Fanfiction zóna

Halihó!

Elkészült a Múltban járó emlékek c. Inuyasha fanficem folytatása. Figyelem, extra hosszú a fejezet! Jó olvasást kívánok!

**Tartalom: **A múltbeli részben eljön a hónap azon éjszakája, ami Inuyasha számára a legrémisztőbb mind közül. Ám Kasumi egy egészen érdekes módszerrel próbál segíteni a kis féldémonnak, hogy ne rettegjen. Valamint kiderül, honnan származik Inuyasha legendás Acélkarmok támadása.
A jelenben Kagome és Inuyasha a könyvtárban kutakodnak és egy igen érdekes információra bukkannak. Azonban segítségre van szükségük, de szerencsére tudnak kihez fordulni.

Wattpad: https://www.wattpad.com/1497907342-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653/chapters/155239282

Halihó!

Készül a „Múltban járó emlékek” c. Inuyasha fanficem következő fejezete. De hozok egy kis ízelítőt belőle:

„– Meséljek valamit? – kérdezte hirtelen Kasumi, Inuyasha szemében pedig érdeklődést csillant. – Sok mesét tudok, talán olyat is, amit nem ismersz.
– Nem vagyok már gyerek! – csattant fel a kis féldémon, de a hangjából ki lehetett hallani, hogy nem így gondolja. Az édesanyja sokat mesélt neki mindenféléről. Démonokról, istenekről, távoli helyekről és csodás kalandokról. – Nincs szükségem mesékre! – közölte, majd a fejét is elfordította, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Őt ugyan nem fogják lekenyerezni holmi buta, kisgyerekeknek való történettel!
– Ó, ezt sajnálattal hallom – sóhajtott fel Kasumi. – Pedig ebben a mesében van egy hatalmas, sötét erdő, egy gonosz démon és egy bátor hős is. Biztos nem akarod hallani?
Inuyasha szerette az izgalmas történeteket, mint minden gyerek. Hogyne szerette volna? És ebben még egy hős is volt, aki nagy valószínűséggel démonokat öl. Viaskodott magában, mert nagyon kíváncsi volt a történetre, de mégsem árulhatta el. Végül a kíváncsisága győzött.
– Jól van, akkor meséld el! – mondta nagy kegyesen a gyerek, mintha nem érdekelné az egész, miközben tűkön ült a kíváncsiságtól. Régen hallott már mesét, de inkább elharapta volna a nyelvét, semmint ezt bevallja.”

Az eddigi fejezetek itt olvashatóak:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653

Halihó!

Elkészült a „Múltban járó emlékek” c. Inuyasha fanficem harmadik fejezete, remélem, már vártátok. Vajon Inuyasha bízhat a megmentőjében? A múltbeli részből kiderül. A jelenben pedig Kagoménak egy jó ötlete támad, amivel talán ő és Inuyasha Kasumi nyomára bukkanhatnak.
Kellemes olvasást kívánok! :)

Wattpad: https://www.wattpad.com/1491164811-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653/chapters/153873409

Halihó!

Elkezdtem írni a Múltban járó emlékek harmadik fejezetét és hoztam belőle egy kis részletet:

„Felnézett a fekhelyéről, mert bár ülni már tudott, de a járás még nem nagyon ment neki. Kasumi éppen gyümölcsöt hámozott, a főzőhely tüze körül pedig nyársra húzott, megpucolt halak pirultak egy kevés sóval bedörzsölve. Egy edényben pedig rizs főtt. A só és a rizs Inuyasha számára olyasmi volt, amihez ritkán jutott hozzá, de Kasuminál még maradt egy kevés. Úgy tűnt, a lány semmi kivetnivalót nem lát benne, hogy amije van, megossza a kis féldémonnal. Inuyasha szimatolni kezdett és az ösztönei úgy találták, hogy azok a halak hamarosan készen lesznek. Tehát a közelben egy tónak, vagy legalábbis egy folyónak lennie kellett. Inuyasha felemelt fejjel újfent beleszagolt a levegőbe és meg is érezte a víz illatát a kunyhótól nem túl messzire. Igaza volt, volt ott egy folyó.
– Nemsokára megsülnek és a rizs is mindjárt kész – mondta Kasumi, aki valószínűleg észrevette a kis féldémon szimatolását. – Éhes vagy?
– Nem! – vágta rá Inuyasha, de már inkább csak megszokásból. Ő ugyan nem fog alamizsnáért kuncsorogni. Ám az az áruló gyomra megkordult, meghazudtolva a szavait. Kasumi halkan felnevetett, mire a fiú kutyafülei megrezzentek. – Ne nevess, asszony!
Kasumi mosolyogva csóválta a fejét és Inuyasha tudta, hogy a lány átlátott rajta. Igen, éhes volt, de nem akarta ezt hangosan kimondani. Nem akarta, hogy esetleg a másik ezt kihasználja. Inuyasha mérgesen elfordult. Az utóbbi két évben kezdett egy falat húzni a szíve köré és igyekezett úgy tenni, mint akit senki és semmi nem érdekel a világon. Önkéntelenül is meg akarta védeni saját magát a csalódásoktól, de ezt nem fogalmazta meg magában szavakkal is. ”

Az eddigi fejezeteket itt találjátok:

Wattpad: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/59354653

Halihó!

