Nekem ez jobban tetszett, mint a Strappare Lungo I Bordi, mert bár annak személyes tragédiájával kevert humoros visszaemlékezései mindenki számára aktuális és erős téma, azért ez sokkal komplexebb problémákat vezet fel. Olyanokat, ahol nemcsak a szituáció bonyolultabb, mint amilyennek látszik, hanem ahol nagyon sok vélemény fordul elő, és bár Zerocalcare kitart a sajátja mellett (és elég egyértelmű még az ő narrációja ellenére is, hogy de vannak nagyon rosszak is), azért elég nehéz meggondolni, mi mit tennénk, képesek lennénk-e erre vagy arra. És miközben az ember izgul és szorong, mégis végigneveti ezt a hat részt is, mert bizony a humor még mindig zseniális. Remélem, az alkotó még marad az animációs szakmában egy kicsit, mert mindenki jól járna vele…