A rossz kritikákra felkészülve ültem le megnézni. Nem baj, ha unalmas lesz, nem baj, ha nem olyan, mint amit megszoktunk, de hát mégiscsak Nolan rendezte, akkor csak nem lehet annyira rossz.
Mit mondjak? Hogy engem teljesen a képernyő elé szegezett a látvány, hogy együtt rettegtem a katonákkal, hogy átéreztem az a néma kétségbeesést, ami áradt belőlük, hogy összerezzentem és torkomban dobogott a szívem, amikor jöttek az ellenséges vadászrepülők, hogy Nolan ismét megcsinálta?
Mondom.
Kedvenc lett.