Dumbledore lássa szóban forgó tárgyat és a terhét. – Tegnap túl sok sört ivott a hobbitok fesztiválján, és még kótyagos.
Gandalf a hallottak konstatálásaként motyogott a háttérben.
– Ez most üdvözlés volt, vagy reprodukciós tevékenységre való felhívás egy sárkánnyal? – hezitált Dumbledore.
– Válaszd, amelyik kedvedre valóbb lenne! – zárta rövidre a dilemmát Saruman.
– Rosszul néz ki…
– Láttad volna tegnap! Egy szál süvegben találtak rá a patakparton. Beleejtette a vízbe a pipáját, és miközben kereste, valamiképp elvesztette a ruháit.
– Eltévesztett egy varázsigét?
– Nem, állandóan beleakadt a vízi növényzetbe, ezért megvált tőle.
– Elég legyen most már a különféle kínos anekdotákból! – tett egy meddő kísérletet Gandalf a méltósága maradékának a megóvására. Feltápászkodott a heverőről, és dülöngélve Saruman kristálygömbének a talpazatához vánszorgott. – Arról beszéljünk, hogy hányadán áll a teóriád a sötét varázslatok kivédése tantárggyal kapcsolatban, Albus.
– Eddig kétségbe vontam, hogy Voldemort átkot bocsájtott rá, de eljött a homály eloszlatásának az ideje.
– Találtál egy bolondot, akit a tudta nélkül bevonhatsz a tesztbe?- kérdezte Gandalf.
Dumbledore kihúzta a fejét a Merengőből, és a bonbonos doboz széle alól kikandikáló jelentkezési levélre pillantott, amit Gilderoy Lockhart küldött neki. Mellékelt hozzá egy dedikált fotót is, amin arcizomkínzóan szélesen vigyorogva integetett egy seprűről.
Dumbledore visszamerült a Merengőbe.
– Igen… úgy is mondhatjuk.
– Csak nem az a férfi az, akit a bűntudatán keresztül zsarolgatsz, hogy pesztrálja a kiválasztott-kölyköt, és kémkedjen a Rendnek? – kérdezte Saruman.
– Ejnye, Perselus sokkal értékesebb annál, minthogy a sötét varázslatok kivédése tantárgy közelébe engedjem. Egyébiránt ez nem zsarolás, pusztán… személyiségfejlesztés! Elérem, hogy rátaláljon a helyes útra, vezekeljen a múltbéli hibáiért, és eközben még… karitatív munkát is végezzen.
– Ez úgy hangzott, mint egy anonim függők csoportjának a szlogenje.
– Nem hiába ilyen elkötelezett, az eltévelyedett lelkek a gyengéi – jegyezte meg sokatmondóan Gandalf.
– Ezt úgy mondod, mintha valamilyen betegség lenne – méltatlankodott Dumbledore. – Pedig másként Saruman se lehetne itt közöttünk, és a kamarazenekarunkban is létszámhiány állna fenn.
A zenekaruk említésére Gandalf szeme felcsillant.
– Jut eszembe, mikor próbáljunk?
– Szerintem Albusnak az új tanév kezdetekor túl sok dolga lesz ahhoz, hogy legyen ideje zenélgetni…
Saruman szokásához híven megpróbált úgy tenni a másik két varázsló előtt, mintha ő nem élvezné a közös munkát. Pedig annyira átlátszó volt az is, ahogy az egységes fellépő ruha ellen kapálózott; mintha hajlandóak lennének elhinni neki, hogy a napsárga, rojtos talárban úgy érzi magát, mint egy óriási pitypang. Egy ki nem mondott igazság lapulhatott a háttérben: a lámpaláz. De ez majd feloldódik, amikor fellépnek az egész iskola előtt a Nagyteremben… csak Dumbledore vár még a bejelentéssel, hogy átütőbb erejű legyen a meglepetés.
– Ne aggódj, idén nem őrzünk semmilyen felfoghatatlan erejű varázstárgyat, ami még a varázslók bankjában sincs biztonságban, a pontversenyt pedig már rutinból csináljuk.
– Piton biztosan tombol, amiért az évzárón kiosztottál egy csomó jutalompontot, amivel megfordult az állás, és a griffendél nyert – pedzegette Gandalf.
– Ó, az kétségtelen! – Dumbledore izgalmában a tenyereit dörzsölgette. – Alig várom, hogy bosszúból elkezdjen büntetőpont-záport szórni a griffendélre, és indokolatlan jutalompontokkal húzhassam cserébe! McGalagony professzor szerint ugyan nevetséges, amit csinálunk, Flitwick és Bimba meg már letettek róla, hogy labdába rúgjanak… de nem hagyom, hogy elrontsák a mókát.
– Ha már móka… hol vannak azok a szaftos emlékek, amiket ígértél?
– Á, mindjárt hozom a fiolákat! – ígérte Dumbledore. – Az egyiken Frics úr rányitott egy párra a szertárban, micsoda botrány lett belőle a tavaly előtti hetedévesek között! A lány mardekáros, a fiú griffendéles. Annyira szégyelli mindkét ház, hogy tavaly már nem is emlegette senki.
– Ezekre az emlékekre hogyan teszel szert? – érdeklődött Saruman.
– Tudjátok, karácsony környékén panaszkodtam, amiért meg kell válnom a láthatatlanná tévő köpenytől… eddig éjszakánként a különféle körletek között járkáltam benne, ha nem tudtam aludni, és begyűjtöttem a napok eseményeit.
– Azóta felhagytál a gyűjtéssel?
– Dehogy, csak kénytelen vagyok most már hopponálni, és így nagyobb a kockázat, hogy meglátnak. Legutóbb is alig tudtam bemagyarázni Madam Hoochnak, hogy csak álmodik…

