Na erre megérte 10 évet várnom! :-)
Most éppen le vagyok sokkolódva, vagy át vagyok szellemülve, igazából per pillanat egyre megy.
Tudom, hogy mindenkit érdekel, ezért írom le, hogy nagyon régen nem kötött le annyira film, hogy ne menjek ki közben készíteni egy teát vagy pisilni, or something, de e mellől a film mellől fel sem tudtam kelni.

Nagyon durva lelki folyamatok zajlanak a filmben (is és a nézőben szintén), mind a két színész meggyőző és erős. Hihetetlen, hogy bár zajlanak az események, fejben dől el a nagyja, ettől olyan vehemens és letaglózó. Szürreális a helyszín, az idő elveszíti a valódi jelentőségét, minden ugyanakkor történik… Nem tudom, hogy a könyv hangsúlyosabb-e, vagy a megidézett gyermekkori emlékek, de mivel összecseng, így még kegyetlenebb a szembesítés. Ezen még rágódnom kell… Jesszus, végre! I love it!