Christopher Reeve amerikai

Emlékszem, 1995 karácsonyán láttam először a Supermant, és körülbelül akkor tudtam meg azt is, hogy mi történt vele. Azóta szinte minden filmjét láttam. Nem mondom, hogy mind kedvenc lett, de ő mindegyikben nagyszerű alakítást nyújtott. Még a balesete után készült Hátsó ablak feldolgozásban is, bár néha, főként Still Me című önéletrajzi könyvét, olvasva (amiből már a harmadik példányt olvasgatom), úgy tűnik, kissé talán túl perfekcionista volt, hogy ezt a „szép magyar” szót használjam. Én vele együtt őszintén hittem, ha valakinek, akkor neki sikerül meggyógyulni. Hogy mint írta, 50. születésnapján állva fog koccintani azoknak az egészségére, akik segítettek neki elérni ezt. Sajnos nem így lett, ettől függetlenül azonban könyvei (különösen a már említett Still Me) most is rengeteg erőt adnak nekem. Segítenek remélni, hinni, küzdeni. Mert amíg élünk, ezt kell tennünk.

Én mindig úgy fogok gondolni rá, mint az egyetlen igazi SUPERMANre, úgy az életben mint a filmekben. Számomra egy igazi hős marad örökre. ♥︎