Erről szól most a Snitt
Egy-kép-kocka játék
Retró Sorozatok és Filmek
Fordítgatunk?
Anime
Filmes Idézetek Játék
Hírek
Mit nézzek?
Snittblogolók
Ázsiai filmek
Middle Finger Moments from Movies
Mindenféle jószágok!
Moziplakátok
Filmes képek
Filmzenék
Star Wars
Szólánc filmszereplőkkel
Naruto/Boruto
Fanfiction
Phobia Free
In Memoriam
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Az első részhez képest a második már nem taglózott le annyira, nem tudtam annyi érzést megélni, és különösebben nem is leptek meg a beiktatott fordulatok. Elég klisés lett, szinte minden nagyobb fordulat előre megjósolható volt, pedig az első résznél még tudták úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy az ember csak kamillázzon, és kapkodja a fejét. Itt már nem volt meg az az íz, amiért a Maze Runner Maze Runner volt. Inkább egy fura disztópia, az a tucatfajta, aminél nem lepődsz meg semmin, és konstatálod, hogy a vámpírok után ebben nyomul a filmipar. Merthogy disztópiában utazik jelenleg. És a szintet nem feltétlenül tartja magasan. Voltak benne remek jelenetek, de pár perc nem viszi el a hátán az egész bulit. A második rész tehát nem volt rossz, de a lába nyomát sem éri az elsőnek, hiába durrognak a fegyverek, hiába változtattak a regény által diktált irányon.