Kapcsolódó filmek: A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége (2001) · Harry Potter és a bölcsek köve (2001) · Ki vagy, doki? (2005–) · Rabszolgasors (1976–1977)

A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége (2001) Harry Potter és a bölcsek köve (2001) Ki vagy, doki? (2005–) Rabszolgasors (1976–1977)

14 hozzászólás
Valentine_Wiggin 
Fanfiction

Már régebben osztottam meg ezeket az írásokat, de elfelejtettem ide is linkelni őket. A Star Wars-szal kapcsolatban egy elég rendes válságom volt az utóbbi időben, de úgy döntöttem, túl kell jutnom rajta, mert túlságosan szeretem az univerzumot ahhoz, hogy ne dolgozzak vele… és voltak olyanok is, akik bíztattak, hogy próbálkozzak befejezni a megkezdett projektjeimet.
Mindkét írás oneshot, az egyik a Skywalker kora egyik utolsó jelenetének átértelmezése/azon keresztül egy tribute a Skywalker sagának és a Clone Wars-Rebels párosnak. Még a film megnézése után kezdtem el, de csak nagyjából két hete értem a végére:
https://www.wattpad.com/917235247-hangok/

A másik mondhatni a „Vihar előtt” univerzumom (headcanon KOTOR sztori, női, világos oldali Revan és női, világos oldali Exile – a fő történet a Mandalór háborúkról szól) egyik kiegészítő, gyakorló részlete. Ennek a címe „Freedon Nadd kardja” és bár nem elsősorban romantikus, azért Atton/Exile szál érzékelhető benne.
https://www.wattpad.com/story/230466760-freedon-nadd-ka…
Ez utóbbiból hoztam egy kis részletet is:
"- Mical mesélt arról, hogy megpróbáltak eltéríteni – bólintott Meetra. – És arról is, hogy ellenálltál.

– Ó, a Kölyök már megint a szent, aki nem mocskol be engem! – Atton keserűen felnevetett, Meetra pedig látványosan visszanyelte a megjegyzést, hogy igazán elengedhetné már a fiatalabb férfi torkát. – Azt gondolom elfelejtette említeni, hogy majdnem elbuktam. – Meetra nem felelt, csak kíváncsian fürkészte a férfi arcát. – Nem a sithek szövege miatt. Az szégyenteljes volt, én is tudnék jobbat kitalálni – itt egy pillanatra átsuhant az arcán egy árnya a jellegzetes félmosolyának. – De maga a templom… olyan volt, mint egy hang, mint egy… második lelkiismeret. Megtalálta azokat a részeimet, amiket a leginkább gyűlölök, és elfogadta, sőt, dicsérte őket. Azt mondta, hogy amit elkövettem, nem bűn – megpróbálta elvenni a kezét Meetráéból, aki azonban nem engedte el, hanem bátorítóan megszorította. – Egy undorító féreg vagyok Meetra. Tudom, hogy az vagyok. És csak a halvány gondolata annak, hogy nem kell együtt élnem a tudattal… egy pillanatig úgy éreztem, megérné, hogy még rosszabb legyek. Az a kard pedig eszembe juttatja, minden percben a fülembe visítja, hogy milyen közel voltam egy újabb bukáshoz."

Kapcsolódó filmek: Csillagok háborúja IX. – Skywalker kora (2019)

Csillagok háborúja IX. – Skywalker kora (2019)

Andro 
Fanfiction

Halihó! Nos, megérkezett a „Homonculusszal az élet” c. Fullmetal Alchemist fanficem immáron tizenkilencedik fejezete. Az építő jellegű kritikákat örömmel fogadom.

