Gyerekkoromban majd' betojtam ettől a sorozattól. Nem is mertem egyedül nézni, csak később. De imádtam! Nem hagytam volna ki egy részt sem. Ezek után alakult ki bennem és anyuban az a tévképzet, hogy az új-zélandiak a gyerekeknek is csak horrort képesek csinálni.

Apám mindig szénásszekérnek hívta a szörnyeket, bár ez nem sokat segített a félelmeimen. Még jó, hogy a közelünkben nem volt tó, bár éjszakánként így is alig mertem aludni, mert attól féltem, hogy Wilbefocék eljönnek értem. XD