Twisters – Végzetes vihar (Twister 2.) (2024) 67% 161★

Felbosszankodtam magam a sztratoszféráig. Onnan nézve csapnivalónak láttam ezt a filmet. Visszaföldszintesedve megértőbb vagyok: csak bizonyos részei pocsékak. Meg az egész. Vagyis akkor úgy mondom, vannak menthető részletei. Például az eleje. Meg úgy általában, ha vihar van, akkor jó. Amúgy nem. Az egy csapda Hollywood részéről, hogy a korhatárosságot és az akciót össze kell békíteni. Meg hogy romantikus is legyen. De csak módjával. És az amerikaiakat is megszólítsa. Sok ez így kicsit. Nehéz nem beleesni… Azért vannak ügyesebb és ügyetlenebb próbálkozások. Ez nagyon ügyetlen. Mihelyst kitisztulnak a látási viszonyok, ez minden alkalommal jól kivehető.

Üres, semmilyen, holnapra már el is felejtem. Egy-két látványos jelenet van benne, de a két óra nagy részében csak ülnek a kocsiban és kurjongatnak. Az első filmnél ez a vadászat még működött, itt már csak azt éreztem, hogy egy fantáziátlan másolatot nézek. Azoknak esetleg izgalmas lehet, akik még nem látták a régi filmet.

Még mindig nem láttam az eredetit, így első sorban Glenn Powell jelenléte vett rá arra, hogy megnézzem (spoiler), de kellemeset csalódtam, mert igazából nem is ő, hanem Daisy Edgar-Jones vitte a hátán a filmet, akit eddig csak az Under the Banner of Heaven-ben láttam korábban, az pedig egy jóval súlyosabb darab.
Engem egészen lekötött, így talán az egyetlen bajom vele, hogy ez a sztori simán elfért volna másfél órában. Persze én mostanában rendszeresen hozom föl a filmek hosszát negatívumként, szóval ez annyira nem mérvadó, hisz így is izgalmasan tálalták a témát, amit Benjamin Wallfisch zenéi szépen fokoztak. (Oké, talán a betétdalok mennyiségét is sikerült kissé túltolni.) Mint nagy DC fan, arra is külön ki kell térnem, hogy az itt látott, konkrétan „Úúú, de megfejelném ezt a gyökeret” jellegű karaktere után pedig külön vicces lesz majd David Corenswet-et Superman szerepében látni.
Egyébként közben és utólag is agyaltam azon, hogy vajon mennyi lehet benne a fizikai képtelenség, meg tudományos hülyeség, de rájöttem, hogy fölösleges. Ez egy szórakoztatásra készült kis katasztrófa-thriller és nem is próbál több lenni annál, ennek pedig tökéletesen megfelelt, szóval igazából tényleg csak a hossza miatt, meg pár klisés fordulat okán vontam le pontot.

ui.: Külön meglepett Maura Tierney felbukkanása, kinek létezéséről szinte meg is feledkeztem, miközben anno a Vészhelyzetben Abby Lockhart-ként nagy crushom volt.

nem annyira katasztrofális katasztrófafilm mint amire számítottam, de nem is dobtam el a hajam tőle. :D

viszonylag elvoltam vele, csak aztán egy ponton túl már fárasztott, viszont jó értelemben. XD
eszembe jutott, hogy kár, hogy ez nem olyan Scary movie féle paródia. onnantól én úgy néztem a filmet és sokat röhögtem rajta. X,)
legjobban azt bírtam, mikor a moziban rájöttek, hogy nincs alagsor vagy mi és valaki bedobta, hogy így egyetlen dolog segíthet csak rajtuk………………………… az ima.
és összegyűltek a moziteremben és „fogjuk meg egymás kezét! imádkozzunk!” és imádkoznak egymás kezét fogva, a tornádó meg így jön, lazán letépi a mozi tetejét és szipp! szép fürtökben kiszippantja az egymás kezét fogó imádkozókat… egy csettintésre. és így ennyi voltak… XD persze lenne túlélő, aki normális volt és nem ment bele az imás buliba és akkor vele folytatódott volna a történet…
jaj meg valakit elképzeltem… jaj nem is tudom, ja igen! Tyler mikor a rodeós csávónak köszönt, elképzeltem, hogy anno együtt jártak és onnantól őt ilyen pasikra bukó karinak képzeltem. meg még valakit elképzeltem vmi röhejes szerelmes karakternek… + voltak még…
ahhh… na a lényeg, hogy így nagyon jót szórakoztam rajta. XD
tényleg sajnálom, hogy nem paródia. ha úgy lenne, eskü készítenék egy ilyen filmet, de hát… nincs úgy… =_=

amúgy jól tettem, hogy előtte megnéztem a Twistert. lehet anélkül is érthető lett volna, de voltak benne utalások arra a filmre és így nemtom, jobb volt azért így nézni. viszont amaz nekem jobban tetszett. de nah, mondom, ez se egy megbánós film volt szerencsére. :D

Értem, hogy a készítők kézzel-lábbal tiltakoznak ellene, hogy ez nem remake és nem reboot, és teljesen „eredeti”, ehhez képest szerintem minden eredetiséget nélkülöz. Női főszereplő, mint az eredeti Twisterben, két konkurens viharvadász társasággal indul, mint az eredeti Twisterben, soroljam még? Én szerettem az ’96-os filmet, tulajdonképpen tök jó lett volna, ha tényeg úgy csinálnak egy folytatást, vagy akármit, hogy annak szinte semmi köze az előzőhöz a tornádokat és azok üldözőit kivéve, de nem sikerült. Amikor folyamatosan összehasonlítom az eredeti filmmel, mert az agyam látja a párhuzamot, akkor onnantól csak egy silány utánzatként tudom kezelni.

Végzetesen unalmas, semmilyen volt ez az alkotás, ami egy katasztrófafilm esetén kicsit gáz. Azaz végül is katasztrófa volt, csak nem abban az értelemben, aminek szánták.
Próbálták a szokásosan beleerőltetett romantikus vonallal érdekesebbé tenni, de úgy sem jött össze.
Két dolog miatt járnak a csillagok:
– nagyon jó zenék
– érdekes meteorológiai infók – akkor már beszélhettek volna erről bővebben, de a film meghatározó része a szereplők közötti századrangú, érdektelen diskurzusokról szólt. Akinek a látvány, a dráma, az akció a fontos, az csak 1-2 jelenetet fog ebből kapni.
Nem katasztrófa (tényleg, max az említett értelemben), de moziban felért egy kínzással, különben megkapná az 5 csillagot is.

Hol a kutyus? Minden hír róla szólt, hogy az ügyeletes jópasi örökbefogadta… De lényeg, hogy mindenki túlélte ezt a kalandot. Jó szórakozás, elképesztően látványos film. Bőven megéri a rászánt időt, már csak a látványos cgi-felvételek miatt is. Van sztori is, kellően értelmes, hogy egy kicsi gondolkodnivalót adjon a nézőknek. Földrajzosok, meteorológusok csak óvatosan, ti lehet tudjátok a tévedéseket!

Lehet ezt a filmet saját magamnak hypeoltam túl. De jó volt! Eredetit mondjuk nem láttam, szóval ezért lehet megleszek kövezve.

Igazából legelején nem kellett volna megszeretnem a szereplőket miközben számítottam, hogy mi lesz annak a tornádóüldözésnek a vége. Nem tehetek róla.. túlságosan szeretem a protective boyfriendeket. De emiatt amikor Kate depizett film közepén akkor én is depiztem vele.

Be kell vallanom, én Anthony Ramos-t taszítom. Bármiben látom nem tudom kibírni. Glen Powell most valahogy nem jött át, pedig Top Gun-ban imádtam, na majd megnézek egy pár editet és megváltozik a véleményem. Emellett, David Corenswet karakteréért mindenki odavan Tiktokon, de hogy miért nem tudom, akkora egy paraszt volt :D Mondjuk ezek után várom Supermanként, mert nem néz ki rosszul..

Szerintem túl jól indult a film és teljesen azt hittem, hogy ugyanilyen feszített húr lesz végig, tele izgalommal, persze mellette egy-két fontosabb szál. De nem három!? Szerintem itt túl sok mindent akartak csak nem tudták jól összefűzni a szépen szálakat és ezért sikeredett ilyen semmilyenre. Amit sajnálok, mert ha jól kivitelezték volna ezeket a szálakat ebben a két órában, amit bárhogyan is nézünk sok, akkor egy elég jó film is sikeredhetett volna belőle. Bőven lett volna mind a három szálban potenciál. Ahogy a történetben, a karakterekben is lett volna még bőven, egy kicsit jobban kilehetett volna boncolgatni őket.

Film mellett szól, hogy a látvány és pár jelenet azért ott volt. És a zenék?! Oda és vissza. Akármikor meghallom az „Ain't No Love In Oklahoma” számot engem elvesztünk.

Többet kihoztak belőle, mint amire a vegyes értékelések alapján számítottam, ez egy egész élvezetes katasztrófafilm. A Daisy Edgar-Jones által játszott Kate igazán megnyerő személyiség, akinek a félelmei és motivációi is jól fel vannak építve, ezért kifejezetten érdekelt, mi lesz vele. Esetében a filmben ábrázolt tornádó-vadászat egyfajta pszichoterápiának tekinthető.

Olyanokkal foglalkozik még a film, hogy tudomány nincs szív és emberség nélkül, vagy hogy együtt könnyebb leküzdeni a traumákat, mind egyedül. A romantikus szál eléggé oldschool és néhol már túlságosan is szirupos, ami miatt viszont mégsem gondoltam kínosnak: mindkét fél rétegelt, kötődésük alapjai pedig hitelesek. Tálalva van még a hivatalos és az alternatív közegek küzdelme, a teljesítménykényszer és a nyilvánosság, mindez leöntve egy kis politikával. Jól megcsinálták ezt, de azért valahogy végig éreztem ennek a műfajnak a korlátait.

Összességében véve viszont eléggé zsánerzavarban szenvedőnek tűnik az egész mű: alapvetően ez egy romantikus dráma, viszont a trailerek és a főszöveg is katasztrófafilmet hirdet, amely azonban elégtelenül vizsgázik, hiszen mindössze a játékidő kis részét teszi ki – tudományos részletezés ide vagy oda. Így katasztrófafilmnek nézve gyenge, romantikus filmnek jó szándékkal nézve is közepes, míg családi drámának pedig felejthető, így bármennyire is örvendetes, hogy nincsen tele logikát nélkülözően futkározó emberekkel, de ez a mű sem fogja újra berobbantani ezt a zsánert a nézők számára, hogy minél több katasztrófát akarjanak a moziban is látni. Egyszer viszont bőven nézhető, a műfaj rajongói biztos megtalálják benne a számításaikat, de önmagában nézve nem ad túl sokat hozzá sem az idei év filmterméseihez, sem pedig a zsánerhez.

Értékelés: 6/10