Tron, avagy a számítógép lázadása (Tron 1.) (1982) 67% 87★

Először láttam, aztán olvastam. Aztán megnéztem megint, aztán elolvastam újra. Azóta nézem.

Az újrázásokkal egyre inkább kitűnik, hogy a Disney már 1982-ben irigykedett a Star Wars sikerére, hisz már itt igyekeztek egy hozzá pofátlanul hasonló, fasiszta RENDSZER (Adolf Flynnler előtt itt volt nekünk Darth Windows.) ellen harcoló sci-fi világot bemutatni. (Nem csoda, hogy később megvették a konkurenciát.) A „másolni kívánt” franchise-zal ellentétben viszont anno nem aratott osztatlan sikert, ami nem is csoda, hisz több akkori műhöz viszonyítva is borzalmasan vontatott, 2-bites karakterekkel, gyerekesen bugyuta szövegkönyvvel, illetve jellegtelenül béna zenével. Tegyük azért hozzá, hogy a széria ezek többségében később sem fejlődött sokat, csak egyszerűen megtanultuk értékelni a gyengeségeivel együtt is. Amiben már kezdetekben erős volt, az a kreativitás (Itt persze programok világának működését értem, nem az említett koppintási kísérletet.) és a látvány. Utóbbi persze relatív, mivel pár évvel későbbi videójátékok is kategóriákkal szebb átvezető animációkkal bírtak, azonban egy teljes mozifilmet erre alapozni valóban nem lehetett kis teljesítmény / vállalkozás akkoriban. (Úgy olvastam, hogy az új technológia használata miatt még az Oscar-ról is kizárták a filmet, mert csalásnak számított.) Emellett idővel olyannyira ikonikussá vált ez a neonfényes univerzum, hogy máig ezt tekintjük a 80-as éveket meghatározó látványvilágnak.
Az is tény, hogy Jeff Bridges legendává vált Flynn szerepében, és imádom, hogy lényegében egy játékterem tulajdonosát tették meg főhősnek. (Mit meg nem adnék, ha léteznének még ilyen helyek, mint Flynn terme.) Az viszont csak az aktuális újranézéseknél esett le, hogy Alan / Tron figuráját alakító Bruce Boxleitner lett később a szintén pop-kult részévé vált Babylon 5 Sheridan-je is. Azt sem árt elfelejtenünk, hogy részben az itt bemutatott, hatalomra törő AI inspirálhatott olyan későbbi alkotásokat, mint Cameron Terminátora, vagy akár a Mátrix. (Ez már kicsit meredekebb feltételezés, de az átalakító sugár pedig talán még a Drágám, a kölykök összementek-et is megihlethette később, de ezt már tényleg csak zárójelesen jegyzem meg.)
Összegezve: A TRON a maga korának egy érdekes és merész kísérlete, ami így 40+ év távlatában nem öregedett túl jól. A befogadóbbak talán a folytatások fényében még értékhetik benne a 80-as évek báját, illetve az ötleteiben pislákoló zsenialitást, de valljuk be, hogy ezt már jó szívvel is csak egy közepes alkotásnak lehet nevezni.

ui.: Ezzel az újrázással döbbentem csak rá, hogy pontosan mit is jelent a TRON: Ares stáblistás jelenete… (Lassan ideje lenne pótolnom az animációs sorozatot is.)

Az én nagymérvű vizuális gondolkozásomnak nagy élmény volt a film, még akkor is, ha az ORF1-en láttam réges-rég.

Érdekes történet aból az időből, amikor a számítógépek még akkorák voltak, mint egy nagyobb hűtőláda.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy amit láttam, az animáció, vagy valami infra-fényre reagáló anyag, de a lényeg az, hogy a mai szemmel szörnyű látvány :D
Mégis nézhető, élvezhető film.

Nem sok jóra számítottam az itteni százalék alapján, de jobb lett, mint vártam. A látvány mai szemmel béna, olcsó, de az ötlet tetszett, és a játékban való megpróbáltatások is lekötöttek. Érdekes volt a 40+ évvel ezelőtti elképzeléseket látni az MI-ről, ami most aktuálisabb, mint valaha. Szerencsére ott még nem tartunk, hogy érzelmei legyenek, és a bosszútól kéne tartani. :D
Tényleg érdekel az új változat.

Nagyon nagy a retro feelingje, de meglepő módon megkapó volt. Látszott rajta, hogy nem most készült, de még így is lekötött és beszippantott, megvolt a varázsa. Szerintem programozók zabálnák a filmet, talán jobban értenék, hogy mire mi hogyan és miért hatott. Bár még így is le volt butítva, szóval akár a laikusok is megérthették volna., egy-két részlet azért nekem homályosabb maradt.
Mindenesetre érdekes, hogy az energikus, mosolygós zseni Bridges mennyire tönkremegy az új Tron idejére.

A ménkűbe, mennyire bitang jó retró sci-fi ez. Már évek óta szerettem volna megnézni, most végre sort kerítettem rá, és minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen imádtam. A zseniális vizuális effektusok abszolút odaszögezték a szememet képernyőre, bár megértem azokat, akik csaknem megvakulnak tőle. A sztori egyáltalán nem egy was ist das, de nekem is és szerintem a filmek is pontosan erre volt szüksége.
Egyértelműen a kedvenc sci-fi filmjeim között fogom említeni, és a jövőben többször is leülök megnézni. Egy mozival növekedett a komfortfilmjeim listája.

Bár mai szemmel már megmosolyogtató, 1982-höz képest a látványvilága nagyon jó.
A története végig érdekes, a film nagyon nézeti magát.

Nem sokra emlékszem belőle, de tény, hogy kultfilm, én meg nem is akarok ezzel vitatkozni.

Hát ez rossz volt. Valószínűleg 33 évesen túl öreg vagyok ehhez, és az idő is eljárt felette. A második része anno tetszett a moziban, de ez borzasztóan vontatott volt, mintha nem is lett volna története. A vizuális megoldások valószínűleg elvitték a hátán 82-ben, de ma már nem.