A hegy gyomrában (1981–1982) 79% 25★

Ettől a filmsorozattól gyerekkoromban nagyon paráztam, szörnyen félelmetesek voltak azok a nyálkás, undorító izék és Mr. Wilbeforce.

Azért ez gyerekként nagyon durva volt, volt, hogy a fotel mögül néztem, de nem bírtam megállni. Azóta nem láttam, mert olyan mély nyomot hagyott, hogy képtelen voltam újranézni. :P

Gyerekkoromban majd' betojtam ettől a sorozattól. Nem is mertem egyedül nézni, csak később. De imádtam! Nem hagytam volna ki egy részt sem. Ezek után alakult ki bennem és anyuban az a tévképzet, hogy az új-zélandiak a gyerekeknek is csak horrort képesek csinálni.

Apám mindig szénásszekérnek hívta a szörnyeket, bár ez nem sokat segített a félelmeimen. Még jó, hogy a közelünkben nem volt tó, bár éjszakánként így is alig mertem aludni, mert attól féltem, hogy Wilbefocék eljönnek értem. XD

Érdekes volt itt olvasni a kommenteket, hogy másokra is hasonló hatást gyakorolt! Én kb. harmadikos voltam, amikor ez ment a tv-ben és a félelmen túl komoly viszolygást, sőt, hányingert is éreztem sokszor közben, mégis mindig megnéztem. Olyan emlékfoszlányaim vannak, hogy a rémületes nagy nyálkás szörnyektől menekülnek a gyerekek, voltak valami piros és kék kövek és valami kráter (ezt a szót szerintem ebből a sorozatból tanultam). William Johnson képétől most is elfog a gyomorgörcs.
Lehet, hogy annak idején korhatárossá kellett volna tenni és mondjuk csak 12 év fölöttieknek vetíteni…
(Most se nagyon akaródzik újranézni, de még az is lehet, hogy valamikor megpróbálom)

A mindenit, de egy beteg, elcseszett „ifjúsági sorozat” ez. :D Gyerekkoromban szerencsére kimaradt, de már mindent értek a generáció frusztrációival kapcsolatban. Hány emberben okozhatott törést a Cronenberg-i testhorror, a fenyegetve közeledő felmosórongy-puliszörny és a Trónok harcát megszégyenítő végkifejlet?
Gyereknek (18 év alatt senkinek) nem engedném megnézni, horrorisztikus, ijesztő, a vége meg… hadd ne mondjam.
spoiler
A megvalósítás sokszor gagyi, a színészi játék néhol komikusan béna (a nagynénit oldalról megpillantva is garantált a sírva röhögés), a forgatókönyv tele van hézagokkal és következetlenségekkel. A hetes pontszámot mégis megérdemli, mert annyira egyedi és semmihez sem hasonlítható, többnyire szórakoztató is. Ráadásul realisztikusabb, mint a legtöbb ilyen sorozat, mert a gyerekek gyerekhez méltóan feledékenyek, szétszórtak, néha bénácskák, esetlenek.
A barlangrendszer és a mocsárlények nagyon jól sikerültek, külön bírtam az H. P. Lovecraft arcszerkezetével megáldott Mr. Willbeforce-t is (meg az átalakulását).

Ez is olyan sorozat volt gyerekkoromban, hogy féltem is tőle, mert Wilbeforcék elég rettentőek voltak, de bírtam is nagyon. Tavaly újranéztem, most is tetszett.

De jó volt újranézni :)

Emlékszem a vasárnap reggeli órákban volt adásban. Különleges volt az akkori felhozatalban, félelmetesnek nem nevezném. Talán csak “A nagy titok” űberelte amelyet kedden vagy szerdán az esti órákban vetítettek.

Gyerekként láttam, a címe sajnos nem, de néhány jelenet megmaradt belőle a fejemben. Sok évi keresés után tavaly találtam rá, végig is néztem rögtön. Kicsiként nem féltem tőle, de most látva igen ijesztő ez a sorozat.