A USS Neptune atom-tengeralattjáró egy teherhajóval történő ütközés során elsüllyed egy víz alatti szurdokban Connecticut partjainál. A haditengerészet csak veszélyes mentési kísérlettel próbálhatja megmenteni a legénység életét.
Mélytengeri vészjelzés (1978) 6★
angol
Képek 3
Szereplők
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Furcsa mód nem egy klasszikus katasztrófafilm, pedig számos sajátossága predesztinálná ilyen szerepkörre. Színészgárdája figyelemreméltó, alapötlete és történetszövése pedig megfelel a célnak. Bár vannak bizonyos propagandisztikus felhangjai, ezek éle nem bántó. Egyedül talán a kivitelezés minősége nem százszázalékos, és lehetséges, hogy éppen itt van a kutya elásva…
Bevallom, először azt hittem, ez a film a tragikus 1968-as esztendő terméke, amikor világszerte négy tengeralattjáró is odaveszett – de az 1978-as dátum a mozi minőségét tekintve majdhogynem sokkoló. Nem szépek a víz alatti makettes felvételek, főleg nem a tengeralattjáró belteréül szolgáló, látványosan felnagyított díszletek. A történet ugyan víz alatti mentés témában teljesen korrekt és helytálló, azért elég egydimenziós is egyben. Általában véve az ember többet várna egy 1978-as mozitól…
Az átadni kívánt üzenet persze jól érthető: ha a tengeralattjárós életmódja veszélyes is, az amerikai haditengerészet mindig készen áll bármilyen áron megmenteni a matrózait. Nem néztem utána, de el tudom képzelni, hogy ekkoriban épp bizalmi válságot élt át a fegyvernem a társadalom részéről, ezért is lehetett fontos a potens haditechnika helyett inkább a DSRV mutogatása (amit másfél évtizeddel később még a Vadászat a Vörös Októberre idején is valamiféle titkos csodamasinának tekintettek…).
Charlton Heston és David Carradine (mintha a szegény ember John Glennje lenne ekkor) miatt érdemes lehet nézni, de nagy csodát nem kell tőle várni. Gyerekként a tévében elcsípve jóval nagyobb hatása volt az emberre.