„Kimblee kényelmesen hátradőlt az ülésen, és éppen arra készült, hogy szétnyissa az újságot, amit az egyik kölyöktől vásárolt, amikor valaki halkan megköszörülte a torkát. A férfi felnézett, és tekintete megakadt az előtte álló, meglehetősen csinos hölgyön. A nő talán a húszas évei végén járhatott, rövid fekete haja, gyönyörű, sötét tekintete volt. Elegáns, hosszú, lila színű ruhát hordott, amely nagyon jól mutatott kecses termetén.”

https://www.wattpad.com/926740174-homonculusszal-az-%C3…

Kapcsolódó filmek: Fullmetal Alchemist – A bölcsek kövének nyomában (2003–2004)

Fullmetal Alchemist – A bölcsek kövének nyomában (2003–2004)

Andro 
Fanfiction

Hosszú idő után megérkezett a friss fejezet. Remélem, már vártátok, és elnézést, amiért hónapokig nem raktam fel friss fejezetet. Az építő jellegű kritikákat előre is nagyon szépen köszönöm! :)
Igen, itt van a „Lány a Kapun túlról” c. FMA ficem immáron huszonhetedik fejezete.

"– Te meg ki vagy? – A hangra Alice megfordult, és szembetalálta magát a nővel.
– Ne bántsa Alice-t, mester! – szólalt meg Ed. – Neki semmi köze az egészhez!
– Mester?! – döbbent meg Alice, miközben jobban megnézte magának az előtte álló személyt. – Ő lenne a tanárotok? – Végre magához tért az első döbbenetből. – Örvendek! Alice Morrison vagyok, és nem vagyok alkimista – nyújtott kezet udvariasan, remélve, hogy nem kerül bajba. Utálta a bajokat."

https://www.wattpad.com/918133607-l%C3%A1ny-a-kapun-t%C…

Kapcsolódó filmek: Fullmetal Alchemist – A bölcsek kövének nyomában (2003–2004)

Fullmetal Alchemist – A bölcsek kövének nyomában (2003–2004)

Valentine_Wiggin 
Fanfiction

Egy régi beszélgetésem során @Cendrillon0002-nal, kiveséztük az Elsüllyedt világok Doboló ember epizódját, és emlegettük, hogy kellene valami indoklás az OOC pillanatokra. Bennem épp túltengenek a kreatív energiák, úgyhogy úgy döntöttem, írok egy kis „fix-it” sztorit, ami valamennyire talán helyrepofozza. Remélem, sikerült tartanom a hangulatot, nem írtam még Elsüllyedt Világokkal, de ezt tudtam kihozni a helyzetből :D

A cím „Mikor a dobszó elhallgat”:
https://www.wattpad.com/916843316-mikor-a-dobsz%C3%B3-e…

Kapcsolódó filmek: Elsüllyedt világok (1985–1987)

Elsüllyedt világok (1985–1987)

9 hozzászólás
Hirdetés
Valentine_Wiggin 
Fanfiction

Megérkezett a Nyomok a hóban 30. fejezete is. Kicsit rövidebb, de már elérünk a Satsuma felkelés idejébe. Jó szórakozást kívánok hozzá!
https://www.wattpad.com/912081302-nyomok-a-h%C3%B3ban-3…

És itt egy kis részlet is, kedvcsinálónak:
"- Sokat hallottam magáról. Az egykori Aizu tartományt szolgálta, nem igaz?
– Mondhatjuk, igen.
– Jó látni, hogy nem mindenki tart a lázadókkal, aki még a kardot részesíti előnyben.
Saitót elfogta a heves vágy, hogy megszakítsa a beszélgetést, de szerencsére, mielőtt meg kellett volna szólalnia, Hagiwara folytatta.
– A csapata százhét főből áll. Kihívás lesz hatékonyan kezelni őket, veteránok és fiatalok is akadnak köztük.
– Közelharcosok?
– Néhányan – bólintott a férfi. – Akadnak köztük kardforgatók, különösen az idősebbek között, de sokan tüzérségi iskolát végeztek. Saigo maga sem veti meg a lőfegyverek használatát, így nekünk is fel kell készülnünk rá.
Saito komoran bólintott. Tisztában volt azzal, hogy az ágyúk és puskák immár megkerülhetetlen eszközeivé váltak a háborúnak, de mégis, képtelen volt leküzdeni az alapvető viszolygást tőlük. Még mindig gyávább, személytelenebb, alantasabb harcmodornak tűnt távolról lelőni az ellenséget, mint szemtől szemben megküzdeni vele."

