Imádtam ezt a rajzfilmet, hogy a rendes, filmbéli kisfiúból egyszerre egy rajzolt kiscica lett, aki mégis azt mondta magára, hogy ő fiú. A kutyát, aki cipőt viselt, mert az jót tett a bütykeinek, az egér, aki senkitől sem félt. Érctorkút, a bukott kakast nem szerettem, de azért mégis jó, ha felkelti a napot. A „Herci bácsi” bagolyunokaöccsét még bírtam nagyon, a dalokat, persze angolul, ahogy a régi VHS-en voltak. (Ezért is volt merőben furcsa, hogy a DVD kiadásban már a dalok is szinkront kaptak. Amikor nézem, mindig átváltok angolra, ha énekre kerül a sor.)