És ez a film volt az arachnofóbiám kezdete… (egyébként nem, de jó indok). Továbbra is igaz, ami szinte minden trilógiára – nekem mindig a harmadik rész a legjobb. Azt hiszem tavaly néztem meg újra a bővített kiadást, ami ugyan iszonyúan hosszú, de tényleg végtelenül könyvhűen varázsolja a vászonra Tolkien művét… azt hiszem, elmondható, a Gyűrűk Ura a mai napig páratlan az adaptációk között.
A színészek mind kitesznek magukért, a látványvilág csodálatos, a hangulat erős, és azt hiszem, ami számomra igazán értékessé teszi, az a végkifejlet: egy fantasy, egy mese, ahol spoiler Olyan témát vett elő, pont ott, ahol azt gondolná az ember, véget ért a történet, amit sok fantasy manapság sem tárgyal – és nehéz nem azt gondolnom, hogy ebben Tolkien személyes életének eseményei is erősen benne voltak.
Sokszor újranézős, hatalmas kedvenc.