Imádtam imádtam imádtam (mindezt Russel hangon). Ez a mese tényleg egy érzelmi hullámvasút. Mondjuk nem is vagyok biztos abban, hogy a mese jó szó a műfajra, ugyanis számomra elég komoly mondanivalója van. Az első 10 percet végig sírtam, utána együtt nevettem és izgultam a szereplőkkel. Majd a 70. perctől megint bőgtem, és végül megint nevettem. Imádtam az összes szereplőt. Kevint is és még a kicsinyeit is :D Dug pedig….inkább róla nem mondok semmit. A való életben nem lehet ilyen nyakörvet feltalálni? Vagy legalább valami olyat, hogy tudjuk mit mondanak a kutyusok? Russel egy nagyon aranyos, első pillanattól szerethető kisfiú volt, aki csodálatos társa a kissé mufurc, de mégis komoly érzésekkel bíró Carl-nak. Soha nem szoktam végignézni a filmeknél, hogy kik készítették, de most muszáj volt. Azok a képek *-* Elragadóak.