Harmadik típusú találkozások (1977) 75

Close Encounters of the Third Kind
137' · amerikai, angol · sci-fi, kaland, dráma

3 díj · 9 jelölés

Világszerte szokatlan jelenségeket észlelnek, csakúgy, mint az egyik amerikai kisváros lakói. Akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek az ufókkal, rejtélyesen és furcsán kezdenek viselkedni. Egy kutatócsoportnak sikerül megfejtenie a világűrből érkező jelzéseket. A tudósok szerint egy… [tovább]

angol
angol

Képek 3

Szereposztás

Richard DreyfussRoy Neary
François TruffautClaude Lacombe
Teri GarrRonnie Neary
Melinda DillonJillian Guiler
Bob BalabanDavid Laughlin
Lance HenriksenRobert
Carl Weatherskatonai rendész
Cary GuffeyBarry Guiler
Josef SommerLarry Butler
Hirdetés

Kedvencelte 8

Várólistára tette 42


Kiemelt értékelések

sipiarpi 

Gyerekként – mondhatni – meghatározó élmény volt. Sőt mai szemmel is élvezhető, izgalmas film. A legjobban a Kodály-módszert elsajátító földönkívüliek tetszettek! :)

1 hozzászólás
bonnie9 

Három hónappal ezelőtt, mikor Dreyfuss miatt néztem meg, még könnyen 8 csillagot adtam rá, mert nagyon rég láttam és szinte az újdonság élményével hatott, most viszont újfent elmerülve, ezúttal a részletekben, már nehezebben nyomtam a 8-at.
Amitől mégis megtettem:
-Richard Dreyfuss, aki hiba nélkül hozza a tőle elvárhatót
-Claude Lacombe szerepében François Truffaut
-Zsigmond Vilmos fényképezése
-az átlagember szemszög és a valós életből lopott pillanatképek
-a fények
-Kodály
-a zene
-a hajó
-az öröm, mikor a tömegben felfedeztem Bishopot
Ami nehezebbé tette:
-a 3 hónappal ezelőtti élményhez képest most több unott pillanatom volt
-Melinda Dillont elfogadtam Nancy Hendersonként, de itt nem kedveltem. Roy felesége, az Aranyoskám (1982) Sandyje sokkal szimpibb volt. Az is irritált, hogy spoiler. A kiskölyök fura fejei a még idegesítőbb szinkronnal pedig végképp fárasztott. Mondjuk őt már ebben a filmben sem kedveltem annyira.
Ettől persze nem rosszabb a film, csak most kevesebb élményt adott. Kordokumentum és sci-fi alapkő, mely már kicsit poros és aktualitását vesztett, de azért kellő tisztogatással és jó szemüveggel szemügyre vevendő.

4 hozzászólás
Everrie

Amit értékelni tudtam a filmben az a látványvilág, a filmzene és az utolsó egy óra. A többi nagyobb részt kuka. Remélem ezután megalapították a Száztagú Szimfonikus Ufozenekart!

Zajec_Sternenkind 

Gyerekként nagyon nyomasztó volt látni; nem féltem, mert úgy igazán sosem hittem az ufókban, meg a szörnyekben, de ennél a filmnél szembesültem először azzal a gondolattal, hogy talán mégsem vagyunk egyedül. Vagy, ha igen, az talán még annál is rémisztőbb a végtelen űrkozmoszban. A maga idejében jó film volt, most kellemes, bizsergetős nosztalgiahangulatom lett tőle, de a végével nem vagyok kibékülve.

csokidani 

Hááááááááát. Most láttam először és hát ki kell mondjam. Nem egy jó film. Persze mai szemmel. Akkoriban ez biztos szenzáció volt. Vagy biztos tetszene ha látom gyerekfejjel és az az élmény marad meg. De most ez így egyáltalán nem jött be. Az első része oké, aztán a túl hosszúra nyújtott családi drámázás -az amúgy borzasztóan idegesítő, és pocsék színészi alakítást nyújtó- Royyal a főszerepben. Ezt már a végén lévő UFo halom sem tudta visszahozni. Na és az a béna hangverseny, nem lehetett volna valami UFO szerűbb, földöntúlibb hangorgia? Szval ez most nagy csalódás nekem. :(

Evione

Bevallom, gyerekkoromban nagyon féltem az ufóktól, meg Ollókezű Edwardtól, meg a gömbvillámoktól is. Tudom, elég fura gyerek voltam. így ez a film azok között volt, amiket soha nem akartam látni. Viszont miután tavaly nyáron végignéztem a Stranger Things-et, úgy döntöttem, hogy itt az ideje leszámolni a gyerekkori félelmekkel és várólistára tettem a Harmadik típusú találkozásokat*. Be kell vallanom, hogy kellemes meglepetés volt számomra ez a film, ugyanis előzetes, és nyilvánvalóan hamis előítéleteim alapján teljesen másra számítottam. Nyilván erről bővebben spoiler nélkül nem tudok írni, így legyen elég annyi, hogy mielőtt elkezdtem volna nézni, teljesen értetlenül álltam azelőtt, hogy a film adatlapján miért nem szerepel a horror címke. XD

*Egyébként arra még nem vagyok felkészülve, hogy újranézzem az Ollókezű Edwardot.

