Daylight – Alagút a halálba (1996) 70% 134★

Remélem, ezentúl amikor hosszú alagutakon vezet át az utam, nem fog eszembe jutni a film, mert az nem tenne jót a pánikbetegségemnek. Elég lényegretörő akciófilm, kiszámítható momentumokkal. Egyébként szerintem abszolút nézhető, de az egyetlen emlékezetesebb momentuma Sylvester Stallone.

Ez egy klasszikus katasztrófafilm, eléggé kiszámítható, hogy mikor mi fog történni, és persze, hogy csak egy valaki lesz a felmentő sereg. Van benne egy kis izgalom, de Sylvester Stallone-n kívül az összes szereplő egy idegbeteg, és annyira idegesítőek, főleg Madelyne.

A 90-es években nagy keletjük volt a katasztrófafilmeknek vagy a katasztrófafilmeknek kinéző kaland illetve akció moziknak, ezért Sly papa is bevállalt egyet, hogy megmentse a lefelé ívelő karrierjét.
A Dayligth nagyon közepes színvonalúra sikerült, melyet Stallone nélkül még sokkal jobban elfelejtettünk volna, nem érdemtelenül.
A történet nagyon egyszerű, ami nem lenne akkora probléma, ha jól kidolgozták volna, és egy sokkal jobb képzelőerővel (tehetséggel) megáldott rendező sem ártott volna a gyenge forgatókönyv izgalmasabb filmmé varázsolásában.
A karakterek egyszerűen a legtöbbször idegesítőek, jelleműket egy két tulajdonsággal próbálták a filmbe illeszteni, ami által a színészek is tehetetlenek voltak. Pedig néhány jobb is szerepelt közülük.
Szerintem nagyon sok jelenet nem sikerült hatásosra, a látványtervezők vagy a rendező hibája miatt.
Persze nem egy nagyon rossz filmről beszélünk, de igazán nagy élvezetet sem jelent a megnézése.

rég nem láttam ilyen idegesítő filmet… ennyi irritáló karakter hogy tudtak összeszedni?

Én nem is értem, ez a film nekem hogy maradt ki idáig. Valószínűleg az lehet az oka, hogy Stallonét nagyon utáltam anno, és beskatulyáztam Rambónak.
Mai fejjel megnézve viszont egy nagyon szépen kidolgozott, tipikus ’90-es évekbeli katasztrófafilm, a szokásosnál jóval átgondoltabb és kidolgozottabb műszaki összefüggésekkel és dramaturgiával.
A sztori dinamikája nekem nagyon bejött. A felvezetés, amikor megismerjük a későbbi áldozatokat épp elég hosszú, hogy a krízisben érthetőek legyenek a reakciók, de nem válik vontatottá a film első fele tőle. Most belegondolva elég kevés jó filmet tudnék példának hozni, ahol ilyen következetes és precíz a karakterek felépítése.
Az események beindulásakor izgalmas, mégsem túlfeszített a tempó fenntartása, és jó adagokban jelentkeznek az újabb és újabb problémák.
Műszaki oldalról nekem nagyon tetszett a hibaelhárítás tervezésébe és szervezésébe való bepillantás.
Azt az 1900-as évek elején épült makettet imádtam!=) Érdekes elgondolkodni, hogy ha tényleg biztonságtechnikai céllal készült anno egy ilyen makett, akkor mekkora kreativitás szorult a kor műszaki-biztonsági embereibe, hogy az alaprajzoknál egy kézzelfoghatóbb, mégis megvalósítható segédeszközt biztosítsanak.
Nagyon tetszett az is, hogy milyen sokat nyom a latban az emberi hülyeség, a beképzeltség, a sértettség az egész történet folyamán. Hányan esnek annak áldozatul, hogy nem képesek tisztán és józanul gondolkodni. Ez ijesztő, de teljesen hihető.
Végül pedig meg kell dicsérnem a dramaturgiát. Én nem tudom, hogy öregszem, és átértékelődnek bennem a dolgok, vagy csak ennyire igénytelenek a mai filmek, de a mostanában előráncigált több ’90-es évekbeli filmnél is ledöbbentem, hogy mennyire értelmes és összefüggő, tartalmas és kimerítő párbeszédeket hallok. Mondjuk abban biztos vagyok, hogy a szinkronstúdiónknak az egy legendásan jó korszaka volt, de szerintem az eredeti nyelvű nézéseknél is tapasztalható némi változás.

Kiszámítható de jó kis film.

Klasszikus, hogy egy filmben, amikor 10-12 ember együtt menekül, mindig olyan a merítés, hogy a néző inkább a víz alá nyomná a társaság nagy részét.
Nagyjából ennyi volt az ötlet arra, hogy izgalmas legyen a film, de ez inkább idegesítő volt.
Gyermekkoromban megevett a fene, úgy tudtam remegni a 22 fokos vízben is, ha csak 5 percet álltam benne mozdulatlanul, márpedig úszni nem tudtam. Ehhez képest igazán jól teljesített mindenki a 3 fokosban.

Számomra ez a klasszikus katasztrófafilm, kiskoromban láttam a tv-ben.
Jó volt most újra megnézni.

Már semmire sem emlékszem ezzel a filmmel kapcsolatban, csak arra, hogy gyerekkoromban imádtam, és nagyon sokszor láttam. :D

Annak ellenére, hogy milyen hosszú, végig izgalmas film. :)