Már megjelenésekor kíváncsi voltam a filmre, valahogy mégis csak hat évvel később sikerült odáig eljutnom, hogy megnézzem. Bevallom, volt ebben azért egy kis félelem is, hiszen nem feltétlenül vagyok híve a „változtatni akarok a múlton” történeteknek (olyan szempontból, hogy sokszor idegesítőek és zavaróak tudnak lenni). Ráadásul komolyan olyan ostobává kell tenni Shreket, hogy nem olvassa el a szerződést, mielőtt aláírja? És nem veszi észre az őrült csillogást Rumpelstiltskin szemében? A film megmentője mégis a vége volt, az valahogy a klisé ellenére is nagyon tetszett. Újabb történet, amely megmutatja, hogy meg kell tanulnunk megbecsülnünk azt, amink van, mielőtt még elveszítenénk. De azért cuki volt.