Almodóvar filmjei elég szokatlanok tudnak lenni témájukban. Ez előtt két filmjét láttam, a Bőr, amelyben élek és a Fájdalom és dicsőséget. Mindkettőt Antonio Banderas miatt néztem meg, ahogy ezt a filmet meg Pedro Pascal miatt. Ennyi. Nem az én világom/kedvencem műfajilag a gay western vagy mi a szösz, de itt nem is erről volt szó igazából. Két régi barát, akik 25 év után találkoznak újra, de egyiküknek küldetése van, a másikuk meg nem szeretné, ha végrehajtaná. Az egyikük még mindig a múltban látja a boldogságot, a másikuk meg el akarja felejteni. Ebben a 30 percben, az a legjobb, hogy két remek színészt választottak a főszerepekre, nem tudom, hogy másokkal hogy működött volna, de Ethan és Pedro (hisz ez a dolguk!) nagyon jól játszottak.