Twister (1996) 75% 159★

Ahhoz képest, hogy milyen régi darab ez a film, még mindig jó. Anyuval és a húgommal nagyon sokszor láttuk már gyerekkoromban is, és az egyik kedvenc katasztrófafilmem. A szereplők is eléggé jók, bár Melissa néha az agyamra megy. XD Dusty-t meg tök bírom, és először le se esett, hogy ő Az éhezők viadalában Plutarch Heavensbee, olyan fiatal itt még. XD A sztori nem egy nagy durranás, de nagyon izgalmas végig követni a karaktereket, néha jó újra és újra megnézni, és azért vannak benne jó poénok, és még mindig nagyon szórakoztató. :D

Százszor láttam, de még mindig imádom, a film alatt többször tör rám a stormgazmus, és ilyenkor mindig viharvadász akarok lenni. Akkor is, ha tudom, hogy az igazi viharvadászok élete nem ilyen, csak annyira lenyűgöznek az ilyesmi természeti jelenségek, hogy tényleg szívesen foglalkoznék ezzel. A filmet is valószínűleg ezért szeretem ennyire, na meg Helen Hunt miatt, aki szerintem ragyogó volt Jo Harding szerepében, haragszom is a készítőkre minden alkalommal, hogy hozzáírták a kötelező női hisztit. De ezen nem bosszankodom annyira, hogy akár egyetlen csillagot is levonjak, nekem a Twister tízcsillagos örök kedvenc.

Furcsa, mert tudom, hogy annyira nem jó film, de mégis nagyon hozzám nőtt.
Igazi 90-es évek hangulat és mikor beborul az ég hát én tele leszek energiával! :)
Nagyon szeretem ^^

Sokszor újra tudom nézni. Tetszik, amikor egy csapatban nem azért vannak sokan, hogy a katasztrófafilm-jelleg miatt 2 órán keresztül meglegyen az emocionális fogyóeszköz. Tetszik a csapat öröme és egymás felé áradó ragaszkodása, szeretete, elfogadása. Itt-ott elvétve vannak benne hihetetlen emberi működések, amikor már rég rohanni kéne, de ő még csak áll és néz. Az effektek a 90-es évek végének megfeleltek, azzal a szemmel kell nézni, kapott is érte BAFTÁ-t.
Mindig jó látni Philip Seymour Hoffmant és Helen Huntot, szegény Cary Elwes pedig most is annyira volt spoiler balfék/gennyláda, amennyire általában is szokott lenni.

A katasztrófafilm, amiben nem hal meg senki.
A soundtrack két filmre is tökéletesen elég lenne.
Pici romantika, pici humor, jelentős anyagi kár, rengeteg szép felhő…
Zseniális még mindig…

Azon kevés katasztrófafilmek egyike, amit szívesen nézek meg, mert aranyos is egyben, és nem pusztul el benne az egész világ, és nem kell hozzá az USA elnöke, hogy megmeneküljünk.

Nézhető katasztrófafilm, és ezzel már a bőven a jobbak közé tartozik. A színészek jók, de a történet bugyuta és kiszámítható. A CGI mai szemmel már „avitt”, a röhejes repülő tehénről nem is beszélve. Kicsit több időt szánhattak volna a tornádó-vadász csapat többi tagjára az egysorosokon felül. Nekem egyszer nézős.

Régen jobban tetszett ma már „csak” egy katasztrófafilm.

Úristen. Szerintem legalább 20x megnéztem régen.
Emlékszem anno a gépünkön rajta volt ez meg a Titkok kamrája és akkoriban még nem volt ám internet meg P2P hozzáférés :D nagyon megszerettem.

Tudom, hogy nagy nosztalgiával gondolunk a 90-es évekre, mint a civilizáció csúcsára, amikor olyan klasszikusok születtek mint a Harcosok klubja (1999) meg a Ponyvaregény (1994), de a 90-es éveknek van az a sötét oldala is. A körkefével beszárított frufruval, a derékig felhúzott gatyával, hozzá a fehér izomtrikó, az oda nem illő idióta akciófilmzenék, a Painttel rajzolt effektek, az Ytong-szabású szuperkomputerek meg a hi-tech tornádófigyelő, ami kis átlátszó tamagochikból áll.
Ez a film inkább effelé a „sötét oldal” felé tendált, de lehet engem már megrontott ez a modern világ, meg az sem segített, hogy alapból utálom a katasztrófafilmeket.
Ennek a filmnek is Philip Seymour Hoffman volt a legjobb része.