Tartottam tőle, hogy rám zúdul egy nagy adag szent monológ és nem bírom majd idegekkel, de az egy órás bevezető romantikázás után már vártam, hogy térjünk végre a lényegre, mert kezdett kissé túl idillikus és mű lenni minden. Persze megkaptuk utána a másik végletet, a nyers emberi (vagy épp embertelen) erőszakot. Hatalmas volt a kontraszt a film első és második órája között.
Doss olyan kaliberű ember volt, aki nem csak a vallás és a szerelem terén volt fanatikus, hanem az emberek megmentésében is. Lehet, hogy a „fanatikus” erős szó, vagy épp negatív érzetet kelt, de bennem ez fel sem merült. Nagyon tetszett, ahogy ezt filmre vitték. Gibson azon kevesek közé tartozik, akik színészként is jó rendezők.