Kapcsolódó filmek: Hakuouki: Kyoto Ranbu (2013) · Hakuouki: Shikon Soukyuu (2014)

Hakuouki: Kyoto Ranbu (2013) Hakuouki: Shikon Soukyuu (2014)

Valentine_Wiggin 
Fanfiction

A közhiedelemmel ellentétben a Nyomok a hóban c. Hakuouki ficemről nem mondtam le teljesen, sőt. Igazság szerint elfogott az az érzés, hogy költői lenne a záróvizsga után rövid időn belül befejezni – hiszen annak idején érettségi időszakban kezdtem el írni ezt a történetet. Vagyis most meghoztam a 29. fejezetet. A fülszövegben már emlegettem, hogy a Saito x történelmi alapú OC párosításon kívül Kazama x Chizuru kerül elő, és ebben a fejezetben ők is cameóznak egyet:
https://www.wattpad.com/910720548-nyomok-a-h%C3%B3ban-2…

"Ahogy elmerült a gondolataiban, egyszer csak lépteket hallott a háta mögül. A férfi is nyugati öltözetet viselhetett, felismerte a csizmák jellegzetes csiszatolását a kavicsokon, és egy pillanattal később már azt is tudta, ki érkezett. Mély, kissé unott és gúnyos hangot hallott.
– Úgy látom a sógunátus kutyája talált egy új gazdát.
Saito nyugalmat erőltetett magára. El akarta kerülni ezt a találkozást, és így, hogy megtörtént, azt akarta, hogy minél gyorsabban vége legyen. Kazama talán nem volt rosszindulatú, talán tényleg segítette Chizurut, de a céljai aligha változtak, és a férfi sejtette, hogy bármi elárulhatja előtte, mi is ő. Az azonnali óvatossághoz pedig gyorsan társult az ingerültség is – ezt a megvető gúnyt nehezen viselte a büszkesége.
– Kazama Chikage – fordult meg, és épphogy fejet hajtott… inkább volt ideges biccentés, mint tényleges üdvözlés. – A kutya a gazdájához hű, a farkas a hitéhez."

Kapcsolódó filmek: Hakuouki: Kyoto Ranbu (2013) · Hakuouki: Shikon Soukyuu (2014)

Hakuouki: Kyoto Ranbu (2013) Hakuouki: Shikon Soukyuu (2014)

7 hozzászólás
Andro 
Fanfiction

Megérkezett a friss fejezet! Az építő jellegű kritikákat örömmel várom. :)
Igen, folytatódik „A hercegnő és a tolvaj” c. Yu-Gi-Oh – Duel Monsters fandomú történetem is. :)

"– A nevem Meritré – mondta a lány, miközben a kulcsokat próbálgatta. A másodiknál kattant a bilincs a fiú jobb kezén. – A tiéd?
– Harun – morogta kelletlenül a fiú, miközben jobban megnézte magának a lányt. – Már értem, hogy Bakura miért akart magával vinni. Tényleg csinos jószág vagy.
– Hé! Ha ilyeneket mondasz, a végén itt hagylak! – sziszegte Meritré. – Nem vagyok jószág és… Bakura tényleg beszélt rólam? – kérdezte meglepetten.
– Elég sokat – vigyorodott el pimaszul Harun. – Állandóan téged emlegetett, én meg kíváncsi lettem, mégis miféle nőszemély szédítette meg dicső királyunkat annyira, hogy ostoba módon nem tud kiverni a fejéből. Sosem láttam még ilyennek, és azt kell mondjam, tényleg kivételes egy leányzó vagy te, Meritré hercegnő.
Meritré nem szólt egy szót sem, de a keze megremegett, a szíve hevesebben vert és érezte, hogy vér szökik az arcába. "

https://www.wattpad.com/903715721-a-hercegn%C5%91-%C3%A…

Kapcsolódó filmek: Yu-Gi-Oh! (2000–2004)

Yu-Gi-Oh! (2000–2004)

Andro 
Fanfiction

Végre megérkezett a friss fejezet! És itt már kezdenek igencsak beindulni a dolgok.
Igen, megérkezett az „Eltörölt jövő” c. az Avatar – Aang legendája fandomú írományom következő fejezete.

"– Gyerünk Aang! Ha engem sem tudsz legyőzni, hogy fogsz megküzdeni Ozaijal? – kérdezte Ursa, miközben kezében tűzpengék jelentek meg. – Úgy tűnik, mégsem vagy olyan erős, mint hittem. Egy senki vagy, szánalmas, gyenge és értéktelen! Gyerünk, küzdj, ha van merszed!
Aang felállt, és szelet küldött Ursára, akit megtántorodott, repült néhány métert, de térden ért földet. Aang nekitámadt, egy sziklát dobott felé, amit a lány könnyedén kikerült. Majd vízostorral próbálkozott, amelyre tűzostor volt a válasz. "

https://www.wattpad.com/889596693-elt%C3%B6r%C3%B6lt-j%…

Kapcsolódó filmek: Avatár – Aang legendája (2005–2008)

Avatár – Aang legendája (2005–2008)