Twister (Twister 1.) (1996) 75% 193★

Ahhoz képest, hogy milyen régi darab ez a film, még mindig jó. Anyuval és a húgommal nagyon sokszor láttuk már gyerekkoromban is, és az egyik kedvenc katasztrófafilmem. A szereplők is eléggé jók, bár Melissa néha az agyamra megy. XD Dusty-t meg tök bírom, és először le se esett, hogy ő Az éhezők viadalában Plutarch Heavensbee, olyan fiatal itt még. XD A sztori nem egy nagy durranás, de nagyon izgalmas végig követni a karaktereket, néha jó újra és újra megnézni, és azért vannak benne jó poénok, és még mindig nagyon szórakoztató. :D

Százszor láttam, de még mindig imádom, a film alatt többször tör rám a stormgazmus, és ilyenkor mindig viharvadász akarok lenni. Akkor is, ha tudom, hogy az igazi viharvadászok élete nem ilyen, csak annyira lenyűgöznek az ilyesmi természeti jelenségek, hogy tényleg szívesen foglalkoznék ezzel. A filmet is valószínűleg ezért szeretem ennyire, na meg Helen Hunt miatt, aki szerintem ragyogó volt Jo Harding szerepében, haragszom is a készítőkre minden alkalommal, hogy hozzáírták a kötelező női hisztit. De ezen nem bosszankodom annyira, hogy akár egyetlen csillagot is levonjak, nekem a Twister tízcsillagos örök kedvenc.

A ’90-es évek katasztrófafilmjei nagyon hangulatosak, éppen ezért szerethetőek. Magáról a cselekményről nincs mit mondani, egyrészt benne van a leírásban, másrészt semmi másról nem szól, mint ami ott szerepel.

Viszont engem a történet nagyon felidegesített a romantika oldaláról. Jo Harding önző és beképzelt, totál toxikus személyiség, aki akadályozza az exét az elválásban (szó szerint akadályozza), ráerőlteti az akaratát másokra és probléma nélkül hajszol bele mindenkit a veszélybe a saját gyerekkori traumája miatt. Nem jó főhős. Ahogyan Bill sem az. Teljesen felesleges volt az ő szerelmi vívódásukat beleírni a filmbe, pláne úgy, hogy ennek az egész akarlak-nem akarlak hercehurcának egyetlen igaz elszenvedője volt; Bill jelenlegi menyasszonya, Melissa. Aki egyébként pszichiáter és érzelmileg teljesen jól reagál mindenre, illetve ő az egyetlen aki értelmes döntést tud hozni, mégis a film megpróbálja kicsit butácskának és hisztiskének beállítani, hogy a néző jobban szimpatizáljon Jóval, aki alapvetően egy utálatos figura. Szerencsétlen nőt, mármint Melissát végig nagyon sajnáltam; az ő szemszögéből ez a sztori botrány. Nagyon felhúztam magam. Viszont a tornádók menők voltak és abszolút nem nevezném rossz filmnek.

úgy rémlett kiskoromban ezt láttuk és nem jött be. pedig mégkisebb koromban féltem a tornádóktól…
mindenesetre soha nem terveztem újranézni.
viszont így, hogy majd 30 évvel később lett egy „folytatása”… + ma elég borús, dörgős idő volt spoiler, gondoltam jó hangulatos lesz a dolog, egye fene, nézzük meg, lehet rosszul emlékeztem!

és amúgy tényleg. valószínű csak részletet vagy reklámját ha láttam anno, mert nem volt ismerős köbö semmi se belőle…

igazából annyira nem kötött le, viszont eskü, ’96-os és így meg tudták csinálni az akkori technikákkal… manapság meg amilyen kalap xar CGI szörnyeket kreálnak, ráadásul pölö D-koreaiak!!! ≖_≖""""
úgyhogy ezt nagyon értékelem benne! tök kíváncsi lennék amúgy hogy készült ez a film! :o
+ nem szoktam színészi játékra figyelni, de eskü itt még arra is felfigyeltem és sokszor tök bírtam őket. főleg aaaa …. Dr. Jo, na. azok a nézései sokszor. :D + a csávója is… XD

úgyhogy örülök, hogy rávettem magam. kellemeset csalódtam. d(-_☆)

Furcsa, mert tudom, hogy annyira nem jó film, de mégis nagyon hozzám nőtt.
Igazi 90-es évek hangulat és mikor beborul az ég hát én tele leszek energiával! :)
Nagyon szeretem ^^

Sokszor újra tudom nézni. Tetszik, amikor egy csapatban nem azért vannak sokan, hogy a katasztrófafilm-jelleg miatt 2 órán keresztül meglegyen az emocionális fogyóeszköz. Tetszik a csapat öröme és egymás felé áradó ragaszkodása, szeretete, elfogadása. Itt-ott elvétve vannak benne hihetetlen emberi működések, amikor már rég rohanni kéne, de ő még csak áll és néz. Az effektek a 90-es évek végének megfeleltek, azzal a szemmel kell nézni, kapott is érte BAFTÁ-t.
Mindig jó látni Philip Seymour Hoffmant és Helen Huntot, szegény Cary Elwes pedig most is annyira volt spoiler balfék/gennyláda, amennyire általában is szokott lenni.

A katasztrófafilm, amiben nem hal meg senki.
A soundtrack két filmre is tökéletesen elég lenne.
Pici romantika, pici humor, jelentős anyagi kár, rengeteg szép felhő…
Zseniális még mindig…

Nézhető katasztrófafilm, és ezzel már a bőven a jobbak közé tartozik. A színészek jók, de a történet bugyuta és kiszámítható. A CGI mai szemmel már „avitt”, a röhejes repülő tehénről nem is beszélve. Kicsit több időt szánhattak volna a tornádó-vadász csapat többi tagjára az egysorosokon felül. Nekem egyszer nézős.

Régen jobban tetszett ma már „csak” egy katasztrófafilm.

Úristen. Szerintem legalább 20x megnéztem régen.
Emlékszem anno a gépünkön rajta volt ez meg a Titkok kamrája és akkoriban még nem volt ám internet meg P2P hozzáférés :D nagyon megszerettem.