Tegnap reggel felkeltünk és egészen délig kint dolgoztam a ház körül. Nehéz szegélyköveket cipeltem, ástam, kavicsot hordtam. Ebéd után szintén ment tovább a munka. Végül késő este, dögfáradtan azért kezdtem el nézni, mert akartam hallani egy vadi új Morricone intrót, látni akartam a legendás tájképeket, elaludni pont jó lesz.

Szóval egy fárasztó nap végén én egy „ha az ágyba bújok el is alszom típusú ember” egy ülő helyben megnéztem egy 170 perces filmet amiben 167 percet VÉGIG pofáznak (2 perc ének 1 perc pisztolykeringő a maradék időre).
Nézd: Jennifer Jason Leigh minden mozdulata, mondata, tekintete, vigyora.
Nézd 2: A filmtörténelem egyik legemlékezetesebb sz*pása