Superman (Superman 1.) (1978) 75% 129★

A ’70-es éveknek az a filmje, amely népszerűvé tette a szuperhős és a képregényadaptációkat.
A látványvilága nagyon epikus, szeretem látni, amikor visszaköszön a pénz a filmekből.
Az alakítások is rendben vannak, bár Lois inkább a bajbajutott nő szerepét kapta. Luthort és bandáját pedig nem tudtam komolyan venni, olyan viccesen gagyi amit művelnek.
Pár effekten, főleg azokon, amik Supermanhoz köthetőek azért már meglátszik az idő, valamint a filmet nagyon hosszúnak éreztem a végére.
spoiler

Atya ég, de régen láttam már ezt a filmet!
Christopher Reeve óta nem voltam szerelmes egy Supermanbe se.
Ha Superman akkor ő az első a ranglistámon.
Persze mai szemmel már megkopott a film és vannak benne mosolygásra érdemes dolgok, de még mindig egy alapmű, az igazi Superman értékekkel.
Egy dolgot viszont nem szeretek a filmben, mégpedig Lex Lutor karaktere. Olyan butyuta lett :(

Gene Hackman bugyuta Lex Luthor-ját és az elismert fizikusok által is kinevetett befejezést leszámítva, Christopher Reeve Superman-je volt az első komolyabb próbálkozás a képregényadaptációk történetében, így a többi apróbb hibáját hajlamosak vagyunk megbocsátani neki. Ezen kívül, a DC Comics itt még tudta, mi fán terem a karaktere, hiszen ebben valóban olyan reményt és igaz hősiességet sugárzott minden képkocka, amitől az ember csak mosolyogni tudott gyerekként, vagy akár felnőttként is. Örök klasszikus tehát, korszakalkotó effektjeivel, humorával és persze a mára legendává vált Christopher Reeve emlékezetes alakításával.

Gyerekkorom egyik kedvenc, és egyben meghatározó filmje is; itt a hős még erkölcsileg hős, tulajdonságai miatt áll az ember felett, és nem kizárólag a szuperereje miatt. Christopher Reeve tökéletesen hozza a ráosztott szerepet, és bár a történetbe bele-bele lehetne kötni, mégis az az igazság, hogy egy nagyon kidolgozott világból dolgozik, ami feltehetőleg a képregényhűségéből ered.
Klasszikus.

Nahát, el is felejtettem, hogy ez a film vicces. Ráadásul a rendezői változatot néztem meg Rátóti Zoltán szinkronjával, szóval új élmény is volt, mert eddig csak a vágott verziót láttam.
Egészen jól összerakott történet, mindaddig, amíg a spoiler fordító esemény meg nem történik, mert az egy akkora baromság spoiler, hogy kitalálni sem lehetne nagyobbat.

Tudjátok, hogy ki az első a stáblistán? Marlon Brando. Reeve csak a harmadik!
Ezt a filmet nem láttam vagy húsz kemény éve. Gyerekként imádtam, megnéztem, amikor csak tudtam, halálosan szerelmes voltam a filmbe, Superman-be és Christopher Reeve-be.
Így, felnőtt fejjel is nagyon tetszett, és a Marvel filmekkel a hátam mögött sem tudnám 8 csillagnál alacsonyabbra értékelni. Tény, hogy nem hibamentes, vannak gagyi megoldásai, Lois néha idegesítően damsel in distress, Luthor meg… de a film olyan tökéletesen átadja azt a Superman életérzést, amit Zack Snyder-nek annyira nem sikerült megfognia, és ami vicces módon újabban a Marvel filmekből köszön inkább vissza: Superman vicces, bátor, hősies, jó szívű, sármos (magam is meglepődtem azon, hogy Christopher Reeve tényleg ennyire sármos volt fiatalon), flörtöl a csajokkal, vannak jó egysorosai…
A háttérsztoriját ügyesen megoldották minimális expozícióval, az alteregója, Clark Kent is jól össze lett rakva. Talán csak Lex Luthor céljai lógnak ki nagyon, de ha Superman filmet főgonoszért nézek, akkor az a második rész Zoddal és háttértáncosaival (akik sztoriját már most elindították, és én el is felejtettem ezt!)
A két és fél órás filmből azért néha érződik, hogy talán hiányzik még vagy fél óra világépítés, de ez tutira nem megy a hősünk kárára, márpedig ő a lényeg, és ezért a kis optimista életérzésért (és a mocsok nagy nosztalgiáért) meg tudom bocsájtani a film hiányosságait.
Aki nem riad vissza attól, hogy megnézzen egy idén negyven éves szuperhősös filmet, annak nagyon sok szeretettel ajánlom az 1978-as Superman-t!

Anyáááám, mennyire idegesítő ez a Lois, úgy beszél Clarkról, mintha a s.ggéből rángatta volna elő. Bezzeg ha megtudja, hogy ő a menőcsávó…
Amúgy láttam már, de még gyerekként, nem emlékeztem rá, és éppen most nézem, úgyhogy majd még kiegészül. :D

Gyerekkorom egyik nagy kedvence, amit a mai napig imádok. És itt szerettem meg Gene Hackmant is, akinél zseniálisabb, őrültebb, ugyanakkor viccesebb Lex Luthort még nem láttam. Christopher Reeve (R.I.P.) pedig kiváló választás volt Supermannek.