Blissenobiarella 

Grandiózus, meg Spielberg meg minden, de számomra végtelenül unalmas volt. Kétszer is elaludtam, mire végignéztem, pedig nagyon régóta kíváncsi voltam rá.

Izolda

Az biztos, hogy nagyon kicsi voltam, mikor láttam, mert anyukám is élt még. Elkezdtük nézni este a tévében, és bár ki volt írva, hogy korhatáros, végül nem bírtak rávenni minket arra, hogy lefeküdjünk. Ma is emlékszem az izgalomra, meg arra a hangjátékra, ahogy kommunikálnak, meg a hegyre. :)
Gondolom, ha ma újranézném, nagyon meglepődék. :D

sempiternalsoul

Kövezzetek meg, nem bánom, de MI VOLT EZ?
Sokat hallottam már erről a filmről, kicsit mindig olyan érzések kötődtek hozzá, mint A bárányok hallgatnak-hoz, ami az összes Kérdezz-felelek társasjátékban szerepel, úgyhogy elég nagy elvárásaim voltak. Gondoltam szuper kis film lesz, amit borsódzó háttal fogok végigülni, miközben átjár a hetvenes évek hangulata, aztán pedig ez is megy majd a kedvencek közé. Nem is tudtam, hogy Spielberg rendezte, így amikor felbukkant a neve az intróban, még nagyobb elvárásaim lettek. Sőt, maradjunk annyiban, hogy elkönyveltem, hogy ez biztos marha jó lesz. Nem gondoltam volna, hogy egy óra elteltével olyan szörnyű kínokban lesz részem, hogy Ady-pózban fogom a fejemet, bámulom a tapétát és imádkozom a Jóistenhez, hogy legyen vége ennek a szörnyűségnek, mert biz' Isten itt halok bele a szenvedésbe. A szótárban csak úgy definiálnám, hogy a pocsékság pocsékságának a pocséksága. A barátom azt mondta, minden rendezőnek van egy nagy bukása, mire én csak annyit kérdeztem – de EKKORA?

Akkor kezdem az elejéről. A hangulatteremtés legalább néha megvolt – a kis Barry (Cary Guffey) szerintem egyedül elvitte a hátán az egész filmet, egyszerre imádtam és féltem tőle (főleg a legelején). És akkor itt most nagyjából ki is fújt, kezdem a spoilerezést.

A film alaptörténete, hogy spoiler

Összefoglaljam a sztorit? spoiler

Ha paródia volt, hát azt mondom, annak még elment. Céltalan, ügyefogyott, bugyuta film volt ez szép képi köntösbe csomagolva, de azért megjegyzem, hogy a hetvenes években születtek ennél sokkal szebb operatőri munkák is. Ez pocsék volt, és akkor még a „színészi” játékról nem is beszéltem, amiket csak tovább rontottak az értelmetlen, ostoba párbeszédek. Számomra ez akkora csalódás volt, hogy kínomban már tényleg majdnem elkezdtem sírni, és alig vártam, hogy vége legyen.

u.i.: utólag is elnézést kérek, elragadtak az indulatok. Utoljára Az őslakóval jártam így, nem tudtam, hogy ezt valaha is át kell még élnem.

LoneWolf

Az klasszikus űrlényes filmek úttörője, ami sok későbbi, a témában készült alkotásnak adott alapkövet és nem mellesleg, Spielberg azon műve, melynek kapcsán fogadást kötött George Lucas-szal, hogy a Star Wars valószínűleg nagyobbat fog kaszálni, mint az ő műve, miután azóta is kapja a hatalmas összegeket.


Népszerű idézetek

LukeSkywalker 

Roy Neary: Te még nem is láttad a Pinokkiót, Brad. Szuper!
Brad Neary: Jaj, apu. Az egy ezeréves rajzfilm. Kit érdekel egy ilyen pólyásoknak való hülyeség?
Roy Neary: Hány éves vagy te?
Brad Neary: Nyolc
Roy Neary: Kilenc is akarsz lenni?
Brad Neary: Igen.
Roy Neary: Akkor holnap megnézed a Pinokkiót!

LukeSkywalker 

Toby Neary: Apu, majd az én szobámba is dobálunk földet?

LukeSkywalker 

Project vezető: Azt mondja, a nap eljött tegnap éjjel. Azt mondja, énekelt neki.

LukeSkywalker 

Tudós: Einsteinnek igaza volt!
Csapatvezető: Einstein valószínűleg közülük való volt!

LukeSkywalker 

Claude Lacombe: Major Walsh, it is an event sociologique.

LukeSkywalker 

Roy Neary: Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de tegnap este óta mindenhol ezt a formát látom. A borotvahabban, a párnában… A fenébe is! Ismerem. Tudom, mi ez! Ez jelent valamit. Ez fontos.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján