A suttogó (1998) 83% 170★

Tegnap adták a TV-ben, így belenéztem (mint mindig, mikor adják). Mr. Redford rendezése tökéletes, az egyes jelenetek, a kiváló színészi játék és a szemet gyönyörködtető Montana, az indiánok földje.
Hihetetlen, milyen sok szinten játszódnak le konfliktusok a cselekmény során, ember és állat, felnőtt és gyermek, férfi és nő, nagyvárosi életforma és vidéki lét, múlt és jelen között. De a legfontosabb, hogy a szereplőknek magukkal is meg kell küzdeniük, ami a legnagyobb kihívás.
Robert és Kristin között abszolút működött a kémia, nagyon kedves párost kapva a képernyőn, a kis Scarlett pedig már itt megmutatta tehetségét. A mellékszereplőkkel együtt pedig egy „komplett világot” kaptunk. Kicsit hiányzott is, mikor véget ért a film. :)
Én simán betenném az 1001 film listába. Nagyon emberi, mély alkotás, mely felemelő élményt nyújt. Táplálék a léleknek.

Szeretem, amikor Redford rendez. Ez a film annyira ő.
…és abban az egyetlen táncban annyi minden benne van!

Kicsit tartottam ettől a filmtől, mert a műfajok között ott van a romantikus is. Számomra ez a szerelmi szál rombolja is az élményt, nem is kicsit. De azt leszámítva kiváló dráma. A lovas felvételek nagyon profik. Pacsi az idomároknak és az állataiknak! Viszont a legnagyobb varázsa A suttogónak a látvány. Redford nagyon szépen megrendezte, azoktól a csodálatos nagytotáloktól és különleges felvételektől a néző egyik ámulatból a másikba esik.

Egy nagyon szép film, amit nagyon sokszor láttam. Szeretem a hangulatát, szeretem azt az életformát, amit bemutat, és „szeretem” a katasztrófát, amiről szól. Könyvben nem volt hozzá szerencsém, így nem tudom megmondani, mennyire könyv hű, bár a spoiler alapján, amibe belefutottam, a vége nagyon más. És pont ezért én inkább maradok a filmnél.

Sokszor újranézős…

Az egyik legjobb lovas film. Mindig elsírom magam rajta. Kicsi Scarlett Johanson?? :D

Mint film azt mondom rendben van. Tegnap fejeztem be a könyvet és így. már nagyon nem oké. Kiakadtam a végén de kegyetlenül.

Ez valami borzasztó volt.
Szerettem volna látni Scarlett Johanssont egy régebbi filmjében, olyanban, amit még nem láttam, és esetleg még a témája is érdekelt.
Hát igen…
A témája érdekesnek tűnt.
Aztán nem tudtam eldönteni, hogy miféle rossz vicc ez az egész. Amit szerencsétlen lóval csinált a csávó, az részemről minden volt, csak nem segítség. Valahogy egy gyógyulásról, a gyerek-ló kapcsolatáról kellett volna szólnia, de az egész egy elb*szott szerelmi háromszög lett a szülők részéről, és ráadásul spoiler
Mondjuk azt is sejtem, hogy a kislány sem igazán boldog, hiába tűnik annak a végére. Elvégre meghalt a barátnője – ez a 170 perc alatt semennyi hangsúlyt, figyelmet nem kapott, sem a vele kapcsolatban érzett gyásza –, ráadásul súlyosan megsérült, és még a szülei kapcsolata is egyre rosszabb, amit nyilván észrevesz az események után. Már ha lennének.
Ez a film messze a legborzasztóbb volt azok között, amiket idén megnéztem…
(ScarJo szerintem kihozta a maximumot a szerepéből, már amit lehetett.)

Jó film. (A regény még jobb.)