Sárhelyi_Erika

Szépek és gyanútlanok

Akár téli erdőben egymást kerülgető szarvasok,
szépek vagyunk és gyanútlanok,
és a génjeinkbe oltott félelmeink dacára
lelnek egymásra legmélyebb csöndjeink.
Kacska szívünkön a régi sérülések nyomát
az idő fel-felfedi, s ilyenkor megugrunk,
mint a vadak, hogyha roppan a hó.
Furcsa, egymásba gabalyodó álmainkat eltakarja a való,
mert a mindennapok szűk keresztmetszetében
a csodák nem férnek el.
Zavaros kérdéseinkre senki nem felel,
s a párszavak, a pillantások, a hallgatások kiáltó ereje
csak kettőnknek érthető,
doktrínákkal nem megfejthető ismeret.
Hiszen ki tudja, hogy miért
és mely áldott percben jön létre a szeretet?

Talán úgy lehet,
mint mikor az erdőben, a vízmosásnál
az inni térő szarvasok orra véletlen egymáshoz ér.