Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

489 zóna filmekről »


Mozipremierek

10 év gyűlölet (2025) Égen-földön Natacha (2025) A végállomás a halál (2024) A hajfonat (2023) A leselkedő (2024) A Kárhozott Vidék (2025) Volt egyszer… az anyám (2025) Diplo, a kis dínó (2024) Háttérzene államcsínyhez (2024) Goebbels, a manipuláció művészete (2024) Elefántos kaland (2024) Mennydörgők* (2025)

Streamingpremierek

Mocskos játékok (2025) Hosszú motorozás hazafelé (2025–2025) Az esküvőtől a gyilkosságig: Amerikai családi dráma (2025) Nagyik (2025) Királyi szerelem (2025–) Cuckoo (2024) Karol G: A holnap gyönyörű volt (2025) A mosolygós gyilkos (2025–) Örökké (2025–) Az eltévedt golyó 3. (2025) Sehol se otthon (2024) A gojátszma (2025)

Random kedvcsináló

Cyborg vagyok, amúgy minden oké (2006)

Tegnap este néztem meg, akkor nem tudtam értékelést írni hozzá, most is nehezen megy, ez valami egészen… furcsa és beteg volt, de nem az aberrált, psziché-bomlott, horrorfilmekből megszokott, néha szürreális kegyetlenség, hanem egy jámbor tudatzavar, egy szánalomra méltó, mégis jegesen a szívbe maró beteg film.
Az elmegyógyintézet lakóit nem bemutatja a nézőnek, hanem zavarba ejtőn a részévé teszi, kényelmetlenül közel hozza a szereplőket, akik szinte átfolynak az agyzsigerekbe, aminek a vége az, hogy az irreális képeket nagyon is reálisnak tudom elfogadni.
Vannak filmek, amiket feltétlenül látni kell, de csak egyszer. Szigorúan. Mert, ha többször megnézi az ember, egyrészt oda a varázs, másfelől meg komolyan, valamit lemorzsol a lélekben, lepattint belőle egy darabkát és nem köszönöd meg.

Nem mindenkinek való alkotás ez.