Elkészült a Halloweenes Inuyasha novellám, amit AO3-mon, Merengőn és Wattpadon is olvashattok.
Kellemes Halloweent Kívánok Mindenkinek! ^^

Wattpad: https://www.wattpad.com/1489757022-inuyasha-novell%C3%A…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

AO3: https://archiveofourown.org/works/60215161

Halihó!

Éppen egy Halloweenes Inuyasha novellát írok és hoztam belőle egy kis részletet.

„– Mit keresel itt? – tette fel mégis a szokásos kérdést, hátha Inuyasha valami mást válaszol. De előre tudta a választ.
– Érted jöttem. Azt mondtad, hogy három nap és visszajössz és ma van a harmadik nap. Gyere, menjünk! – Inuyasha csak ekkor vette észre a tököt Kagome kezében. Megszimatolta és a lányra nézett. – Ez ehető?
– Nem, ez egy halloweeni tök és nem ehető. Mérgező és nem megyek vissza, csak holnap. Ma Halloween van – jelentette ki a lány, bár jól tudta, hogy a fiú a felét sem érti a dolognak.
– Hallo…ween? – kérdezte Inuyasha miközben félredöntötte a fejét és megmozgatta a füleit, mint mindig, ha valamit nem értett. Utóbbit Kagome nagyon aranyosnak találta. A másik szemmel láthatóan nem értette, mit jelent ez a szó.
– Igen, Halloween, ez egy ünnep, ami nálatok még nem létezik – válaszolta a lány és elindult a ház felé. Le akarta már tenni a tököt, kezdett túl nehéz lenni. Látta, hogy Inuyasha magyarázatra vár. – Halloweenkor feldíszítjük a házat, töklámpást faragunk és ijesztő jelmezekbe bújva szórakozunk. Ez a halottak ünnepe. Régen azt hitték az emberek, hogy ilyenkor a holtak szellemei visszajönnek az élők világába, ezért töklámpásokat faragtak, hogy azok mutassák az utat az elhunytaknak. Az ijesztő jelmezek pedig arra szolgáltak, hogy az ártó szellemek ne tudják megkülönböztetni az élőket a holtaktól. De ma már senki sem hisz ilyesmikben és az ünnep átalakult szórakozássá.
– Bah! – Inuyasha felhorkant. – A holt lelkek nem járnak vissza! A démonok meg úgyis kiszagolják a halandókat, akármilyen maskarát is húznak.”

Halihó!

Meg is érkezett a Múltban járó emlékek második fejezete.
Ettől kezdve a fejezetek két részre lesznek osztva. Egy részük a múltban játszódik, egy másik a jelenben. A múltban játszódókat is E/3-ban írtam, mert nem tudnám őket E/1-ben írni. Remélem, ez nem gond.

Inuyasha múltban játszódó története kezdetét veszi. Nem indul fényesen, de bemutatkozik egy új karakter, Kasumi, aki… De inkább olvassátok el!

Közben a jelenben Kagome egy dilemmával szembesül, amit végül elég ügyesen old meg. De vajon mi lesz még ebből?

Linkek:

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…
Wattpad: https://www.wattpad.com/1482903720-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

A véleményeket szívesen fogadom, akár itt, akár bármely linknél. Jó olvasást kívánok! :)

Halihó!

Egy kis részletet hoztam az Inuyasha ficem második fejezetéből. Itt a múltban járunk, kétszáz évvel az anime történései előtt.

„– Mit fogtatok, fiúk? – hallatszott egy reszelős férfihang, majd hamarosan a hang gazdája is megérkezett. – No, nézd csak, a kis félvér jól megfuttatott minket, igaz-e? Nézzük, él-e még.
A férfi elhessegette a kutyát, majd lehajolt Inuyashához. A kis féldémon pont erre várt és sértetlen jobb kezének összes karmával morogva a férfi felé kapott. Sikerült is megkarmolnia a felé nyúló kezet, mire a férfi felüvöltött, de a másik kezével megragadta a gyermek grabancát és kissé felemelte, majd a földbe vágta. Inuyasha felnyüszített a fájdalomtól, de ez nem hatotta meg a támadóját.
– Rohadt, nyavalyás kis dög! – ordította a férfi. – Még van merszed belém karmolni, te állat?! Most megkapod a magadét!
Újra felemelte Inuyashát a nyakánál fogva, ezúttal eltartva magától, majd sérült kezébe egy vastag vasdarabot fogva, a gyerek arcát és gyomrát célozta meg. Inuyasha jobban bírta az ütéseket, mint egy vele egykorú embergyerek, de fáradt volt és legyengült. Érezte, ahogy az egyik karja egy reccsenéssel eltörik, egy, a homlokán levő sebből pedig vér csorog.
– Hé, agyon ne verd már, mert ha megdöglik, semmit sem fizetnek érte – hallatszott egy másik hang, egy öblösebb és testesebb.
– Nem aggódj, ezek jól bírják. Ha ledobnám egy hegy tetejéről, azt is simán túlélné ez a kis korcs – röhögött az első férfi. – Csak megruházom, hogy eszébe se jusson packázni velünk. Meg kell neki tanítani, hogy hol a helye, nem? Ráadásul a kis rühes megkarmolt, ezt csak nem hagyhatom megtorlatlanul.
A két férfi felröhögött, miközben Inuyasha félig öntudatlan állapotban lógott az első férfi kezében. Nem volt már ereje ellenkezni, túl sokáig üldözték és túlságosan kimerült ahhoz, hogy harcoljon. Hangosan pihegett, kis mellkasa sebesen emelkedett és süllyedt fel-le, ahogy próbált levegőhöz jutni. Fájt a feje, a karja, az egész teste és a szemét is alig tudta nyitva tartani.
– Egyébként szép kis példány, főleg a fülei miatt. Jó árat kapunk érte – mondta a második férfi. – Biztos megveszi valami gazdag földesúr, hogy mutogassa mint egy drága házi kedvencet. Régen tettünk szert ilyen csinos kis jószágra. ”

Az eddigi egy fejezet itt található: https://www.wattpad.com/story/377321350-m%C3%BAltban-j%…

Halihó!

Na, meg is jöttem a Múltban járó emlékek első fejezetével.
Történet röviden: Inuyasha kikönyörgi Kagométől, hogy hadd menjen el vele bevásárolni, amibe a lány végül belemegy. Az élelmiszerüzletben azonban Inuyasha egy ismerős illatot érez. Egy olyan ember illatát, aki már legalább kétszáz éve meghalt. Mikor Kagome kérdőre vonja a féldémont, Inuyasha nagy nehezen elmesél egy történetet a gyermekkorából. A történetben része van fájdalomnak, bizalmatlanságnak, félelemnek és egy Kagome korú lánynak, aki megmentette és meg is változtatt a kis féldémon életét. Miközben Inuyasha és Kagome az illat forrását keresik, úgy tárulnak fel egy év emlékei a fiú gyermekkorából is. De vajon a keresett lány valóban ugyanaz, akit Inuyasha ismert? És ha igen, vajon mit keres a XX. században?

A történet Inuyasha gyerekkorának egy évét vesézi ki, mivel arról úgyis alig tudunk valamit. A történet két szálon fog futni később, valamint megtartottam a démon kifejezést a magyar szinkronos szellem helyett.

Mivel a manga és anime története 1550 és 1560 között játszódik, a kétszáz évet így kell nézni. Inuyasha az 1300-as évek második felében találkozott a megmentőjével.

Wattpad: https://www.wattpad.com/1479908679-m%C3%BAltban-j%C3%A1…

Merengő: https://merengo.hu/viewstory.php…

Halihó!

Nos, nekiláttam életem első Inuyasha fanfictionjének is, ami a „Múltban járó emlékek” címet fogja viselni. Az első, még íródo fejezetből pedig íme egy kis részlet:

„– Hé, Kagome! – hallotta meg maga mögött Kagome Inuyasha hangját.
– Hm? – A lány hátrapillantott, ahogy Inuyasha besorolt mellé. A fiú a piros színű, tűzpatkány bundájából készült kimonót hordta, mint mindig. A füleit egy piros-kék-fehér baseball sapka fedte, ahogy akkor, ha a modern korban járt.
– Unatkozom – közölte a féldémon, mire Kagome sóhajtott egyet.
– Te könyörögted ki, hogy eljöhess velem bevásárolni. Miért nem maradtál akkor inkább otthon pihenni? – mondta a lány.
– Nem vagyok fáradt! – vágta rá ingerülten Inuyasha.
– Akkor játszhattál volna Buyóval, vagy Sotával. Esetleg segíthettél volna a nagyapámnak, vagy valami. Azt hittem, szeretsz velem lenni – sandított Kagome a fiúra.
– Mégis miért akarnék veled lenni, te hülye liba? – morogta Inuyasha és elfordult.
Kagome már visszavágott volna valamit, de észrevette, hogy a másik elpirult. Inuyasha arca olyan vörös volt, mint a kimonója színe, amitől a lány akaratlanul is elmosolyodott. Inuyasha zavarban volt, de inkább leharapta volna a saját nyelvét, mintsem bevallja. Igaz, hogy a fiú sokszor bunkó és tiszteletlen volt, alaptalanul féltékenykedett és a tiltások ellenére is utánament az iskolába, de volt egy nagyon kedves, gyengéd oldala is. ”