A Pixar a ’80-as évek során folyamatosan villogtatta, mire is képesek a számítógépes animáció által. A ’90-es évekre aztán felkötötték a bugyogót, és a jó öreg Walt Disney mentalitásával azt mondták, hogy egy egész estés filmet fognak készíteni ezzel a technikával, a'la Hófehérke. A végeredmény őket igazolta, mivel a Toy Story egy hihetetlen bravúr, melynek animációja mára azért már megöregedett (habár a csiszolatlansága nekem rengeteget dob az összképen), de tartalma örök. Tele van kreativitással, frissességgel, mindemellett 100%-ban kiszolgálja a családokat. Sőt! Az természetes, hogy humorával a lurkókat megnevetteti, de minden gyermeki poénra jut legalább kettő olyan, ami szerintem felnőtt fejjel üt igazán. Ehhez még csapjuk hozzá a popkulturális kikacsintásokat és a vizuális gegeket. Nonstop szórakozás az egész film, melyen még ma is érezni, hogy igazi esemény volt a megjelenése. Méltán van benne az 1001 film kötet listájában.