Blöff (2000) 87% 567★

Irtó rég láttam, most jó volt felirattal nézni. Az a kiejtés!:)
Mindenkié, nem csak a „pikey” szövegek, tejóég:D
spoiler

Habár nem vagyok megelégedve a sok (felesleges) dirr-durral és a sok (felesleges) vérrel – de hát mit vár az ember egy gengszter-filmtől? – és nem igazán éreztem létfontosságúnak minden jelenetet spoiler, maga a film mégis nagyon tetszett.

De hogy mi tetszett benne ennyire? Én sem tudnám megfogalmazni. És nem! Brad Pitt kockáira nem adok magában 10 csillagot! xdd Szinkronnal néztem, hatalmas cigó szöveget nyomtak le, folyt a könnyem minden percben a röhögéstól.

Óó, hát én ezt imádtam! :D
Ennyi zseniális karaktert egy rakáson. Brad Pittet minden filmje után egy kicsit mégjobban szeretem, elképesztően jól alakított itt is, de nagyon jó volt Jason Statham is mint Török vagy Stephen Graham Tommy szerepében, de igazából tényleg senkire nem lehet panasz.
A történet is nagyon jó, végig pörgős egy percig nem unatkoztam, arról nem is beszélve, hogy rengeteg jeleneten fetrengtem a röhögéstől.
Igazából az egész film úgy ahogy van nem normális, a történet is elég abszurd, a karakterek szintén nem százasak, de azt hiszem pont ezért imádtam én ezt ennyire. :D

Az utóbbi időkben Guy Ritchie neve majdhogynem szitokszóvá kezdett válni a szememben: modern, általam sokszor először látott filmjei finoman szólva sem igazolták vissza legendás jóhírét, sőt, legendás státuszát, és a két első nagyon-angol, nagyon fekete humorral dolgozó filmjének emléke is megkopott már bennem. Ehhez képest a Blöff most szinte berobbant – azért ez a cucc még mindig veszettül szórakoztató!

Lehet, így válik egy Tarantino epigonból valódi egyéniség? Ez történik, amikor egy rendező tényleg Tarantino hatása alatt (és nem Tarantino stílusát mímelve) valósítja meg saját ötleteit és koncepcióit? Valószínűleg igen, ilyen téren Ritchie lehetne a követendő példa azoknak a fickóknak, akik az elmúlt húsz évben modorosságba fullasztották ezt a bizonyos Tarantino-feelt.
De a kulcs mégsem ez, hanem a nagyon jól eltalált fekete humor. A Blöff úgy veszélyes film, hogy valójában egyáltalán nem veszélyes – egy rendkívül sötét, drámai, feszültséggel teli világot mutat be, aminek a szereplőit folyamatosan nevetségessé teszi. Egy komolyan vehetetlen komédia színes-szagos, komolyan vehetetlen figuráivá transzformálja a legkeményebb maffiózókat, keresztapákat, kisstílű és nagystílű ügyeskedőket, rosszéletűeket, miközben mindegyiküket felruházza valamiféle stílussal, eleganciával. Ami azt illeti, még a dzsipókat is, akikről idehaza nagyjából egy időben a Blöff-fel maxiumum csak a Szőke kóla mert mondogatni-mesélgetni-gondolni valamit, de az is olyan lett, amilyen.
És hát, ha Blöff, akkor Jason Statham: magát a Statham jelenséget alapesetben mélyen ellenzem, nem utálom, de nem vagyok róla nagy véleménnyel. Viszont amikor a csávó villant valamit, valami mást, mint amivé degradálta őt a sok akciófilmes ökörködés, akkor mindig megértőbb, elfogadóbb vagyok vele. A Blöff idején például szerintem kevesen gondolták volna, mennyire egydimenziós, kihasználatlan embere lesz ő a kétezres éveknek. Nem mintha zseniális színészi képességeket villantana, de bőven több van benne a kőarcú rendrakóembernél…

Klassz film, nagyon jól működő, nem éjfekete, de kellőképpen sötét és szerethető humorral. Bár ilyen lenne azóta is minden Ritchie-mozi!

Ó, hát ez a film hatalmas. Kíméletlenül ökör.
Egy kis Guy Ritchie, egy kis Matthew Vaughn. Jól össze eresztettek mindenkit.

Ez a film olyan volt, mintha Guy Ritchie, meg Tarantino együtt füveztek volna még egy jót, mielőtt bevonultak volna a rehabra. Durvajó :)

A történet kevésbé fogott meg, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy néha elveszítettem a fonalat, de az autentikus gengszter világ, a színészi alakítások (igen, szerintem is a cigány Brad Pitt volt a legjobb), a fekete humor, az idézhető dialógusok és a zenék gondoskodtak róla, hogy elnyerje a tetszésem.

Nálam befutó!!! :)

Még anno TV-ben láttam először és azt hittem majd meghalok a röhögéstől és ez azóta sem változott, pedig már vagy 20x láttam. Fergeteges szereposztás, váratlanul idióta, mégis zseniális fordulatok és persze felhőtlen szórakozás, tömören ez a Blöff.

Elkezdtem nézni a filmet, és hopp, beleszerettem.
Egyszerűen zseniális.
Az első Guy Ritchie film, amit láttam, de biztos nem az utolsó… A magyar szinkronnal a film elején voltak fenntartásaim, aztán a végére rájöttem, hogy TÖKÉLETES volt a választás. Számomra kultuszfilmmé vált.

megj.: az anutám a mindenem, kedvenc színe babakék!