Még január elején a Sundance-en mutatták be és felfigyeltem a filmre, hiszen komoly témát, az anorexiát és egyéb más étkezési zavart boncolgat. Akkor nem kapott túlzottan jó kritikákat, így félre is tettem a filmet, pedig, ha nem is kiemelkedő, de erős alkotás. Lily Collins csontsoványra fogyott a szerep kedvéért és végre természetes volt, nem játszotta a túl a beteg lány szerepét. Pont annyi negatív, elrettentő dolgot mutatott be a film, ami elég ahhoz, hogy megértsem, ez egy rendkívül súlyos és komoly betegség. Az író/ rendező nő Marti Noxon átélte ezt, így nem kételkedem a hitelességében. Picit lassú film és néha azért vannak benne idegesítő részek, de ettől eltekintve örülök, hogy megnéztem.